Újabb fordulatot vett az elmúlt évtized legsúlyosabb nemzetközi korrupciós botránya, a Kaili-ügy, miután kedden a belga ügyészség két újabb baloldali európai parlamenti képviselő mentelmi jogának felfüggesztését kérte. Ugyanis a hatóságok szerint Eva Kailiékhoz hasonlóan ők is kaptak a korrupciós pénzekből. Ezzel tehát tovább nőtt a gyanús politikusok száma, megmutatva, hogy mennyire kitejedt ügyről van szó.

Hirdetés

Sajtóhírek szerint ezúttal az olasz Andrea Cozzolino és a belga Marc Tarabella került a középpontba. Az Európai Parlamentben mindketten annak a baloldali frakciónak, a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetségének (S&D) a tagjai, amelyben Gyurcsányné és a DK politikusai is helyet foglalnak. Bár elsőre feltehetően nem sokaknak cseng ismerősen a nevük, személyüknek mégis fontos szerepük van a durva korrupciós ügy hátterének megértésében és személyi hálózatának kibontásában.

Tagjai a hálózatnak 

Andrea Cozzolino hazájában, Olaszországban kezdte meg pályafutását, ahol a Demokrata Párt (Democratico della Sinistra/Democratici di Sinistra) színeiben a politikai középszintre sikerült felküzdenie magát. Előbb a baloldali párt nápolyi szövetségének titkáraként dolgozott, hogy aztán 2000-ben bekerüljön Campania tartomány tanácsába. Kilenc éven keresztül volt tagja a helyi közgyűlésnek, az utolsó öt évben pedig a régió mezőgazdaságáért és termeléséért felelős ügyvivői tisztségét is betöltötte.

Cozzolino ezután európai vizekre evezett: 2009-től uniós képviselőként képviseli hazáját, vagy elnézve a botrány alakulását, inkább Marokkóét. Az olasz politikus neve közvetlenül a botrány kirobbanása után, első körben felbukkant a nemzetközi sajtóban. A baloldali La Repubblica arról írt, hogy az ügy központi szereplője, Eva Kaili partnere, Francesco Giorgi és Antonio Panzeri mellett Andrea Cozzolino is jelentős összeget vett át a marokkói titkosszolgálattól, aminek következtében egy belga börtönből várta a meghallgatását.

Korábban írtuk

A baloldali képviselő Kailihoz hasonlóan a szürke brüsszeli bürokraták csoportjához tarozik: látványosan kerüli a nyilvánosságot, de a háttérben úgy manőverezik, úgy, hogy arról a közvélemény csak a legritkább esetben értesül. 2014 óta a Regionális Fejlesztési Bizottság tagja az EP-ben, 2019-ben az emberi jogi albizottsághoz is csatlakozott. Korábban pedig a Költségvetési Ellenőrző Bizottságban (2009-2012), a Költségvetési Bizottságban (2009-2013) és a Petíciós Bizottságban (2014-2019) is megfordult.

Cozzolino alapvetően külpolitikai vonalon mozog, aktivitást elsősorban a harmadik világbeli országokkal kapcsolatos vitákban mutatott az EP-ben. Legfontosabb tisztségeként elnöke a DMAG-nak, azaz az Európai Parlament Maghreb-országokkal fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttségének. Ezen a ponton jön képbe a marokkói vonal, hiszen a testület hatáskörébe tartozik többek között az EU–Marokkó, EU–Tunézia és EU–Algéria kapcsolatok építése. Legalább ennyire fontos, hogy a korrupciós vádakkal illetett olasz baloldali politikus szerepel Soros György legszorosabb szövetségeseinek listáján, ami azt jelenti, hogy az amerikai üzletember érdekeit képviselte az uniós döntéshozatalban.

Szintén Soros hálózatához tartozik a másik hírbe hozott képviselő, Marc Tarabella, akinek a neve szintén rajta van a listán. Mindebből nagyon úgy tűnik, hogy a korrupciós pénznyelő hálót a nemzetközi Soros-hálózat politikusai mozgatták, egészen a lebukásukig.

A mentelmi jogában felfüggesztett belga uniós képviselő már az 1980-as években bekerült a politika világában, a vallon régió miniszterelnöki kabinetében dolgozott.. A Szocialista Párt (PS) színeiben előbb önkormányzati képviselője, majd polgármestere lett egy vallon kistelepülésnek, Anthisnes-nek.

Innen került Brüsszelbe, ahol első körben 2004 és 2007 között dolgozott EP-képviselőként, hogy aztán két év megszakítás után, 2009-től elsüllyedjen a brüsszeli mocsárban. A két év szünetben Vallónia képzésért felelős minisztereként, illetve oktatásért, társadalmi fejlődésért és ifjúságért felelős közösségi minisztereként kapott bizonyítási lehetőséget.

Jelenleg alelnöke az EP Arab-félszigettel fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttségének, a DARP-nak, ami azért fontos, mert a térséghez tartozik Katar. Egyébként az uniós döntéshozatalban előszeretettel foglalkozott a térség ügyeivel. Árulkodó, hogy nem sokkal a letartóztatása előtt, a labdarúgó-világbajnokság nyitányát megelőzően meglepő lelkesedéssel szólalt fel a diktatórikus ország érdekében.

A teljes cikk IDE kattintva az Origo honlapján érhető el.