Charlie Kirk legnagyobb bűne
Charlie Kirk legnagyobb bűne a hitetlen liberálisok körében nem az volt, hogy támogatta Donald Trumpot, ellenezte az abortuszt, büszkén megvallotta istenhitét, és a felsőoktatási intézmények nagy részét a mai formájukban idő- és pénzpocsékolásnak tartotta. Még csak nem is az, hogy hajlandó volt higgadt eszmecserére még a leginkább habzó szájú, orrkarikás szociológiahallgatóval is.
A kilencvenes évek Magyarországán mi már átéltük azt, amit a keresztény-konzervatív amerikaiak éreznek hosszú évek óta. Az SZDSZ-es, bolsevikokhoz hasonlatos elit dohányfüstös bel-pesti szobákban, zárt körben döntötte el, hogy kulturális értelemben mi elfogadható és kívánatos. Ami abba nem illett bele, az náci volt és fasiszta, ebből következően kiközösítendő, leköpendő és legalábbis társadalmi értelemben elpusztítandó.
Az amerikai társadalomban az utóbbi években egyre szabadabban burjánzó, az eltörlés kultúrájának nevezett jelenség pontosan megfelel annak az SZDSZ-es megmondóemberkedésnek, amitől mi már megszabadultunk. Az amerikai SZDSZ-esek persze a saját kultúrájukra és elmebeteg vízióik nyomán szabják a követelményeket: ott Isten helyett a magukat nőnek képzelő férfiakat kell imádnod; kötelező állandó bűntudatot érezned és tanúsítanod mindazon cselekedetek miatt, amelyeket az őseid elkövettek vagy nem követtek el a fekete vagy spanyol ajkú kisebbségekkel szemben; támogatnod kell a klasszikus értékek és a normalitás ellenében életre kelő, újabb és újabb mozgalmakat és eszméket. És mindezt feltétel nélkül.
Mostanában lesz felnőttkorú az első amerikai generáció, amelyik már nem ismer másfajta világot, és az ottani SZDSZ-esek arra számítottak, hogy innentől fogva már nem lesz ellenzékük. Charlie Kirk legnagyobb bűne az volt, hogy tervük megvalósítását megakadályozta.
Charlie Kirk a Turning Point USA elnevezésű szervezet több mint egy évtizeddel ezelőtti megalapításakor nem egyszerűen a keresztény-konzervatív értékrend hirdetését, érvekkel való védelmét tűzte ki célul: ő mindezt kifejezetten a fiatal felnőttek körében akarta megtenni.
És meg is tette.
Kiült egy kempingasztal mellé egy-egy egyetemi, főiskolai campuson, és higgadtan, érvekkel vitázott a vele egyet nem értő diákokkal, akiknek nagy része csak az amerikai SZDSZ-es világot ismerte a tévéből, az internetről, a kortársaitól vagy a tantermekből.
És a kempingasztal köré egyre több fiatal gyűlt, köztük olyanok, akik korábban nem merték kifejteni a nézeteiket, mert annyira rettegtek az eltörlés kultúrájától.
A kempingasztalokból az évek elteltével színpadok lettek, sőt, Kirké lett a legnagyobb színpad, amit a campusok valaha láttak.
Charlie Kirk legnagyobb bűne az amerikai SZDSZ-esek szemében az volt, hogy a fiatal, politikailag legaktívabb felnőttek körében újra menővé tette a keresztény-konzervatív értékrendet, az őáltala sugárzott pozitív magabiztosság átragadt az útkeresőkre, akik aztán saját maguk is elkezdték ezen értékek szerint alakítani a környezetüket, keresztülhúzva az oly alaposan felépített liberális tervet.
Charlie Kirk halála valóra válthatja az általa létrehozott szervezet nevét: fordulópont (angolul turning point) lehet a nyugati világban dúló kultúrharcban. Érezni, látni az áttörést, a feleszmélést. Nemcsak az Egyesült Államokban, de szerte a világon.
Charlie Kirk hangját elnémíthatták, de helyette milliónyi, korábban nem hallható hang szólalt meg – minden eddiginél hangosabban, magabiztosabban és eltökéltebben.
És nincs az az SZDSZ, ami ezeket el tudná hallgattatni.
