Már-már politikai hisztériába fordul Nagy-Britanniában a külföldiek munkavállalásának korlátozása. Egyre többen látják úgy: az unió keleti tagállamaiból befogadott 800 ezer dolgozó jelentős szerepet játszik az immár 2,5 milliós brit munkanélküliség kialakulásában.

– Hiba volt a 2004-ben EU-taggá vált kelet- és közép-európai országok dolgozóinak korlátozás nélküli beengedése Nagy-Britanniába – hangsúlyozza több fórumon David Cameron, a 2010 óta hatalmon levő Konzervatív Párt miniszterelnöke. Aki azt ígéri: a legújabb tagországgal, Horvátországgal szemben teljes mértékben alkalmazni fogja a szabad munkavállalás tiltásának hétéves lehetőségét, az eddigi bevándorlók esetében pedig szigorítják a szociális-jóléti rendszerekhez való hozzáférést.

A támadáshoz néhány nappal ezelőtt a másik fő politikai erő, a Munkáspárt is csatlakozott.

– A Munkáspárt hibázott, amikor megnyitotta határait a bevándorlók beáramlása előtt – gyakorolt önkritikát Chris Bryant, a szervezet jelenlegi elnöke. Hozzátéve: Tony Blair kormányának előbb egy olyan rendszert kellett volna kidolgoznia, ami megakadályozza, hogy alacsony képzettségű emberek lepjék el az országot. Ehelyett azonban a korábbi kormány úgy vélekedett: az olcsó munkaerő segíthet a brit ipar felvirágoztatásában.

Túl vonzó Britannia

Az új keletű aggodalmakat az gerjeszti, hogy januárban lejár a román és bolgár dolgozók számára kivetett maximum hétéves korlátozás, vagyis ezen államok polgárai is szabadon vállalhatnak munkát bármelyik uniós tagországban.

Románia és Bulgária lakosai számára eddig csak a mezőgazdaságban és az élelmiszer-feldolgozóiparban engedélyezték a munkavállalást Nagy-Britanniában. Kormányzati becslések szerint azonban az új keleti tagállamokból így is 800 ezer dolgozó tartózkodik jelenleg a szigetországban, sőt az egyéni vállalkozókkal is kiegészítve számuk eléri az egymilliót. Épp annyian vannak tehát, mint ahány 25 évnél fiatalabb munkanélkülit kénytelen eltartani a brit társadalombiztosítási rendszer. Mindez jócskán meghaladja az egykori kormányzati becsléseket, amelyek csupán évi 5-13 ezer bevándorlóval számoltak.

Ezzel szemben a The Daily Telegraph napilap cikke szerint a migránsok száma évi 250 ezer közül mozog – és az eddigi tapasztalatok szerint mintegy felük hosszú évekre Nagy-Britanniában marad. A külföldiek markáns jelenléte immár komoly társadalmi feszültséget okoz a szigetországban.

Politológusok véleménye szerint már a Munkáspárt 2010-es választási vereségében is szerepet játszott, hogy szavazói közül többen a külföldieket okolták munkahelyük elvesztéséért. Matthew Hancock üzleti ügyekért felelős helyettes államtitkár pedig nemrég egy lapinterjúban nyíltan felszólította a brit vállalkozásokat: az üres állásokat ne külföldi munkavállalókkal töltsék fel, a brit cégeknek ugyanis kötelességük hazai munkaerőt alkalmazni. Egyúttal Chris Bryant a Sunday Telegraphban keményen kritizálta a Tesco és a Next bevásárlóláncok „lelkiismeretlen” foglalkoztatóit, mivel az alacsony bérű országokból hoznak munkásokat a bérszínvonal aláásására.

A csábítás ugyanakkor nagy. A The Daily Telegraph cikke szerint a Nagy-Britanniában létesített új állások 80 százalékát külföldiekkel töltötték be az elmúlt években. A külföldi munkaerő ugyanis olcsó: a lap szerint egy lengyel dolgozó még minimálbéren bejelentve is négy-ötször annyit keres, mint otthon. S motiváltságának megfelelően hajlandó akár 12 órát, sőt hétvégén is dolgozni – ráadásul a munkaadók szerint igen jól –, ami brit társaikról nem mondható el.

A hivatkozási alapot egyelőre a lengyelek jelentik, akik a kelet-európai bevándorlók kétharmadát, 579 ezer vendégmunkást adnak. De aránylag sokan próbáltak szerencsét honfitársaink közül is, a londoni magyar közösség mintegy 60 ezer főt számlál.

A brit kormány most a szociális rendszer szigorításával próbálja elkedvetleníteni a bevándorlókat. A továbbiakban, aki hat hónapig nem talál munkát, elveszíti jogosultságát minden ellátásra, s megvizsgálják a nehezen állást találók nyelvtudását is. Romániában és Bulgáriában pedig olyan kampányt kezdeményeznek, amely a hiányzó munkahelyek és az alacsony keresetek országaként mutatja be Nagy-Britanniát. Mindez persze némileg mókás annak tükrében, hogy az idén januári adatok szerint a brit átlagfizetés évi 26600 font (évi 9,3 millió, vagyis havi 776 ezer forint). Igaz, a bevándorlók 90 százaléka ennél kevesebbet, „csupán” heti 400 fontot (vagyis heti 140 ezer, havi 560 ezer forintot) keres.

Lopakodó tiltások

De nem csak Nagy-Britannia tesz barátságtalan gesztusokat a keleti tagállamok munkavállalói felé. Néhány hónappal ezelőtt Svájc meghosszabbította az „új tagországok” számára 2012-ben életbe léptetett kvótarendszerét. Eszerint az összes keleti tagállamból mindössze évi háromezer fő kaphat tartós munkavállalási engedélyt. Az ok ugyanaz, mint a briteknél: félelem, hogy az olcsó keleti munkások elhappolják a válság miatt amúgy is beszűkült munkalehetőségeket. A döntés egyébként azért is diszkriminatív, mert csak 2011 első félévében Spanyolországból, Olaszországból és Portugáliából közel 19 ezer munkavállaló érkezett az alpesi országba.

A szociális ellátórendszerben történő szigorítások követelésében pedig másik három kedvelt célország, Németország, Hollandia és Ausztria is felsorakozott a britek mellé. Álláspontjuk szerint a bevándorlók jelentősen terhelik a helyi egészségügyi intézményeket, szülészeteket, iskolákat, nem is beszélve az önkormányzati segélyekről. A „gazdag négyes” ezért uniós szintű szankciók megszavazását sürgeti azokkal szemben, akiket visszaélésen kapnak – végső esetben az országokból való kitiltást is lehetővé téve.

Hollandiában egyébként pillanatnyilag 600 ezer, más tagállamból származó munkavállalót tartanak nyilván. Ausztriában másfél millió külföldi származású lakosról beszélnek – a teljes határnyitás utáni első évben, 2012-ben közel 30 ezer új bevándorlót regisztráltak. Németországban pedig immár minden ötödik felnőtt, s minden harmadik iskolás bevándorló vagy bevándorló hátterű. A tavalyi évben 200 ezer fővel gyarapították a külföldiek az ország munkavállalóinak számát.

A Demos nevű kutatóintézet augusztus elején konkrét javaslatokat terjesztett a brit kormány elé a bevándorlás korlátozásáról. A szervezet szerint a régi tagállamok szociális rendszere súlyos árat fizetett azokért a viszonylag mérsékelt gazdasági előnyökért, amit a szabad munkavállalás jelentett. A feszültségek abból adódnak, hogy a legtöbb közép- és kelet-európai országban az egy főre jutó jövedelem csupán negyede a fejlett tagországokénak.

A feszültségek elkerülése érdekében a Demos tehát egyfajta jövedelmi küszöbhöz kötné a más tagországban történő munkavállalást. Eszerint valamely tagországban csak azon államok dolgozói vállalhatnának munkát, ahol a (vásárlóerő-paritáson számított) jövedelmi szint elérné a befogadó ország 75 százalékát. Nagy-Britannia esetében egyébként ennek csak Szlovénia, Csehország és Szlovákia felelnének meg.

A szabad mozgás korlátozására, akár a teljes határellenőrzés visszaállítására egyébként az EU-jogszabályok is lehetőséget adnak. Igaz, csak ideiglenes jelleggel, a közrendet vagy a belbiztonságot fenyegető súlyos veszély esetén. Ennek megfelelően zárta le például 2011 júniusában Ausztria – a Világgazdasági Fórum rendezése időszakában – uniós határait.

Tavaly nyár óta a lehetőségek bővültek azzal, ha valamely tagországon át kezelhetetlen bevándorlási hullám fenyegetné az uniót – igaz, egyelőre csak az EU-n kívüli országokból.

Imbolygó alappillér

A szabad munkavállalás korlátozására vonatkozó felvetések azért is meglepőek, mert az Európai Unió egyik alappilléréről van szó. Amely az új tagországok esetében már amúgy is sérült a csatlakozás utáni években. Emlékezetes: a magyar dolgozóknak például hét évet várniuk kellett, hogy megnyíljon előttük a leginkább vágyott osztrák és német piac. Ráadásul a munkavállalás szabadságát a tőke szabad mozgásával kötötték össze, aminek keretében német, francia, olasz cégek kulcspozíciókat szereztek a keleti tagállamok iparában.

Amennyiben ezeknek az országoknak lett volna lehetőségük saját, nemzeti piacgazdaságuk kiépítésére, talán nem is kellene olyan sok dolgozójuknak külföldön keresnie az elfogadható életszínvonalat.

– A személyek szabad mozgásáról nem nyitunk vitát sem most, sem a jövőben – reagált a szigorítást követelő hangokra Viviane Reding, az unió jogi biztosa. Május végén pedig Brüsszel megjelentette úgynevezett migrációs jelentését, amelynek már az alcíme is árulkodó: „maximalizálni a migráció fejlesztési hatásait”. Eszerint a szabad munkavállalás a szegényebb országoknak azért előnyös, mert hozzájárul a szegénység mérsékléséhez, tanulásra motiválja a fiatalabb generációkat, s fejlettebb kulturális, szociális mintákat közvetít a munkavállalók otthoni környezete számára. A célországokban pedig a bevándorlók betöltik a munkaerő-piaci réseket.

A dokumentum leszögezi: az unión belüli mobilitás hozzájárul a tagállamok gazdasági felzárkózásához, s szétteríti az egyes államok speciális képességeit. Ugyanakkor elismeri, hogy a gazdasági krízis nem várt kihívásokat okozott, s hogy hatékony irányítás híján a bevándorlás a fogadó országokban szociális feszültségeket, az úgynevezett küldő országokban pedig az „agyelszívás” jelenségét okozhatja.

A Demos álláspontja szerint ugyanakkor a parttalan bevándorlás minden idők legnagyobb békebeli népvándorlását szabadította Nagy-Britanniára. Vagyis meglehet, a brit belügyminisztérium a jövőben szigorúbban bírálja el a kötelezően benyújtandó munkavállalási kérelmeket – ez a folyamat az elmúlt években csupán formaság volt.

A politikusok által szorgalmazott új rendszerben csak a magas képzettségűek számíthatnának feltétlen kedvező elbírálásra, ők ugyanis jelentős hozzájárulást tudnának adni az ország gazdasági növekedéséhez.

A teljességhez ugyanakkor hozzátartozik: Nagy-Britannia mindig is külön utas politikát folytatott az unióban, köztudottan az euróövezetnek sem tagja. Sőt, David Cameron legkésőbb 2017-re népszavazást ígér a szigetország uniós tagságának esetleges megszüntetéséről.

Az elmúlt évek keserű tapasztalatai nyomán nem lehetnek kétségeink: amennyiben a többi nyugat-európai országnak is érdeke lenne a szabad munkavállalás korlátozása, nem haboznának meghozni az erről szóló rendelkezéseket. Ám az EU motorjának, az elöregedő társadalomtól ugyanakkor fokozottan sújtott Németországnak becslések szerint a következő tíz évben másfél millió bevándorlóra van szüksége, hogy fenn tudja tartani gazdasági növekedését.

Kárász Andor

Magyarok külföldön

Magyarországot a többi keleti tagállammal együtt 2004-2011 között szintén sújtotta a Németországban és Ausztriában bevezetett hétéves munkaerő-piaci tiltás. Mivel a hazai dolgozók legtöbbje – már csak a közelség okán is – e két országba pályázott volna leginkább, Magyarországról hosszú évekig igen alacsony volt a munkaerő-piaci kivándorlás. A legtöbben így Nagy-Britanniába mentek, az ottani 60 ezer fővel azonban a magyar munkavállalók, a londoni migrációs hivatal szerint a legnagyobb tíz vendégmunkás-táborba sem tudtak bekerülni.

2011 óta azonban felgyorsult a kivándorlás, így jelenleg már mintegy 270 ezer magyar dolgozik, s 330 ezer magyar él külföldön. Közülük 82 ezren Németországban, 55 ezren Ausztriában vállalnak munkát.

Más országok egyelőre nem számítanak népszerű célpontnak a magyar dolgozók körében: a Benelux államokban 20 ezer, Spanyolországban 10 ezer honfitársunk vállal munkát. A magyarok száma ugyanakkor még mindig jócskán alatta marad a külföldön dolgozó lengyelek 2,5 milliós, vagy a románok 2 milliós létszámának.