Botrány botrány hátán

A kampány már javában folyt, amikor házkutatást tartottak az általa vezetett pénzügyminisztériumban a tárca közvetlen felügyelete alá tartozó FIU nevű, csalás és pénzmosás elleni szervezet működése miatt. A Demokrata is beszámolt róla, hogy a gyanú szerint a FIU információkat tartott vissza: nem, illetve csak jelentős késéssel továbbított Afrikába irányuló, több millió eurós, pénzmosásgyanús utalásokról szóló értesüléseket a rendőrségnek, holott épp ez lett volna a feladata. A nagy összegű átutalások hátterében kábítószer- és fegyverkereskedelem, illetve terrorizmus-finanszírozás állhatott. Scholz az információ-áramlás lassúságát a hivatal túlterheltségével magyarázta.

Nem ez volt az egyetlen botránya. Még hamburgi főpolgármestersége idején robbant ki egy másik, példátlan méretű pénzügyi skandalum, az úgynevezett cum-ex ügy, ami az M.M. Warburg & CO nevű magánbankot érintette. Scholzot azzal gyanúsították, hogy az ő közbenjárására engedték el a pénzintézet Hamburg városával szemben fennálló közel 50 millió eurós tartozását. Scholz végig tagadta, hogy bárminemű felelősség terhelné.

Ezeknek a botrányoknak a töredékébe belebukott volna bármelyik politikus, különösen ha konzervatív színekben politizál. A szomszédos Ausztriában egymásnak adják a kilincset a távozó kancellárok: a legutóbb az alig két hónapja hivatalban levő Alexander Schallenberg mondott le néhány órával azután, hogy elődje, Sebastian Kurz bejelentette, teljesen visszavonul a politikától. Scholznak viszont a saját bevallása szerint az okozza a legtöbb fejtörést, hogy „a liberális demokrácia egyre nagyobb nyomás alá kerül”. Ha valaki ezt másképp érzékeli, talán épp fordítva, az nyilván csak a véletlen műve lehet. Scholz leszögezi: „Nem engedhetjük meg, hogy a jogállam és a demokrácia vívmányait aláássák. Meg kell oldani a problémákat, hogy ne fejthessenek ki hatást a populisták olcsó parolái.”

Scholz 17 évesen lépett be a szociáldemokrata párt ifjúsági szervezetébe, ahol ifjú lázadóként bírálta a német kapitalizmust. Marxista elveket vallott, még a hírhedt Német Szocialista Egységpárt központi bizottságának titkárával is találkozott. A kormány másik botrányköve a külügyi poszt várományosa, az ambiciózus Annalena Baerbock. Kancellár szeretett volna lenni, de így is elégedett lehet a pozíciójával: ő lesz a diplomáciai testület első női vezetője, Németország eddigi legfiatalabb külügyminisztere.

A leendő német kormány külpolitikájáról egyelőre annyit lehet tudni, ami a koalíciós szerződésből és az eddigi nyilatkozatokból kiderül: a transzatlanti partnerségre alapozzák a külpolitikájukat, Ukrajnát támogatják a teljes területi integritás és szuverenitás helyreállításában, Belorussziában azon emberek oldalán állnak, akik új választásokat követelnek, és a politikai foglyok feltétel nélküli szabadon bocsátását. Továbbra is stabil kapcsolatokra törekednek Oroszországgal, és készek a konstruktív párbeszédre, ugyanakkor a kelet-közép-európai országokat érő fenyegetési kísérletek miatt közös, koherens EU-politikát képviselnek Oroszországgal szemben. Követelik az Ukrajna destabilizálását célzó kísérletek befejezését, az erőszak megszüntetését a keleti országrészben, és a Krím jogellenes annektálásának megszüntetését. Törökországban a demokráciát, a jogállamiságot, az emberi és női jogokat masszívan leépítették, olvasható a koalíciós szerződésben; ugyanitt leszögezik, hogy a csatlakozási tárgyalások során ezért nem nyitnak új fejezetet.

Kínára elsősorban versenytársként és rendszerriválisként tekintenek, ezért annak érdekében, hogy érdekeiket és értékeiket képviselhessék, átfogó európai Kína-stratégiára van szükség. Szoros transzatlanti egyeztetésre törekednek a Kína-politikát illetően, és együttműködést szorgalmaznak a hasonlóan gondolkodó országokkal, hogy az EU stratégiai függőséget csökkentsék. De nem csak Kínával szemben terveznek úgynevezett értékorientált politikát folytatni. Az új koalíció tagjai még le sem tették a hivatali esküjüket, Lengyelországnak és Magyarországnak üzenve máris felszólították az Európai Bizottságot, hogy következetesebben és gyorsabban érvényesítse meglévő jogállamisági eszközeit.

A leendő külügyminiszter szavahihetősége már a kampány alatt többször megkérdőjeleződött, ám Baerbockot ez szemmel láthatóan cseppet sem zavarja. A kritika egyszerűen lepereg róla. Sorra derülnek ki hazugságai: hogy egyik diplomájáról sem mondott igazat, hogy nincs nemzetközi jogászi végzettsége, csak egy szülei által vett papírja van egy egyéves tanfolyamról. A hazugságsorozat azzal kezdődött, hogy Baerbock kancellárjelölti életrajzában úgy szerepelt: politológiából és nemzetközi jogból szerzett diplomát. Hamar napvilágra került, hogy abban az évben, amelyet a diplomázás időpontjaként megjelölt, Németországban ez a szakirány még nem is létezett. Azt is állította, hogy a London School of Economicson posztgraduális képzésben vett részt. A valóság ezzel szemben az, hogy Baerbock nem járt a jogi karra, és politológia szakon is csak az első szigorlatig jutott el, így posztgraduális képzésben sem vehetett részt.

Ellentétben azzal, amit magáról mondott, nem volt hivatalvezető Brüsszelben, csak egy másik zöldpárti politikus honlapját kezelte otthonról. Abból pedig, hogy újságíróként is dolgozott volna, annyi igaz, hogy gyakornok volt. Jetzt. Wie wir unser Land erneuern (Most. Hogyan újítsuk meg országunkat) című könyvébe az internetről emelt át szövegrészleteket a forrás megadása nélkül. A plágiumbotrány egyre dagadt, kiderült, hogy a kötetben legalább egytucatnyi bemásolt szöveg található. A hab azonban az volt a tortán, hogy megszavaztatott magának egy „járvány miatti” 25 ezer eurós különleges juttatást, amelyet azután egyszerűen elfelejtett feltüntetni az adóbevallásában.

A leendő kancelláriaminiszteri poszt várományosáról is sokat ír a német sajtó. Wolfgang Schmidt köztudottan Scholz legfőbb bizalmasa. A sajtóhírek szerint nyíltan beszállt a kampányba, hivatali időben is a szocialista kancellárjelöltnek kampányolt a Twitteren. De ez még nem minden. Bizalmas iratokat és titkosított vizsgálóbizottsági jegyzőkönyveket juttatott el a sajtóhoz, hogy főnökét a cum-ex botrányból tisztára mossa. Emiatt nyomozás is indult ellene, folyamatban lévő parlamenti vizsgálatról ugyanis tilos bárminemű adatot kiszivárogtatni.

A családügyi minisztérium valójában család-, nyugdíjas-, nőügyi, integrációs és egyenlőségi csúcsminisztérium, amelyet ugyancsak a Zöld párt vezet. E tárca felügyeli többek közt az abortuszt, az LMBT-ügyeket, a mesterséges megtermékenyítést, illetve a migránsok integrációját. Az új tárcavezető hosszas vita után Anne Spiegel, Rajna-vidék–Pfalz eddigi energia- és környezetvédelmi minisztere.

A védelmi minisztérium vezetése az SPD alá kerül. Itt is vita van, felmerült többek közt Lars Klingbeil, az SPD főtitkára, Carsten Schneider, az SPD frakcióvezetője és Eva Högl, a Bundestag jelenlegi honvédelmi megbízottjának neve is. Utóbbiról az AfD a megválasztásakor egy beszédes plakátot is készített: az AfD-s jelölttel szemben nem töltött el 22 évet a Bundeswehrnél, nem volt tiszt, sem vadászrepülő-pilóta, viszont előszeretettel integet és mosolyog a terrortámadások után…

Nem dőlt el még az egészségügyi miniszter személye sem, ám a legesélyesebb a posztra Karl Lauterbach, az SPD orvosi körökben közutálatnak örvendő egészségpolitikusa. A szocialisták szakértőjét 2021 márciusában országosan 37 orvos szólította fel nyílt levélben, hogy válassza külön az orvosszerepet a politikától. Az orvostársadalom a szemére veti: úgy kritizálja a szakmát, hogy soha nem praktizált. Egyik tanulmánya miatt, amelyben azt állította, hogy a röntgenvizsgálatok legalább harmada felesleges, a Kölni Egyetem szenátusi bizottsága felelősségre vonta. Lauterbach másik tudományos körökben vitatott tanulmánya A nagy dózisú vitaminok szerepe a rák és a keringési betegségek megelőzésében címet viseli. Az egyik nagy kórház-üzemeltető magáncég felügyelőbizottsági tagja, de senki nem tudja, hogy mennyit keres: bizonyos bevételeit homály fedi. A legutóbb azt válaszolta a vagyonbevallását érintő kérdésre, hogy mit képzelnek, ő szociáldemokrata!

A leendő Scholz-kormány nemcsak átalakít, de gátlástalanul felforgat mindent, külpolitikájában szakít a merkeli irányvonallal, marxista küldetéstudata van, és a jelek szerint nem válogat az eszközökben.