Varsó szerint erősíteni kell Európa védelmét, többet kell költeni a fegyverekre
Brüsszel ernyője alatt
Január 1-én hivatalosan is átvette az uniós elnökség tisztét Magyarországtól Lengyelország. Ha még a maga teljes és eredeti valójában létezne a visegrádi államok szövetsége, és a lengyel szavazók így, vagy úgy, de nem engedik vissza a hatalom élére a liberális Donald Tuskot 2023 őszén, akkor messzire juthatott volna az uniós politika átalakításában a magyar–lengyel staféta. De nem így történt…
Lengyel kormányzati politikusok élénken érdeklődtek 2024 tavaszán a magyar uniós elnökség célkitűzései felől, és persze szerették volna megtudni azt is, hogy milyen stratégiát választ a budapesti kormány a maga elnökségi munkájában, a tagállamokkal folytatott együttműködésében. Nyilván nem számítottak azokra a konfliktusokra, amelyeket bátran felvállalt az Orbán kabinet, mint ahogy arra sem, hogy e konfliktusok ellenére pozitív szaldóval zárta az elnökségét Magyarország, noha annak idején még jelentős uniós erők kezdtek serény lobbitevékenységbe kezdtek annak érdekében, hogy hazánk ne is lehessen uniós elnök!
A varsói elnökség alaphangját Michal Wawrykiewicz adta meg egy nyilatkozatában. Ő a Tusk-féle párt, a Polgári Platform (PO) EP-képviselője. Wawrykiewicz egy nyilatkozatában arról beszélt, hogy „a magyaroknál jobban senki sem képes megsérteni az uniós alapelveket”. Ergo a lengyeleknek mindent másként kell majd csinálniuk, mint ahogy a magyarok csinálták. Nem is lesz ezzel probléma, hiszen Donald Tusk inkább brüsszeli, mint lengyel politikus, ha jobban utánanézünk, akkor rájövünk, hogy mindenekelőtt a nemzetközi balliberális politikai kurzus – EB, Soros szervezetek stb. – segítették a kormányfői székbe. A lengyel uniós elnökség programja számos elcsépelt frázist tartalmaz, ami arra utal, hogy leginkább Brüsszel terveit igyekszik kiszolgálni, bár van benne egy újdonság.
Varsó ugyanis arról beszélt, hogy meg kell keresni Európa megerősítésére és bővítésére váró védelmi politikájának új forrásait.
Lengyelország katonai költségvetése közelít az 5 százalékhoz, ez kiugróan magas érték az unióban! Hogy itt mire gondol Tusk és környezete, milyen új elvonási és finanszírozási formákat, esetleg adónemeket, vagy hitelfelvételi konstrukciókat szeretnének kidolgozni, ma még nem tudni. A Donald Tusk vezette Lengyelország nagyhatalomként látja önmagát, és ez a szándék akár elébe is mehet annak az amerikai tervnek, amely Európára hárítaná az ukrán front támogatását. Ehhez pedig a lengyel uniós elnökségnek rá kellene vennie a tagállamok mindegyikét, hogy „bátran és áldozatkészen” lépje át saját katonai költségvetésének eddigi 2 százalékos maximumát. Bár nem mondja ki a lengyel miniszterelnök, de a lándzsa hegye természetesen Moszkva felé mutat. Ez még akkor is igaz, ha Varsó igyekszik igazodni a nemsokára hivatalába lépő Donald Trump politikájához. Trump megválasztása után igazított is valamit háborús retorikáján a lengyel kormány, elmarad immár a szokásos varsói kardcsörtetés, sőt, újabban a béke szükségességéről is beszél – persze csak pianóban – a Tusk -féle vezetés, miközben azért vadul száguldoznak a lengyel légierő gépei az ország keleti égboltján, orosz drónok és rakéták váratlan támadására számítva. A lengyel földet érte már rakétacsapás a háború folyamán, igaz, az ukrán fegyver volt…
Érdemes még egy pár szót áldozni a lengyel elnökség másik kiemelt céljára, az európai energiafüggetlenség megteremtésére.
Varsó könnyen beszél erről, amikor köztudott, hogy áramellátásának 60-70 százalékát saját szénbányáiból fedezi… És bár Lengyelország elutasítja az EU migrációs paktumát, Tusk több tucat – pontos számot nem ismerünk- befogadó tábor megépítésére adott utasítást, miután átvett egy jelentősebb migráns kontingenst Németországtól.
Mindent összevetve,
a lengyel uniós elnökségnek kezdetben tojástáncot kell járnia.
Nem lehet harsány, nem lehet követelődző, mert gondolnia kell a 2025 tavaszán esedékes államfőválasztásra. Ha Tusk jelöltje, azaz Varsó mostani főpolgármestere, a szélsőségesen liberális Rafal Trzaskowski győz, akkor Isten kegyelmezzen a lengyeleknek. (Trzaskowski az, aki eltávolíttatta a feszületeket a varsói közhivatalokból.) A Kaczynski-párt, vagyis a konzervatív-nemzeti Jog és Igazságosság (PiS) a történész Karol Nawrockit indítja Trzaskowskival szemben. A főpolgármester tapasztalt, lengyel vélekedések szerint „minden hájjal megkent” politikus, Nawrocki viszont civil ember, nem is tagja a PiS-nek. A legtöbben a korábbi miniszterelnököt, Mateusz Morawieckit várták, de ő valószínűleg a nem kevésbé fontos pártelnöki posztot kapja majd meg. (A lengyel államfői jogkör jóval kiterjedtebb, mint a magyar. Donald Tusk szerint napjainkban is elsősorban a PiS köpönyege alól előbújt Andrzej Duda akadályozza legfőképp a demokratikus és jogállami reformok kiteljesedését Lengyelországban. Te jó Isten, mi lenne ott, ha nem akadályozná?! – a szerk.)
Érdekes a Kaczynski-párt jelöltválasztása. Úgy tűnik, a PiS szeretne kilépni a falvak, és mindenekelőtt a kelet-lengyelországi vidéki régióiból, és a korábbinál jóval több hívet szerezni a városokban, illetve a nyugati országrészben. Ehhez pedig új arcot, konszolidáltabb embert igyekszik ringbe küldeni.
Akár be is jöhet Jaroslaw Kaczynski számítása…
