Biden klímashow-ja: mit üzent ez Magyarországnak?

Joe Biden amerikai elnök számos állam- és kormányfőt hívott meg az április 22-én és 23-án megtartott klímacsúcsra. Az eseményen részt vett Vlagyimir Putyin orosz és Hszi Csin-ping kínai elnök, valamint – Angela Merkel német kancellár, Emmanuel Macron francia elnök és Boris Johnson brit miniszterelnök mellett – több latin-amerikai és afrikai ország vezetője is.

Az elnök már az általa kezdeményezett eseményt megelőzően kinyilvánította azt a szándékot, hogy az Egyesült Államok 2030-ig a maga részéről akár ötven százalékkal is csökkentené az üvegházhatású gázok kibocsátását. Amerika megbízható nyugati szövetségesei, közöttük például a NATO-tag németek és franciák, természetesen üdvözölték a Biden által megtett vállalásokat, de más államvezetők is lelkesnek látszottak a Biden-doktrína látványos politikai show-ján.

A klímacsúcs szervesen illeszkedik az Egyesült Államok új elnökének politikájába, amelynek fontos elemét képezheti a várhatóan még idén megtartandó globális „demokráciacsúcs” is – amit még az elnökválasztási kampányában ígért meg Biden, akkortájt, amikor például hazánkat Fehéroroszországhoz hasonlította. Utóbbi kezdeményezés valójában ugyanazt a célt szolgálja: újra demonstrálni kívánják Amerika erejét, középponti szerepét a szövetségesek és az ideológiai és politikai ellenfelek irányába. Amiként visszatér most a klímadiplomáciába, úgy lesz újra a demokrácia értékeinek elszánt és harcos védelmezője az egész világon – így a korábbi demokrata kormányzatok idején sokat bírált, támadott Magyarországot illetően is.

De mit ígért Biden, túl a politikai „éghajlatváltozáson”? A 2015-ös párizsi klímamegállapodás mellett annakidején elköteleződő Obama-kormányzat korábban egy 25 százalékos csökkentési célt határozott meg, a mostani elnök ehhez képest kétszeresre emelte a változás kívánt mértékét. Biden a Trump-elnökség után, januári hivatalba lépését követően azonnal és szimbolikus erővel, rendeletet adott ki arról, hogy visszalépteti hazáját a klímaegyezménybe. Az amerikaiak emellett arra köteleznék az energetikai vállalatokat, hogy minél több villamos energiát állítsanak elő megújuló energiákból; a Biden-kormányzat ugyanis azt a meggyőződését hangoztatja, hogy csak ilyen módon lehetséges megakadályozni, hogy a Föld globális átlaghőmérsékletének emelkedése elérje a veszélyesnek ítélt 1,5 Celsius fokos értéket.

A hangzatos vállalások kapcsán érdemes megjegyezni, hogy még a tengerentúli megszólalók sorában sem volt – lehetett – teljes összhang. Például Bill Gates Microsoft-vezér, a világ egyik leggazdagabb embere a Biden-csúcsra eljuttatott videóüzenetében egyenesen szkepticizmusát fejezte ki: szerinte a mai technológiákkal gyakorlatilag lehetetlen a klímaváltozás elleni küzdelemhez kapcsolódó célokat teljesíteni, miután a mostani nulla szén-dioxid-kibocsátású technológiák szinte mindegyike drágább, mint a fosszilis üzemanyag-alapúaké. Az üzletember ezért előbb változtatásokat javasolt.

Az USA harmadik világbeli szövetségesei ugyanakkor nem kívántak lemaradni elszántságuk megmutatásában, valamint a távolian ambiciózus célok megfogalmazásában. Narendra Modi indiai miniszterelnök a zöldenergia jelentőségét hangsúlyozta, hozzátéve, hogy ma India egy főre vetített karbonlábnyoma 60 százalékkal alacsonyabb a világátlagnál. Jair Bolsonaro brazil elnök pedig kijelentette, hogy hazája gazdasága – a korábbi 2060-as céldátum helyett – 2050-ig klímasemlegessé fog válni.

Kína viszont már az amerikai elnök által kezdeményezett csúcs előtt hangot adott kétségeinek. A fenntartásokat jórészt arra a véleményre alapozza, hogy az USA hitelessége kétségbe vonható – szerintük ugyan Biden próbál látványosan visszatérni a klímadiplomáciába, azonban a kínai külügyminisztérium szóvivője, Csao Li-csian a csúcstalálkozó előtt így jellemezte az USA-t: „Ez sokkal inkább olyan, mint amikor egy gyakori lógós visszalopódzik az osztályba.” Kína így aligha fogja majd megengedni, hogy a nyugati szuperhatalom élenjárónak mutassa magát, miközben az amerikaiakra az egyik legnagyobb környezetszennyezőként tekintenek Ázsiában. Elemzők szerint Peking várhatóan nem is fog rábólintani akármilyen amerikai javaslatra vagy felhívásra ebben a kérdésben.

Ami Kína célkitűzéseit illeti, a világ legnépesebb országa 2060-ig széndioxid-semleges kíván lenni, de már 2030 előtt el akarja érni azt a pontot, hogy a kibocsátás jelentősen csökken. Az elkötelezettséget tehát Amerika mellett Kína is mutatta, bár a csúcson nem határoztak meg konkrétabb dátumokat.

A párizsi klímaegyezményhez való amerikai visszatérést sokan úgy állítják be, hogy ezzel mind a transzatlanti, mind a G20-viszonyrendszerben prioritás lesz majd az éghajlatváltozás kérdése. Igazi fordulatként értékelve Biden lépéseit, e folyamat erősödését várják a 2021. november 1. és 12. között, Glasgowban tartandó ENSZ COP26 éghajlatváltozási csúcstalálkozó nyomán is. Az összefogás valóban lényeges volna: az Egyesült Államok, Kína és Európa ugyanis a globális károsanyag-kibocsátás mintegy felét produkálja, így a világ három hatalmi centruma közötti stabil és kölcsönös együttműködéssel a globális környezetkárosítás akár jelentős mértékben is csökkenthető lenne a következő évtizedben. Az ehhez vezető úton fontos állomásnak tekintik az idén novemberben esedékes ENSZ-csúcstalálkozót is.

Kérdés, hogy Biden elnök éghajlatkérdésben tett kijelentései, illetve az amerikai kormányzat általános elkötelezettsége mennyire vehető hitelesnek, és nem arról van-e esetleg szó, hogy Biden önmagában fontosnak mondható témák – klíma, demokráciahelyzet – mögé bújva inkább ideológiai, diplomáciai frontot kíván nyitni a Washington számára kevésbé kedves irányvonalat követő országokkal és nemzetekkel szemben.