Bor és víz: ki profitál a leginkább a fegyvergyártásból?
Az Európai Unió továbbra is szívesen nevezi magát egy békeprojektnek, a valóság azonban mást mutat. A kontinens védelmi ipara soha nem látott ütemben pörög, a megrendelések és az exportengedélyek sorra döntik a csúcsokat – derül ki a SIPRI legfrissebb adataiból, amelyeket az Euractiv ismertetett. A kutatóintézet szerint 2015–19 és 2020–24 között az európai országok nehézfegyverzet-importja százötvenöt százalékkal ugrott meg, miközben a világ összfegyverforgalma szinte változatlanul maradt.
A kontinens legnagyobb exportőrei – Franciaország, Németország és Olaszország – eközben tovább erősítették pozícióikat. A háttérben az ukrajnai háború és a közös biztonságpolitikát átszövő bizonytalanság jelentik a legfőbb hajtóerőt: a tagállamok egyszerre vásárolnak és ugyanakkor exportálnak is többet.
A hivatalos nyilatkozatok a feszültségek csökkentéséről szólnak, ám a gyakorlatban milliárdos fegyverszállítási és -gyártási szerződések születnek.
A globális exportot még mindig az Egyesült Államok vezeti, a világ fegyverkereskedelmének nagyjából negyvenhárom százalékával. Franciaország a második, míg Németország a harmadik helyet foglalja el. A legnagyobb európai cégek – az olasz Leonardo, a francia Thales, valamint a német Rheinmetall és az Airbus Defence & Space – évről évre rekordbevételekről számolnak be, több évtizedre szóló megrendelési állománnyal.
A szállítmányok elsődlegesen három területre érkeznek.
Elsőként Európába: Ukrajna 2020 és 2024 között a világ legnagyobb fegyverimportőrévé vált, a teljes globális behozatal közel 9,8 százalékával. Az európai NATO-tagállamok szintén felgyorsították az újrafegyverkezés ütemét, elsősorban amerikai eszközökre támaszkodva.
A második fő terület az ázsiai és közel-keleti térség, ahol India, Katar és a különböző öböl-menti államok továbbra is hatalmas értékben vásárolnak repülőket, hajókat és rakétarendszereket. Bár a régió összimportja húsz százalékkal csökkent, néhány állam továbbra is kulcsfontosságú megrendelő.
A harmadik terület okozza a legtöbb politikai feszültséget. Egyiptom továbbra is komoly vásárló, különösen az európai hadihajók piacán, miközben a Szudánba kerülő fegyverek útja még ennél is nehezebben követhető. Jogvédő szervezetek úgy fogalmaztak: európai eredetű járművek és drónok tűntek fel a konfliktusövezetben, ami rávilágít arra, hogy továbbra is alig-alig tudják ellenőrizni, kik is a fegyverek végfelhasználói.
Az uniós külügyi szolgálat saját jelentésében is az áll, hogy a fegyverek útjának pontos feltérképezése „nehéz”, mivel a szállítási láncok átláthatatlanok, a tagállami titoktartási szabályok pedig korlátozzák a belső ellenőrzést. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a kormányok egyszerre beszélnek az emberi jogok melletti elkötelezettségről és gazdasági kényszerekről. Szakértők szerint a döntéshozók attól tartanak, hogy az export visszafogása munkahelyeket és teljes iparágakat sodorna veszélybe.
Európa így egyszerre hirdeti a béke fontosságát és építi fel minden eddiginél erősebb fegyveriparát.
A nyereség a nagyvállalatoknál és a nemzeti költségvetésekben csapódik le, miközben gyengül transzparencia és a hitelesség csakúgy, mint a sérülékeny régiók civil lakossága.
(forrás)
