Az egészségbiztosítási ellátások az egyes tagállamokban eltérőek, de a nemzeti szociális ellátórendszerek, néhány ellátást kivéve, nem tartoznak a koordinációs rendelet hatálya alá. Olyan szabályokat azonban tartalmaznak, amelyek arról rendelkeznek, hogy lehetőség szerint mindenki a lakóhelyén legyen jogosult a teljes ellátásra, ám ha másik országban tartózkodik, akkor legalább sürgősségi ellátást kapjon, melyek köre 2004. június elsejétől bővül. Ha egy biztosított uniós polgár egy másik tagállam területén megbetegszik vagy valamilyen baleset éri, akkor az egészségügyi ellátásokat a tartózkodási helye szerinti tagállamban is igénybe veheti, a költségeket pedig az a biztosító vállalja, amelyiknél biztosítva van. Az Európai Unióban azonban még nincsen egységes társadalombiztosítási egészségbiztosítási kártya. Ahhoz, hogy az ellátást nyújtó orvosok, intézmények a pénzükhöz jussanak, minden tagállam orvosának és állampolgárának rendelkeznie kell egy olyan igazolással, amelyből kiderül, hogy a beteg melyik országban, melyik biztosítónál biztosított. Mielőtt tehát a biztosítottak vagy ellátásra jogosultak a másik tagállamba utaznának, fel kell keresniük a biztosítójukat, ahol az E 111-es nyomtatvány kitöltésével kiállítják a számukra azt az igazolást, amelynek bemutatásával, azonnali ellátást igénylő esetben, jogosultságukat igazolni tudják. Az egészségügyi szolgáltatók finanszírozása a velük szerződéses jogviszonyban álló biztosítón keresztül történik, mégpedig azokon az árakon, amelyeket a szolgáltató a helyben biztosított után kapna. A nyomtatvánnyal rendelkező ellátásra jogosultakat a helyben lakó állampolgárokkal azonos módon bírálják el, amely az ellátások költségeire és az esetleges biztosítotti hozzájárulásokra is érvényes. Ez egyben azt is jelentheti, hogy az ellátás nem feltétlenül teljes mértékben ingyenes, esetleg a betegnek magasabb hozzájárulást kell fizetnie, mint hazájában.

– Az E 111-es nyomtatványt a beteg vagy az ellátását megelőzően, vagy az utólagos visszatérítéses rendszerrel működő országok esetében, mint például Belgium, Franciaország vagy Luxemburg, az ellátást követően adja le. Ebben az esetben közvetlenül fordulhat az orvoshoz. Nehezebb eljárás elé nézhet azonban az a magyar állampolgár, aki Németországban vagy Ausztriában lesz beteg, mert ezekben az országokban minden nyomtatvánnyal rendelkező betegnek választania kell egy biztosítót, ahol egy ún. elszámolólapra kell becserélnie a nyomtatványt – mondja Lengyel Balázs, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár főosztályvezetője. Az egészségügyi szolgáltatók csak akkor kötelesek a külföldi állampolgárt a helyben biztosítottakkal azonos módon ellátni, ha ezt az elszámolólapot átadták. Ez azt jelenti, hogy az elszámolólap beszerzése végett, az alapellátás, illetve a járóbeteg-szakellátás igénybevétele előtt, a betegnek fel kell keresnie egy biztosítót, mert ha ezt nem teszi, fizetni köteles. Ráadásul ebben az esetben a számla kiállításakor a szolgáltató piaci árakon számol. Más a helyzet sürgősségi esetben: itt az E 111-es nyomtatvánnyal minden olyan szolgáltatás igénybe vehető, amelyet a beteg állapota igényel. Arról azonban az orvos dönt, hogy melyek ezek. A külföldre szóló utas- és balesetbiztosítások létjogosultsága tehát továbbra is fennáll, mivel ezekkel a biztosításokkal egyszerűbben és kényelmesebben vehetünk igénybe ellátásokat, például bármelyik orvoshoz fordulhatunk, és egyéb szolgáltatásokat is biztosítanak, igaz, a biztosítások díját nekünk kell megelőlegeznünk.

Magyarország európai uniós csatlakozása után a külföldi gyógykezelést illetően várható a legkevesebb változás. Ennek rendszerét már 1988 óta jogszabály rögzíti, melynek alapján jól bejáratott gyakorlat alakult ki. Arról, hogy ki jogosult külföldi gyógykezelésre, minden esetben a betegség jellege szerint illetékes országos intézetekben létrehozott szakmai bizottságok döntenek.

Valójában a szabad költözködés uniós vívmányát is némileg behatárolják az egészségügyi ellátórendszerek korlátai. A lakóhely áthelyezése ugyanis csak akkor engedélyezett, ha az illető megfelelő anyagi fedezettel rendelkezik, s emellett van egészségbiztosítása. Magyarán az nem fordulhat elő, hogy a fejletlenebb, szegényebb országokból érkezők a jobb szociális ellátások reményében települjenek át egy másik tagországba. Ezek a rendelkezések legfőképpen a nyugdíjasokra vonatkoztathatók, mert ők azok, akik úgy tudnak áttelepülni, hogy közben megállapított nyugdíjukat és az ehhez kapcsolódó egészségbiztosításukat megőrzik. Ez a Magyarországra áttelepülő nyugdíjasok számára az előnyösebb, hiszen az ő nyugdíjuk jóval magasabb, mint a magyaroké. A másik tagállam területén élő nyugdíjasok nemcsak sürgősségi ellátásra szereznek jogot, hanem az egészségügyi ellátások teljes köre is megilleti őket.

A másik tagállamban tanuló diákok és a kiküldött dolgozók minden olyan ellátásra jogosultak, amelyet állapotuk szükségessé tesz, nagyobb költségű beavatkozások előtt azonban a biztosítójuk hozzájárulását kell kérniük. Azt, aki a lakóhelyétől eltérő tagállamban dolgozik és a munkahelyéről naponta vagy legalább hetente egyszer hazatér (ingázó munkavállaló), az egészségbiztosítási ellátásokat a biztosítás helye szerinti országban, továbbá a munkahelyén és a lakóhelye szerinti országban is igénybe veheti.

Természetesen az elmondottak külföldiek magyarországi egészségügyi ellátására is igazak. Vagyis akkor nem kell fizetniük a rendszer igénybevételéért, ha magyar biztosítással rendelkeznek, vagy ha egyezményes országból érkeznek, és rendelkeznek a megfelelő nyomtatvánnyal.

Az új szabályok a csatlakozás napján, külön magyar jogszabályban való kihirdetés nélkül azonnal hatályba lépnek. Ezután a magyar turisták a megyei egészségbiztosítási pénztáraknál, valamint Budapesten a Fővárosi és Pest megyei Biztosítási Pénztárnál (XIII., Teve u 1.), előzetesen kiváltott E 111-es nyomtatvány felmutatásával vehetik igénybe külföldön a sürgősségi betegellátást. A nyomtatvány ingyenes, kiállítása a munkáltatói (vagy hallgatói, nyugdíjas) jogviszonyról szóló igazolás, valamint a taj-kártya alapján történik. Ha valaki mégsem váltja ki a nyomtatványt, és külföldön kifizettetik vele a számlát, utólag még behajthatja az egészségbiztosítón azt az összeget, amit idehaza kifizetne a kezelésért az OEP. Az Európai Unióban az E 111-es nyomtatványt ez év június 1-jétől Európai Egészségbiztosítási kártya váltja fel, ez azonban Magyarország esetében csak 2006 januárjától kerül bevezetésre.