Magyarország öt nagy, Brüsszelből indított támadás kivédésére készül, a lengyeleknek pedig lejárt az ultimátumuk, melyet a „jogállamiság helyreállítására” kaptak az uniótól. Miközben itt is, ott is újra megélénkült a demokráciát féltő „civilek” aktivitása, s feltűnt egy árnyék a háttérben: Soros Györgyé.

Fotó: http://www.shutterstock.com/illusztráció

Elvetették a sulykot a düsseldorfi farsangozók. Az egyik, teherautóra épített installációjuk egy hatalmas kutyát ábrázolt, melynek az oldalára azt írták: lengyel kormány. A kutya hatalmas kolbászt evett, amin az a felirat díszelgett, hogy demokrácia. S egy hosszú, barna kutyakaki állt ki a fenekéből, erre pedig azt pingálták: diktatúra…

Lengyelországban 2015 őszén kormányváltás történt, a választók a Polgári Platform (PO) erősen liberális színezetű kabinetjét a nemzeti karakterű PiS (Jog és Igazságosság) kormányára cserélték. Mint köztudott, Jarosław Kaczyński, a PiS elnöke már a párt választási kampányában is hangsúlyozta, ha kormányra kerülnek, akkor a magyar kabinet intézkedéseit, illetve Orbán Viktor politikáját tekintik irányadónak. Kormányra kerültek. És azóta állnak a brüsszeli adminisztráció leghevesebb géppuskatüzében. Csak úgy záporoznak Varsóra a vádak és a fenyegetések a jogállamiság és a parlamenti demokrácia állítólagos megsértése miatt. A nyugati média Lengyelország súlyos belső válságáról beszél, többezres tüntetésekről közvetít hosszú tudósításokat, miközben ha ma választásokat rendeznének a lengyeleknél, akkor azt megint csak a PiS, azaz Kaczyński pártja nyerné. Ezt mutatják az ottani közvélemény-kutatások. A siker oka, hogy a PiS komolyan veszi saját választási ígéreteit. Például bőkezű családpolitikát visz, gyerekenként 500 złotys (35-40 ezer forintos) havi támogatásban részesít minden lengyel családot.

A brüsszeli akciókkal párhuzamosan talpra állt Lengyelországban is az a civil erő, amely folyamatos demonstrációkkal, tiltakozásokkal igyekszik fellépni a PiS kabinetje, s természetesen Beata Szydło miniszterelnök ellen. Ezt a civil erőt a KOD (Komitet Obrony Demokracji – Demokráciavédelmi Bizottság) nevű formáció vezeti. A KOD létrehozott egy nagyobb ernyőszervezetet, a WRD-t, (Wolność-Równość-Demokracja – azaz Szabadság-Egyenlőség-Demokrácia) amely nemcsak civil csoportokat, de ellenzékben levő politikai pártokat is tömörít, és amely a „létszámnövelés” okán bizonyos posztkommunista köröknek is kezet nyújtott. A WRD-n belül nőtt össze tehát a lengyeleknél a liberalizmus és a pártállami baloldaliság, ez nálunk jóval korábban megtörtént már Horn Gyula emlékezetes, szocialista–szabad demokrata kormánykoalíciójában.

Több nagy problémája is van Brüsszelnek a jelenlegi lengyel kabinettel. A legfontosabb ezek közül nemzeti elkötelezettsége. De irritálja az EU-t a kormány keresztény-katolikus orientációja és családpolitikája, melynek része az abortuszok nagymértékű szigorítása, s nagy gond Varsó V4-ben vállalt szerepe is. A visegrádiak múlt csütörtöki csúcstalálkozóján Beata Szydło ismertette az EU reformjára vonatkozó lengyel javaslatot, kifogásolva a kétlépcsős unió létrehozására törekvő brüsszeli tervet, valamint azt az elképzelést, hogy minél kisebbre szűkítse a központi adminisztráció a tagállamok nemzeti hatáskörét. De összehangolt visegrádi fellépést sürgetett a multik rendkívül megalázó élelmiszer-kereskedelmi gyakorlata ellen is, melynek minden V4-tagország egyformán szenvedő alanya.

Brüsszel szerint tehát a PiS kormányának mennie kell. Különösen úgy, hogy Jarosław Kaczyński bejelentette, a lengyel kabinet nem fog hozzájárulni ahhoz, hogy Donald Tusk, a PO korábbi lengyel miniszterelnöke „újrázhasson” az Európai Tanács élén. A PiS hazafiatlan magatartással vádolja őt.

Éleződnek tehát a konfliktusok, s a harcokban komoly szerep jut a lengyel ellenzéknek. Ez az ellenzék, élén a Tusk-féle PO-val, ha nehezen is, de tudomásul vette, hogy elveszítette a 2015-ös választásokat, s át kellett adnia a kormányzást. Az is világos lett a PO számára, hogy ez azt jelenti: nem fér hozzá a továbbiakban az ország gazdasági forrásaihoz, s a legfontosabb intézmények is kikerültek a kezéből. A PO körül tömörülő értelmiségi csoportok viszont szerették volna megtartani a lengyel média és a lengyel kultúra irányítását, amelyet teljes mértékben uraltak addig. Konok következetességgel terjesztve természetesen a liberalizmus eszméjét, melynek több fronton is érezhetők a következményei.

Például az abortusz teljes liberalizációjáért tartott demonstrációk. A rendezvények, a plakátok, a molinók, valamint a szervezők s az aktivisták ideje és energiája is pénzbe kerül. Maga Soros György dicsekedett el azzal, hogy 150 millió złotys támogatást nyújtott 2016-ban a KOD-nak a lengyel Fundacja im. Stefana Batoregón (Báthory Alapítványon) keresztül. Ez több mint 11 milliárd forint. A tranzakciókat a brüsszeli FMEEA, a Financial Mecha­nism of European Economic Area álcázta saját nevével. A Báthory István Alapítvány szoros kapcsolatban áll Soros György Nyílt Társadalom Alapítványaival, a lengyel közvélemény egyenesen Soros-féle fiókintézménynek tekinti, ahogy idehaza tekinti Soros-pártnak az LMP-t a magyar közvélemény. A pénz persze nem maradhatott a KOD „zsebében”, azt szét kellett osztania a WRD szervezetei és pártjai között. A nyugati médiatudósítások szerint óriási felháborodást kelt, hogy Budapesthez hasonlóan Varsó is a „civil” szervezetek átvilágítását tervezi. Valójában azonban az egész PiS-ellenes népfront becslések szerint 30 ezer embert számlál, tehát igencsak komoly tudásra van szükségük a nyugati tévécsatornák operatőreinek, hogy olyan képeket készítsenek az ellenzéki tüntetéseken, amelyeken több tízezres tömeget látni.

Napnál is világosabb, hogy létezik egy központi, a kelet-közép-európai térségre írt forgatókönyv, amely szerint folyamatos civil akciókkal és megmozdulásokkal kell lemondásra kényszeríteni a nemzeti kormányokat. És nemcsak párhuzamok vannak a lengyelországi és a magyarországi akciók között, de szerves kapcsolatok is. Súlyos gazdasági gondjai adódtak a Gazeta Wyborcza című ellenzéki, liberális napilapnak. Akárcsak itthon a Népszabadságnak. Varsóban azzal vádolta az ellenzék, illetve a „civil szféra” a kormányt, hogy tönkre akarja tenni a Gazetát, s egyáltalán, meg akar szüntetni minden fórumot, ahol az ellenzék megszólalhatna. Kölcsönös szimpátiatüntetések, üzenetváltások, levélfelolvasások következtek Varsóban és Budapesten, ott a Gazetáért, itt a Népszabadságért, illetve a közös ügyért, a sajtószabadságért. A varsói tüntetésen olyan felszólalások hangzottak el, melyek szerint nagy és erős lap volt a Népszabadság, nyereséges és független… A Gazeta főszerkesztője ma is az az Adam Michnik, aki már a rendszerváltás előtt is igen szoros kapcsolatokat ápolt Kis Jánossal, Tamás Gáspár Miklóssal, Deszmszky Gáborral, vagyis a későbbi SZDSZ-es elittel. A lengyel napilap egyébként megmenekült, miután Soros György bevásárolta magát az újság tulajdonosi körébe egyik alapítványán keresztül.

Több ellenzéki kapcsolattartó nevét is ismerni lehet. Az egyik Jerzy Celichowski, aki például Soros György budapesti CEU-ján is oktat. Vagy ott van Bogdan Góralczyk, akit a lengyel közvélemény az Orbán-kormány egyik legkeményebb kritikusaként tart számon. Nem csoda, hisz a politológus Lengyel László köréhez tartozik, tőle kap tanácsokat és információkat. És végül álljon itt még Wojciech Maziarski neve, aki az ELTE-n tanult, a Gazeta főmunkatársa, a volt SZDSZ-es elittel és az új magyar balliberális aktivistákkal, publicistákkal áll kapcsolatban, például Gulyás Balázzsal, Várady Zsolttal, Békés Gáspárral. Gulyás annak az Új Magyar Köztársaság Egyesületnek az ügyvivője volt, amely tavaly 19 kérdésben kezdeményezett népszavazást. Váradyt „civil” tüntetések szervezőjeként ismerhetjük, Békés Gáspár pedig a pedagógusdemonstrációk szónoka.

Nem titkosak ezek a nexusok. Sőt! Legutóbb Fodor Gábor a Magyar Liberális Párt elnöke beszélt arról a rádióban, hogy a közelmúltban lengyel testvérpártjuknál, a Nowoczesnánál jártak Varsóban. Annál a Nowoczesnánál, amely tagja a KOD által létrehozott WRD-nek, s amely a legnagyobb összeget kapta abból a bizonyos Soros-féle 11 milliárdból…

Sinkovics Ferenc