A 2005. évre tervezett 672 milliárd forintnyi jövedéki adón belül a bor után befizetett évi mintegy 1,5-1,8 milliárd elenyésző bevételt jelent az államnak. Nem úgy a borászati ágazatnak. A tervek szerint az összeg egyik felét a borpiaci ellenőrzések szigorítására, a borhamisítás és a számla nélküli forgalom visszaszorítására, a másikat pedig bormarketingre fordítanák. Magyarországon gyakorlatilag nem létezik közösségi bormarketing, aminek következtében nemcsak a külpiacok meghódítása lehetetlen, hanem lassan a belső piacainkról is kiszorulnak az egyébként kiváló magyar borok.

– A kezdeményezés jó, de egyelőre túl sok a tisztázatlan kérdés – mondta a Demokratának Geönczeöl Attila agrárközgazdász, borász, a Magyar Szőlő- és Borkultúra Kht. igazgatóhelyettese. – Kicsit beárnyékolja az örömöt, hogy nem veszik ki a jövedéki körből, így továbbra is megmarad a rendkívül körülményes papírmunka, ami óriási teher, ám szemmel láthatóan nem jelent védelmet a borhamisítókkal szemben.

Az is kérdés, hogy mi lesz a külföldi borokkal? Eddig a külföldről behozott borok után az importáló cég fizette a jövedéki adót, nem tudni, ezután így lesz-e.

Részletesen kidolgozott tervek híján nehéz véleményt mondani. Pedig a borászszakma már évek óta próbálja elfogadtatni az illetékes állami szervekkel az adókulcs eltörlését, és a közösségi bormarketing kidolgozását. Előző megléte és utóbbi hiánya az uniós tagságunk kezdete óta eltelt egy évben tovább rontotta a magyar borágazat esélyeit.

A szakember elmondta, hogy létezik ugyan egy elfogadott magyar bormarketing stratégia, ám a borlobbinak eddig még nem sikerült azt elfogadtatnia a hazai állami szervekkel.

Annyira nem, hogy az Agrár Marketing Centrum éves kerettervében a belpiaci bormarketingre előirányzott összeg az idén minimális volt! Pedig a piacon hatalmas a verseny, és a bortermelő uniós tagállamok, hazánkkal ellentétben nem keveset fektetnek az ágazat támogatásába.

A déli országokban, Olaszországban, Spanyolországban és Franciaországban (az unióban egyedül ez utóbbiban jövedékköteles a bor) régiónként szervezik a közösségi bormarketinget, amiben jelentős részt vállal az állam. Jó példa erre a francia bordeaux-i és a spanyol La Rioja-i borrégió, vagy a világszerte ismert olasz Chianti bor köré szervezett marketing. Az osztrák rendszer az Országos Bormarketing Alapra épül. Az alapba a borászok hektáronként mintegy 40 eurót fizetnek be, ugyancsak hektáronként 40 eurót adnak a regionális önkormányzatok, és ezt az összeget fölszorozza az állam egy 1,3-as szorzóval.

– A bormarketing nem egyszerűen reklámot jelent, hanem az ágazat tudatos, hosszú távon végiggondolt fejlesztését is – tette hozzá Geönczeöl Attila. – Az osztrák bormarketing alap szervezésében csaknem évi húszezer borral foglalkozó, nem borász szakember részesül oktatásban. Óriási összegeket fordítanak arra is, hogy komoly nemzetközi borszaklapokban 60-80 oldalas, az osztrák bortermelést bemutató mellékleteket jelentessenek meg. Közösen jelennek meg a vásárokon, illetve olyan kereskedelmi találkozókat szerveznek külföldön, ahol egy-egy borkóstoló keretei között ismertetik meg boraikat a kereskedőkkel, politikusokkal, magas állami tisztségviselőkkel és újságírókkal. Emellett számos kiadványuk, tájékoztatójuk van.

Geönczeöl Attila szerint a magyar borstratégiának jelenleg kettős feladata lenne. A legfontosabb talán a belső piac megőrzése és fejlesztése, enélkül nem tud az ágazat talpon maradni. Ezt csak egy olyan hazai borszerető réteg kialakításával lehet elérni, amely igényli a minőségi borok fogyasztását. Emellett a nemzetközi piacokra is be kell törni, mégpedig olyan borokkal, amelyek a különleges hazai adottságokra épülnek. Ilyen termékek az íz- és illatvilágban is egyedülálló rozé boraink, vagy számtalan illatos, friss és száraz fehérborunk, no és a maga nemében egyedülálló tokaji.