Bulgária mint amerikai protektorátus

Előre hozott választásokat tartanak június 11-én Bulgáriában, miután az április eleji voksolás után egyik párt sem tudott kormányt alakítani. A szocialistákhoz közel álló államfő, Rumen Radev a hatalmi vákuumot saját pozícióinak erősítésére, az elnöki rendszer felé elmozdulásra használta ki. A hatalomért négy éven át ádáz harcot folytató politikusnak közben egy másik vágya is teljesülhet: leszámolhat régi ellenfelével, Bojko Boriszovval. Kapóra jön az elnöknek a küzdelemben, hogy minden jel szerint az amerikaiak is lemondtak a pártját, a Polgárok Bulgária Európai Fejlődéséért (GERB) nevű jobbközép formációt sorrendben ötödször is győzelemre vezető volt kormányfőről, és a kelet–nyugati geopolitikai szembenállás szempontjából fontos stratégiai pozícióban lévő Bulgáriában az Egyesült Államokhoz közel álló, liberális, atlanti értékeket valló politikai erőket hozzák helyzetbe. Befolyásuk növelésében az sem zavarja Washingtont, hogy ehhez össze kellett fogni a „sorosistáknak” a régi nómenklatúrával.

Az már az április 4-i választások után kiderült, hogy Bulgária következő miniszterelnökét nem Bojko Boriszovnak fogják hívni. A miniszterelnök pártja ugyanis hiába győzött, legfeljebb akkor nyílt volna esélye a hatalomban maradni, ha maga Bojko Boriszov hátrébb lép. De idáig sem jutottak el. A GERB korábbi koalíciós partnerei, az Egyesült Hazafiak pártszövetség tagjai ugyanis külön-külön indultak, és egyikük sem került be a parlamentbe. Pedig ha együtt maradnak, akár 6-7 százalékos eredményt is elérhettek volna. Így a 26,8 százalékkal győztes GERB-nek legalább egy nagyobb vagy két kisebb szövetségest kellett volna találnia a kormányalakításhoz. Boriszovék rövid idő után feladták a próbálkozást. Pedig a politikus igazi túlélőművész. Túlélte politikailag, amikor saját hálószobájában lefényképezték félmeztelenül, ahogy alszik, miközben az éjjeliszekrényén pisztoly, a fiókjaiban pedig aranyrudak és 500 eurós kötegek láthatók. Túlélte a több mint száz napig tartó kormányellenes tüntetéssorozatot is. A világjárványt azonban rosszul kezelte, a kormány csak kapkodott, így az oltásban uniós sereghajtó lett az ország. Akárcsak a szegénységi és a korrupciós mutatókban. Ez így pedig egyszerre már sok volt a választóknak.

Az áprilisi választások nyomán átalakuló belpolitikai erőviszonyok nyertese Rumen Radev és az Egyesült Államok lehet. Ennek érdekében mind az államfő, mind pedig a helytartóként viselkedő amerikai nagykövet kihasználta az elmúlt hetek hatalmi vákuumát saját pozícióik erősítésére. Egyebek mellett elérték, hogy most csak gépi szavazás lesz, ami eleve nem kedvez az idősebb generációknak. Ráadásul most mindenki összefogott Bojko Boriszov ellen. De hogy biztosra menjenek, a kampányba belépett az Egyesült Államok is azzal, hogy a hajrában átfogó korrupcióellenes szankciókat vezetett be befolyásos bolgár oligarchákkal, politikusokkal, üzletemberekkel, valamint több mint 60 céggel szemben. Mindezt olyan széles körben, hogy az lassan már az Európai Uniónak is kínos.

Büntetőintézkedést léptettek életbe Vaszil Krumov Bozskov üzletemberrel, Deljan Pejevszki korábbi parlamenti képviselővel és Ilko Zseljazkovval, a jelenleg a különleges hírszerző eszközök ellenőrzéséért felelős hivatal alkalmazásában álló korábbi kormányzati tisztségviselővel szemben, valamint szankcióval sújtottak 64, a fenti három személy által tulajdonolt vagy irányított vállalatot. A szankciók megtiltják a listán szereplő személyeknek és vállalatoknak, hogy hozzáférjenek az Egyesült Államok pénzügyi rendszeréhez, gyakorlatilag befagyasztva valamennyi amerikai vagyonukat, ezenkívül nem engedik meg az amerikai állampolgároknak, hogy üzleteljenek a fenti személyekkel és cégekkel. Az amerikai pénzügyminisztérium még több bolgár közszereplőnek és családtagjainak is megtiltotta a beutazást az Egyesült Államokba; a korlátozással sújtott személyek között található egy korábbi miniszterhelyettes is. Igazi nagyvadak sorakoznak a listán, Bozskovnak például pártja van, amely áprilisban közel 3 százalékot ért el, és most jó esélye volt arra, hogy átlépje a parlamenti küszöböt.

Az amerikai jogszabályt, amely alapján a büntetőintézkedéseket kivetették, még 2012-ben hozta létre az Obama-adminisztráció. Az úgynevezett Magnyickij-törvény akkor teszi lehetővé a szankciók bevezetését, ha a célszemély vagy szervezet olyan kiterjedt emberijog-sértéseket vagy korrupciós tevékenységet folytat, amely a nemzetközi politikai és gazdasági rendszer stabilitását veszélyezteti. Egyre nyilvánvalóbb ugyanakkor, hogy ez a törvény valójában a demokrácia és az emberi jogok zászlaja mögé bújva az amerikai befolyás szélesítésének az eszköze. Mint ahogy Washington a Kelet-Közép-Európában valós problémaként jelentkező korrupció témáját is erre használja. Láthattuk ezt már Romániában is, ahol szintén erős politikai felhangja volt a korrupció elleni harcnak.

Az is egyértelműen látszik, hogy a kiéleződött nemzetközi helyzetben egyre inkább a „frontvonalba” kerül Közép-Európa és a Balkán. Romániában már több ezer katonát állomásoztató amerikai bázis van, és a Fekete-tenger körzetében egyre feszültebb helyzet közepette egyértelműen atlantista és nem hintapolitikát folytató szövetségest kell faragni Bulgáriából is. Erre Washington most, a választások előtt látta elérkezettnek az időt. Megalapozták a váltást Boriszov kormányának hibái, és mint annyi helyen, a társadalmi elégedetlenségre építve, némi külső segítséggel megteremtődött a tiltakozások élére álló politikai erő is. Jól bevált forgatókönyv ez, amelynek már ismerjük a folytatását. Például Ukrajnából, ahol a Majdan egyik fő követelése a korrupció, az oligarchikus rendszer letörése volt. Aztán Viktor Janukovics megbukott, bekövetkezett az amerikai érdekeknek megfelelő politikai fordulat, az oligarchák pedig maradtak, és a korrupció is virágzik tovább.

Közben az Egyesült Államok a világ csendőreként már a látszatra sem ad. Nagykövetei a gyengének mutatkozó országokban már helytartóként működnek. Így volt ez a szovjet érában is. Az „ideiglenesen” a térségben állomásozó csapatok pedig megadták mindehhez a katonai hátteret. Ezért aztán ebben a régióban a lakosság különösen érzékeny az olyan durva és érzéketlen „tévedésekre”, mint amelyet most az amerikaiak elkövettek Bulgáriában, amikor egy hadgyakorlat során az amerikai hadsereg egyik különleges egysége tévedésből behatolt egy magáncég telephelyére.