Hirdetés

– Donald Trump falat ígért a mexikói határra. Nem valósult meg, az illegális migráció témája pedig ma is napirenden van önöknél. Milyen tendenciák jellemzik napjainkban az Egyesült Államokba irányuló bevándorlást?

– Ma már nemcsak Latin-Amerikából jelennek meg bevándorlók a déli határunkon, hanem az egész világból. Történelmi csúcsponton van a bevándorlás, pedig Joe Biden nem azzal az ígérettel lett elnök, hogy mindenki előtt megnyitja a déli határunkat. Lényegében azonban ez történt. Mintegy kétmillió ember kel át évente illegálisan a határon, ami kétszerese a legális csatornákon érkezőknek.

– Minek köszönhető ez a tendencia?

– A Biden-adminisztráció egyebek mellett lehetővé teszi a visszaélést a menekültügyi rendszerrel. Képzelje el, míg régen az illegális bevándorlók próbálták elkerülni a határőrök figyelmét, ma már az átjutás után szó szerint letáboroznak, és megvárják azok érkezését. Megjelennek az emberek a határon, a határőrségnek pedig azt mondják, üldöztetésnek vannak kitéve a hazájukban. Így aztán buszra rakják őket, ingyen beviszik őket a városba, és meghagyják nekik, hogy jelentkezzenek a hatóságoknál, időpontot kérve a menedékre való jogosultságuk elbírálására. A bíróságok viszont túlterheltek, így nem ritka, hogy a tárgyalást csak tíz évvel későbbre írják ki. Sokak terve ezért kezdetektől az, hogy kihúzzák valahogy féllegálisan az országban, amíg meg nem oldják a tartózkodásuk legalizálását. A másik eljárás, hogy a csak különleges esetekre szóló, ideiglenes tartózkodási engedélyeket – ami például egy beteg rokonát látogató külföldinek lehetővé teszi, hogy egy-két hónapot az országban maradjon – korlátlanul kiadják, nem ellenőrzik sem a jogosultságot, sem azt, meddig marad az illető az országban. Így vagy úgy, de a következő elnökválasztással a jogi anomáliák megoldódhatnak, ez bizonyára központi téma lesz a kampányban is.

Korábban írtuk

– Joe Biden demokrata párttársai mind egyetértenek ezzel a politikával?

– Nem, a Demokrata Párton belül is van ellenállás. Chicago és New York úgynevezett menedékvárosok, ahol a hatóságok nem adják ki a bevándorlási hivatalnak az illegális bevándorlókat. Nem mintha mostanában sokat foglalkozna a bevándorlási hivatal az illegális bevándorlókkal, de attól még a puszta léte ennek az intézménynek ösztönzőleg hat számukra. Miután aztán a déli határon fekvő, így migrációs frontállamnak számító, republikánus vezetésű Texasból és Floridából buszokkal kezdték el szállítani a bevándorlókat ezekbe a városokba, New York kormányzója egyből ki is jelentette, hogy ez válságba sodorja a várost. Fontos megemlíteni, hogy Chicago fekete lakossága is egyre kritikusabb a bevándorlással szemben. Ez egyébként országos tendencia, hiszen az olcsó latin-amerikai munkaerő elsősorban a feketéknek jelent konkurenciát.

– Akik támogatják a korlátlan bevándorlást, mivel érvelnek?

– A migránsok zöme gazdasági bevándorló. A nyitott határok hívei őket is be akarják engedni, abból kiindulva, hogy ha nem jogosultak is menedékre, valószínűleg szegényebbek, mint az átlag amerikai, szóval lényegében ők gazdasági menekültek. Vagy éppen arra hivatkoznak, hogy az Egyesült Államoknak külpolitikája miatt morális kötelessége befogadni mindenkit. Ez a hozzáállás óriási probléma. Nemcsak közvetlenül a bevándorlás miatt, hanem azért is, mert aláássa az Egyesült Államok Alkotmányát, szuverenitását és a jogállamiságot. Azt mondja a végrehajtó hatalmunk, hogy igen, ismerjük a törvényeket, de figyelmen kívül hagyjuk, ami nem tetszik, és rákényszerítjük az akaratunkat a kongresszusra.

– Csak morális okai vannak a bevándorlás támogatásának, vagy vannak ennél kézzelfoghatóbb érdekek is?

– Vannak olyan republikánusok a kongresszusban, akik bár ellenzik a Biden-adminisztráció politikáját, komoly támogatásokat kapnak az üzleti lobbicsoportoktól. Márpedig a munkaadóknak jól jön, ha tömegével érkeznek olyan emberek, akik hajlandók olyan alacsony bérért dolgozni, amiért az amerikaiak már nem. Ráadásul aki illegálisan van az országban, az sokkal kisebb eséllyel áll ki magáért, ha a munkaadója megsérti a jogait. A bevándorló munkásokat kizsákmányolják a cégek, és szinte mindig megússzák. A politika pedig szemet huny fölötte.

– A munkaerőpiac szempontjából egyébként szükség van a bevándorlásra?

– Gyakori érv a bevándorlás mellett a munkaerőhiány, és valóban, a munkanélküliség jelenleg rekordalacsony, mindössze 3,6 százalékos. Csakhogy ebben a számban csupán azok vannak benne, akiket elbocsátottak, és állást keresnek. A tartósan munkanélküliek, vagy akik felnőttkoruk ellenére sosem léptek be a munkaerőpiacra, nincsenek benne. Őket nem számolják bele abba a halmazba, amiből a munkaadók munkaerőt remélhetnek. Érdemesebb lenne először a bennük rejlő potenciált kihasználni.

– Hogyan látja a magyar migrációs politikát? Szolgál tanulságokkal az Egyesült Államok számára?

– Magyarország az Európai Unió tagja, szóval valamennyire korlátozott a mozgástere, de jobban kezeli a migrációt, mint más tagállamok. Hiába derül ki ugyanis, hogy a menedékkérők jó része gazdasági migráns, mégsem hagyják el az uniót. Magyarország meg tudja mutatni, hogy ha megvan a politikai akarat, akkor igenis lehet érvényesíteni a szabályokat. Hasonló hozzáállásra lenne szükség az EU részéről is, ki kellene mondani, hogy a tagállamoknak szuverén joga elutasítani azok belépését, akik nem felelnek meg a követelményeknek. Természetesen Európában is probléma a demográfia. Számos lehetőség van a társadalom elöregedése, a munkaerőhiány kezelésére, de az biztosan nem lehet megoldás, hogy beengedünk mindenkit, aki felbukkan a határunkon. Magyarországban példamutató módon megvan a politikai akarat saját érdekeinek képviseletére. Nem utasítja el az uniót, de nem huny szemet afelett, ha az EU-s politika veszélyes helyzetet teremt.

Tényekkel a propaganda ellen

Nemzetközi bevándorláskutatási hálózatot hozott létre Budapesten két amerikai, egy francia és egy izraeli intézménnyel a Mathias Corvinus Collegium Migrációkutató Intézete. A Bevándorláskutatás Nemzetközi Hálózata (International Network for Immigration Research) alapító alapító okiratát Marsai Viktor, a Migrációkutató Intézet igazgatója, Mark Krikorian, az amerikai Center for Immigration Studies igazgatója, Eric Ruark, a szintén tengerentúli NumbersUSA kutatási igazgatója, Jonatan Jakubowicz, az Israel Immigration Policy Center alapítója, és Nicolas Monti, a francia Observatoire de l’immigration et de la démographie társalapítója írta alá.

Marsai Viktor a Mathias Corvinus Collegiumban megrendezett eseményen elmondta, az együttműködés célja hálózatba foglalni az alapító szervezetek tudását és szakértelmét, ennek érdekében pedig közös konferenciákat és publikációkat is terveznek. Mint mondta, ellensúlyozni kívánják azt a dominánssá vált megközelítést, hogy kizárólag humanitárius szempontok alapján szabad gondolkodni a migrációról – holott a kérdésnek gazdasági, kulturális és biztonsági hatásai vannak, nem is beszélve a szuverenitás kérdéséről.

Az aláírási ceremónia előtt tartott panelbeszélgetésben Mark Krikorian rámutatott, az amerikai bevándorlási helyzet még rosszabb, mint amilyennek kívülről tűnik. Elmondása szerint a demokrata Biden-adminisztráció mintegy hárommillió olyan embert engedett eddig be, akinek nincs joga az országban tartózkodni, a határőrség pedig lényegében migránstaxiként működik. A szakértő szerint a demokrata kormányzat és általában véve az amerikai baloldal hozzáállására az jellemző, hogy a bevándorlási törvényeket eleve illegitimnek tartják és elutasítják, hogy az amerikaiaknak egyáltalán joguk volna nemet mondani bárkinek, aki az országba akar költözni.

Nicolas Monti szerint az integráció kudarcának jelei az egyre durvább lázongások Franciaországban, amelyekben jellemzően bevándorló-hátterűek vesznek részt. Megjegyezte, mindez már nem is korlátozódik Párizsra és az olyan nagyvárosokra, amelyekről eddig is tudni lehetett, hogy sok bevándorló él ott, hanem a kisvárosokban is megjelent; ez mutatja az ottani demográfiai változásokat is. A szakértő úgy látja, a francia kormányok nem akarnak érdemben szembenézni a problémával, hiszen mindig arra hivatkoznak, hogy a lázongók francia állampolgárok. Az MCC-ben megkötött megállapodásról elmondta, nem ellenpropagandával, hanem tényekkel akarják ellensúlyozni a bevándorláspárti propagandát.