Az ország túlságosan elszigetelt és geopolitikailag, gazdaságilag jelentéktelen volt ahhoz, hogy a tekintélyes neoliberális véleményformálók szét akarták volna zúzni e gondolatot a megszületésekor. A bhutáni szellem azonban kiszabadult a palackból. Ma már Japán és Anglia dolgozik a Bruttó Nemzeti Boldogság (GNH) adaptációján, Franciaország pedig vizsgálja ennek lehetőségét. Az ENSZ is ajánlást fogalmazott meg annak érdekében, hogy a GDP-számítások mellett a világ országai alkalmazzák a GNH mérőszámot.

A történet valamikor a hetvenes években kezdődött, amikor az addig a világ elől elzárt Bhutánba vetődött egy angol újságíró. Ő túlságosan szegénynek és elmaradottnak látta a királyságot, és feltette a kérdést az ország uralkodójának: mit tesz azért, hogy javuljon a bhutáni GDP, és felszámolják az elmaradottságot. Az uralkodó válasza nemcsak szellemes volt, töprengésre késztette a bhutáni közgazdászokat és tudósokat, akik elkezdtek gondolkodni azon, hogyan lehetne valóban megmérni a nemzeti boldogságot.

– Bhután szegény országnak tűnhet az európai fogalmakhoz képest, de évről-évre dinamikusan fejlődik – állítja Kovács Gábor, a Magyar–Bhutáni Baráti Társaság titkára, a Corvinus Egyetem Phd hallgatója. – Igaz, a Himalája völgyeiben épült falvak nagy részében még a 90-es években sem volt csatornázás, hiányzott az elektromosság, és általában hiányoztak azok az eszközök, amelyeket a nyugat nélkülözhetetlennek talál a civilizált életmódhoz. De az ország gazdasági és társadalmi téren lendületesen halad előre.

Közös alkotás

Az elérhető adatok alátámasztják Kovács Gábor véleményét. A még ma is nehezen megközelíthető, nagyjából 700 ezer lelket számláló Bhutánban a lendület és a dinamizmus az ország ötödik királyának, Őfelsége Khesar Namgyel Wangchucknak köszönhető. Modernizációs erőfeszítéseinek eredménye, hogy az 1982-es adatokhoz képest 10 százalékról 60 százalékra nőtt az írni-olvasni tudók aránya. A várható élettartam 43 évről 66 évre emelkedett, drasztikusan csökkent a csecsemőhalandóság.

A király nem palotákba vagy tőzsdei papírokba fekteti magánvagyonát. Utakat, iskolákat, orvosi rendelőket és kórházakat épít, bevezette az egészségügyi ellátást és a közoktatást. Egyetem még nem működik az országban. Az arra érdemeseket külföldre küldik tanulni s a diákok az ösztöndíjuk lejárta után hazatérnek. Mindezekért cserébe a király élvezi népe feltétlen szeretetét. Elképzelései közül egyedül azt nem értették meg az emberek: ha egy országnak bölcs uralkodója van, minek neki a parlament. De az uralkodó ebben a kérdésben megkötötte magát, megteremtette az alkotmányos monarchiát és kiírta a demokratikus választásokat. S mert valóban bölcs király, új lendületet adott a Bruttó Nemzeti Boldogság, angolul Gross National Happiness, (GNH) koncepció kidolgozásának, amelyet végül 2006-ban véglegesítettek.

– A Bruttó Nemzeti Boldogság filozófiája ugyan alapvetően a buddhista gondolkodásmódban gyökerezik, de nem közvetlenül abból fakad – szögezi le Kovács Gábor. – Bhutáni és nyugati tudósok közös alkotása. Elméleti matematikai hátterét nyugati közgazdászok és matematikusok dolgozták ki, de a kutatásokban részt vettek neves nyugati szociológusok, pszichiáterek és mentálhigiénikusok is.

Nem álom

A Bruttó Nemzeti Boldogság természetesen messze van a mesék kék madarától. Egzakt mérőszám, amelyhez az államok úgy juthatnak el, ha a koncepciót adaptálják saját viszonyaikra. Bhután hagyománytisztelő és a közösség erejére támaszkodó, főként a buddhizmus elveit követő népe saját előrehaladását méri a GNH-mutatóval. Közgazdászaik kilenc területen vizsgálják a fejlődést. Céljuk, hogy a közösség harmóniában éljen a természettel, a körülmények biztosítsák az egyén lelki békéjét és fejlődését, valamint az emberek szükségleteit. A GNH-koncepció szerint az állam feladata nem a profitmaximalizálás feltételeinek megteremtése, –alkotmányos kötelessége, hogy elősegítse az értékekben való gazdagodást.

Figyelemre méltó, ahogyan a koncepció meghatározza a kilenc vizsgálandó területet. Az oktatás területén vizsgálják az írni-olvasni tudást, az iskolai végzettség, az általános műveltség és az erkölcsi értékek alakulását. Az egészség témakörben mérik az egészségesen eltöltött napok számát, a hosszú távú fogyatékosságot, a szubjektív egészségérzetet és a mentálhigiénés állapotot. Mérik a munkával és a pihenéssel töltött napi idő arányát, a közösségi életben való részvételt, a hagyományok tiszteletben tartását, a lelki egyensúly alakulását és a kulturális sokszínűséget. Mindezek mellett a bhutáni közgazdák számba veszik az életszínvonal alakulását is: vizsgálják a háztartások bevételeit, a lakhatási körülményeket és a vagyontárgyakat. S mert ügyelnek a fenntartható fejlődésre, külön területnek számít a környezet állapota: felmérik a környezeti és az urbanizációs problémákat, vidéken a vadkárt, valamint a személyes környezeti felelősségvállalást.

A jó kormányzás

A koncepció kimunkálói szerint a GNH-mutatót jelentősen befolyásolja a kormányzás hatékonysága is. Szerintük a jó kormányzás abban mutatkozik meg, ha minden állampolgár számára biztosítja a politikában való részvételt, az emberi jogokat, a megfelelő színvonalú közszolgáltatásokat s a többi mért területen való előrehaladást. Mint Kovács Gábor mondja, a GNH-koncepció egyben komplex társadalom- és gazdaságirányítási módszer.

Hiszen ha egy-egy régióban nem megfelelően alakulnak a dolgok, akkor a kormányzat beavatkozik. Régiónként meg tudja határozni a fejlesztési területeket, s olyan intézkedéseket hoz, hogy javuljon a boldogságmutató.

A bhutáni modellt kísérő óriási nemzetközi érdeklődést Kovács Gábor a globális változásokkal magyarázza. Úgy véli, e változásoknak csak egyik oka a gazdasági-pénzügyi válság. A sokasodó környezeti problémák, a társadalom erkölcsi és értékválsága, a romló egészségügyi és mentálhigiéniai mutatók azt jelzik: rossz irányba haladunk. A GDP növekedése e gondokra nem ad megoldást, inkább növeli a bajt. Ráadásul a GDP növekedése ma már nem jár egyértelműen az emberek jólétének növekedésével. Angliában vagy az USA-ban például a GDP megháromszorozódott 1950 és 1990 között. Az anyagi jólét növekedése azonban a hetvenes évek második felében megtorpant, majd csökkenni kezdett.

A nagy érdeklődés közepette Bhután nem tér le a maga kijelölte útról. A király igyekszik távol tartani országától a multi- és transznacionális befektetőket, mert úgy látja, az erőltetett beruházások rontanák a környezet állapotát és nem hoznának jólétet népének. A turistahadakat napi 250 dolláros vízumdíjjal riasztja el a királyság látogatásától. Szerinte a lármás turistacsoportokat a bűnözés, a kábítószer és a prostitúció terjedése kíséri, amitől szintén meg akarja óvni népét.

Nagy Ida

A himalájai királyság területe 46500 négyzetkilométer. Legnépesebb városa a főváros, Thimphu. Hivatalos nyelve a dzongkha, de számos tibeti nyelvjárás és az asszámi nyelv is használatos. Déli része dombvidék, de területének zömét a Himalája hegyei és még megmászásra váró csúcsai teszik ki, legmagasabb pontja a 7570 méter magas Gangkar Puensuim. Az ország 75 százalékát erdő borítja, és a bhutáni alkotmány szerint ennek aránya nem mehet 60 százalék alá. Bhután agrárország, a legfontosabb termesztett növények: rizs, búza, kukorica, burgonya, alma és a likőrízesítésre szolgáló fűszer, a malabár-kardamorum. Legfontosabb állatuk a szarvasmarha és a baromfi. Bányászati termékeik közül említésre érdemes vas-, réz- és szénkészletük. Bhután fő kereskedelmi partnere India. Fát, kézműipari termékeket, fűszert és elektromos áramot exportálnak, élelmiszereket, közszükségleti cikkeket vásárolnak. Nemzetközi repülőtere Paro, amelyik a világ egyik legszebb környezetű, de legnehezebben megközelíthető leszállópályájával rendelkezik.