Budapest–Tbiliszi-tengely

54 százalékot szerzett az október 26-i választásokon Irakli Kobahidze miniszterelnök pártja, a 2012 óta hatalmon lévő jobboldali konzervatív Grúz Álom. Nehéz lenne azt mondani, hogy különösebben megszorongatta volna a riválisa, hiszen a több ellenzéki erőt tömörítő Koalíció a Változásért 11 százalékot szerzett, míg a parlamentbe bejutó további három ellenzéki párt tízet vagy annál kevesebbet. Az ellenzék eredményeit összeadva is meggyőző a Grúz Álom fölénye.

Előbbiek ennek ellenére csalást kiáltottak, és másnap estére már tüntetést szerveztek, amin részt vett az őket támogató köztársasági elnök, Szalome Zurabisvili is. Zurabisvili azt nyilatkozta, hogy a választást „elcsalták”, és az újraszámoláshoz sem fűzött nagy reményeket. A politikus szerint a Nyugatnak kell nyomást gyakorolnia, nemzetközi vizsgálatra van szükség, vagy meg kell ismételni a választásokat.

Az EBESZ megfigyelőinek jelentése pozitív és negatív elemeket is tartalmazott a választás lebonyolításával kapcsolatban, ebből aztán minden érintett és megszólaló a saját véleményét erősítő állításokat hangsúlyozta. A központi választási bizottság elrendelte a szavazólapok újraszámlálását a szavazóhelyiségek 14 százalékában. A csütörtökön közzétett eredmények a 2012 óta kormányzó Grúz Álom győzelmét erősítették meg. Ezzel párhuzamosan az ügyészség bejelentette, hogy vizsgálatot indít a választások eredményének feltételezett „meghamisítása” miatt, Zurabisvilit is beidézték meghallgatásra, mondván, vélhetően vannak a birtokában erre vonatkozó bizonyítékok.

Josep Borrell, az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője átfogó vizsgálatot sürgetett az állítólagos jogsértések kapcsán. Hasonlóan nyilatkozott tizenhárom uniós ország – Franciaország, Németország, Lengyelország, Hollandia, Csehország, Dánia, Észtország, Finnország, Írország, Litvánia, Luxemburg, Portugália és Svédország – külügyminisztere is.

Eközben Orbán Viktor és a magyar kormány több minisztere is Tbiliszibe látogatott a választás utáni napokban. A már említett tizenhárom külügyminiszter ezt túl korainak nevezte, és Josep Borrell is sietett leszögezni, hogy noha hazánk jelenleg az Európai Unió Tanácsának soros elnöke, Orbán Viktor nem az EU közös álláspontját képviseli grúziai útjával. Nem mintha egyébként a magyar miniszterelnök ezt állította volna.

A grúz kormányfővel közös múlt keddi tbiliszi sajtótájékoztatón Orbán Viktor köszönetét fejezte ki, amiért a grúzok nem engedték, hogy országukból egy második Ukrajna legyen. Gratulált a választási győzelemhez és megjegyezte, követte a választás körüli vitát és a nemzetközi szervezetek értékeléseit és azt látta: „senki sem meri megkérdőjelezni”, hogy ez a választás szabad és demokratikus volt. „Minden kritikai megjegyzés mellett, idáig senki nem mer elmenni. Ezt jól is teszik, hiszen mi, magyarok is küldtünk megfigyelőket, itt voltunk, láttuk a saját szemünkkel, hogy mi történik” – jelentette ki.

A választás szabályosságát firtató uniós kritikáknak véleménye szerint nem kell azért túl nagy jelentőséget tulajdonítani, mindig ez történik ugyanis Brüsszelben, ha valahol a konzervatívok nyernek. „Az európai politikának van egy kézikönyve […], egy kisokos: ha a liberális pártok nyernek, akkor demokrácia van, ha a konzervatívok nyernek, akkor nincs demokrácia” – mondta a kormányfő.

Az erős konzervatív kormány kontra sokpárti, nyugatról támogatott liberális ellenzék felállás korántsem grúz nóvum, ahogyan az sem, hogy Brüsszelből az egyiket orosz-, a másikat pedig nyugatbarátnak titulálják.

– Grúziában a kormány és a parlamentbe jutó ellenzéki erők is támogatják az ország euroatlanti integrációját, így az oroszbarát–nyugatbarát törésvonal nem állja meg a helyét – nyilatkozta lapunknak Kosztur András, a XXI. Század Intézet vezető kutatója. – Különbség annyiban áll fenn, hogy a kormány normalizálná a kapcsolatokat Oroszországgal, részben gazdasági okokból, de főképp annak érdekében, hogy elkerüljenek egy újabb háborús konfliktust északi szomszédjukkal – magyarázta a kutató. A grúz ellenzék ezt a politikai irányvonalat nevezte el oroszbarátságnak, míg a kormány szerint az ellenzék hatalomra kerülése esetén a Moszkvával szembeni konfrontatív politikájával háborúba sodorná az országot.

– Érdekesség, hogy a grúz ellenzék már évek óta vádolja oroszbarátsággal a kormányt, ám erre az ukrajnai háború kitörését megelőzően nem voltak vevők a nyugati vezetők, csak a – gyakran Soros Györgyhöz közeli – nemzetközi NGO-hálózatok, a háború alatt azonban már Washington és Brüsszel is egyre gyakrabban bírálta a grúz vezetést – mutatott rá.

Apropó, Soros György! Hogy mennyire nincs új a nap alatt, arra jó példa Szalome Zurabisvili elnök, aki Párizsban született, harminc éven át francia diplomataként szolgált, és a 2018-as elnökválasztásra adta csak fel francia állampolgárságát.

– Szalome Zurabisvili konkrétan a grúziai „Majdan”, a 2003-as „rózsák forradalma” után került be a grúz politikai életbe. Miheil Szaakasvili elnök alatt egy ideig külügyminiszter volt, 2018-ban viszont már a mostani kormánypárt támogatásával került hatalomra, hogy aztán szembeforduljon korábbi szövetségeseivel – idézte fel Kosztur András. Emlékeztetett rá, a grúz aktivisták egyébként nyugati „civil” szervezeti hálózatok (gondoljunk például a Srđa Popović nevéhez köthető CANVAS-ra vagy akár a Nyílt Társadalom Alapítványokra) közvetítésével már a 2004-es „narancsos forradalom” és a 2013–2014-es Euromajdan idején is segítették az ukrán tiltakozóakciókat, sőt 2014 után több grúz politikus, köztük maga Szaakasvili is fontos állami pozíciókat kapott Ukrajnában.

– A grúz ellenzék részéről 2019 óta látszik a törekvés, hogy a folytatólagos választási vereségeiket soraik rendezése és a választóknak megfelelő ajánlat kitalálása helyett nyugati segítséggel végrehajtott „színes forradalom” révén küszöböljék ki, és az utca segítségével kerüljenek hatalomra – mutatott rá a kutató. Ezek a kísérletek azonban sorra kudarcot vallanak, a korábban működő technikák mintha megkoptak volna. A grúz kormányfő arra számít, hogy a mostani viták dacára Brüsszelben lenyugszanak a kedélyek. A Nyugat jövőbeli hozzáállásával kapcsolatban ebben a kérdésben is döntő lehet az amerikai választások eredménye.

– Érdemes még megjegyezni, hogy míg a grúz kormányerők a Republikánus Párt Donald Trumphoz közeli szárnyával ápolnak jó viszonyt – a jelenlegi miniszterelnök, Irakli Kobahidze és elődje, Irakli Garibasvili is felszólaltak már például a budapesti CPAC-en –, addig az ellenzék a demokraták támogatására számít – mutatott rá Kosztur András. Utóbbira példa hogy a korábban az ellenzék vezető erejének számító Egységes Nemzeti Mozgalom által a saját szakadárjaival tető alá hozott koalíció, az Egység–Nemzeti Mozgalom két vezetője, Tina Bokucsava és Giorgi Vasadze is részt vett a Kamala Harris jelöltségéről döntő Demokrata Nemzeti Konventen. A kutató szerint vélhetően ezért is visszafogott eddig a Nyugat reakciója, és a kritikáik mellett sem kérdőjelezik meg nyíltan a grúz kormány hatalmát – ahogyan azt például Belaruszban és Venezuelában tették.

– A Nyugat Grúziával kapcsolatos álláspontja vélhetően az amerikai választások után tisztázódik, ez a helyzet pedig jelenleg a grúz vezetésnek kedvez, hiszen ezáltal kifulladhat az egyébként is döcögősen induló ellenzéki tiltakozások lendülete. Azoknak a nyugati erőknek, amelyek erélyesebben lépnének fel a grúz vezetéssel szemben, azt is mérlegelniük kell, hogy ha kudarcot vallanak a beavatkozási kísérletük során, azzal maguk taszíthatják el a Nyugattól Grúziát, önbeteljesítő jóslattá téve a saját maguk által kiötölt vádakat – magyarázta Kosztur András.

Mind a Fidesz, mind a Grúz Álom hazájában széles körű támogatottsággal bíró erő, amely a geopolitikai blokkokhoz való igazodás helyett semlegesebb, az adott ország gazdasági érdekeinek és földrajzi helyzetének jobban megfelelő irányvonalat képvisel.

– A Grúz Álom fiatalabb politikai erő, amely balközépről indult, és eredetileg a Szaakasvili-ellenes erők gyűjtőpártjaként jött létre, az évek során azonban egyre konzervatívabbá vált társadalompolitikai téren, így világnézetileg is vannak közös vonások – tette hozzá Kosztur András. Ebből fakad az is, hogy a kritikusaik vádjai is hasonlóak, ahogy a két párt által képviselt jelszavak – például a békepártiság – is ismerősek lehetnek.

– Utóbbi kapcsán azonban azt is fontos hangsúlyozni, hogy Grúzia számára a béke kérdése a 2008-as vesztes háború okán még közelibb, mint Magyarország számára, viszont éppen ezért a társadalom egy részében a revansvágy is él, sőt grúz önkéntesek relatíve nagyobb számban harcolnak Ukrajna oldalán is – jegyezte meg végül a kutató.