Ahány nyelven beszélsz, annyi embert érsz – így tartja a régi mondás, és ezzel érvel sok tanár is a nyelvtanulás mellett. Sokszor mégis úgy tűnik, eredménytelenül, mert az idegen nyelvek ismerete terén jelentős hátrányban vagyunk. Az Eurobarometer felmérése szerint Európa lakosságának fele legalább egy idegen nyelven beszél. A listát a luxemburgiak vezetik, 99 százalékuk képes több nyelven is beszélgetést kezdeményezni. Az angol nyelv ismeretében a hollandok járnak az élen, 87 százalékuk folyékonyan beszél angolul. Őket a skandinávok követik, a svédek 85 százaléka, a dánok 83 százaléka képes az angol nyelvű kommunikációra. A skandináv országok közismerten kiemelkedő nyelvismeretével szemben a lengyeleknek csak a negyede képes megértetni magát angolul. Ennél már csak Magyarországon, Spanyolországban és Csehországban rosszabb a helyzet. Hazánk a sor végén kullog, a megkérdezetteknek csupán 29 százaléka nyilatkozott úgy, hogy az anyanyelvén kívül legalább még egy idegen nyelven beszél.

Az európai vizsgálat során a válaszadók 34 százaléka az angolt jelölte meg idegen nyelvként, 12 százalékuk a németet és csak 11 százalékuk a franciát. A spanyol és az orosz nyelv még kevésbé népszerű, öt-öt százalékkal részesül az idegennyelv-ismeret arányából. A felmérésből az is kiderül, hogy általában azokban az országokban tudnak leginkább idegen nyelveket az emberek, ahol az ország hivatalos nyelve nem világnyelv. A britek esetében ezzel magyarázható, hogy az utolsó előtti helyre kerültek – Magyarország elé. Ám éppen ezért tűnik érthetetlennek, hogy mit keres hazánk a sor végén. A rossz eredményekért több szakember a nyelvi képzés hiányosságait és következetlenségét teszi felelőssé. Az arányt az is rontja, hogy Magyarországon az idősebb generáció az iskolában kötelezően oroszt tanult, de közülük egész kevés azoknak a száma, akik akár csak alapfokon is elsajátították volna a kötelezően rájuk erőltetett nyelvet. A rendszerváltás óta a helyzet megváltozott, az orosz nyelv helyére választott világnyelvek léptek, az angol nyelv dominanciájával. Tizenöt éve van lehetőség idegen nyelveket tanulni az általános iskola harmadik osztályától. Az a korosztály, aki 9 éves korától iskolai képzés keretében idegen nyelvi képzésben részesült, ma legfeljebb 24 éves, vagy ennél fiatalabb. Ezzel magyarázható, hogy a fiatalok körében kimagasló az idegennyelv-ismeret az idősebb generációhoz viszonyítva.

Más országok fiataljaihoz képest már korántsem ilyen jó a helyzet. Bár a lehetőség adott, a nyelvi képzés hatékonysága mégis kívánnivalókat hagy maga után. Például a Szemere Bertalan Általános Iskola és Gimnázium idén érettségizett 52 diákja közül középfokú nyelvvizsgát angolból 12, németből 6 tanuló tett csupán. Ez az idén érettségizettek 34 százaléka, és ennél a helyzet sokkal rosszabb egy átlagos szakközépiskolában. Azoknak a szakképzéseknek az esetében, amelyek nyelvvizsgához kötöttek, a diákok túlnyomó többsége nem szerzi meg a tanulmányai befejezéséig a szakképesítés egyik feltételét, a nyelvvizsgát. Az sem ritka, hogy 20 fős csoportokból mindössze 2-3 fő tehet záróvizsgát, mert a többieknek nincs nyelvvizsgájuk. Az egyetemek, főiskolák végzős hallgatói sem kapják kézhez a diplomájukat mindaddig, amíg a nyelvvizsga-bizonyítványukat be nem mutatták.

– Hat évig tanultam németül az általános iskolában, de megszólalni nem tudok. A középiskolában angolos osztályba kerültem. Hatodik éve tanulom már az angolt is, de az sem megy jobban. Minden évben más tanár tanított, más-más könyvből, más követelményeket támasztva. Az egyik a nyelvtanra esküdött. Azután jött az új tanár, aki azt kérte, felejtsük el, amit addig tanultunk! Újra és újra elölről kezdtük az egészet. Úgy tűnik, csak egy helyben topogtunk – mondta lapunknak Tímea, az egyik szakközépiskola 14. osztályos tanulója.

Klára meg sem próbálja letenni a nyelvvizsgát.

– Minek? Hisz esélyem sincs – mondja szomorúan. – A nyelvvizsga csak kidobott pénz lenne.

Ilyen feltételek mellett a nyelvtanulás kényszerű teherként nehezedik a fiatalokra, a 10-12 éven keresztül tartó tanulás pedig az esetek 70-80 százalékában nem hozza meg a kívánt eredményt. A kudarc a diáknak kedvét szegi. Így fordulhat elő, hogy évtizedes tanulás után még mindig ott tart, ahol kezdte: nem mer, vagy nem tud megszólalni, a klasszikus példával élve még egy pohár vizet sem tud kérni. Az esetek többségében tanévenként 175 nyelvóra sem bizonyul elegendőnek, még a társalgási szint eléréséhez sem! A statisztikák rosszak, de a számok magukért beszélnek. Javulás csak akkor várható, ha az illetékesek végre belátják: hazánk idegennyelv-ismeretének javításához a nyelvi képzés hatékonyságának javításán keresztül vezet az út.