Csoda vagy csalás?

Az első, 1981. június 24-i Mária-jelenés előtt még a térképen is nehéz volt megtalálni a hegyek közt megbúvó kis falut, amely néhány évtizeddel ezelőtt még ivóvízhiányban szenvedett, és nem volt egyetlen étterme vagy szállodája sem. Međugorje szó szerint a semmiből nőtt ki: a szinte kizárólag új építésű házakból álló vadonatúj városban ma 30 ezer vendégágy, söröző, étterem, fodrászat, benzinkút és szupermarket üzemel. Megszámlálhatatlan kegytárgybolt mindenfelé: Mária-szobrok, feszületek, rózsafüzérhegyek, amerre a szem ellát. Elvétve, a giccsáradatban meghúzódva művészi igényű alkotásokat kínáló üzleteket is találni. Az utak frissen aszfaltozottak, a járdák térkövezettek, a terek tágasak, és mindenfelé építkeznek: zömében mediterrán stílusú épületek nőnek ki a földből, de egyre több a minimalista ház is.

Magyarországról átlagosan évi tízezer zarándok keresi fel a szinte kizárólag horvátlakta várost, amely évente 2-3 millió vendégéjszakát számlál, miközben alig több mint négyezer állandó lakosa van. A horvátok túlnyomórészt római katolikusok. Bosznia-Hercegovinában azonban muzulmánok és ortodoxok is élnek, Međugorje a keresztény és az iszlám világ határán fekszik. A város nemzetközi hírneve még a jugoszláv időkből ered: 1981. június 24-én adtak hírt az első Mária-jelenésekről a Črnica hegyén.

Ezen a meleg nyári napon hat helyi fiatal délután hat órakor egy fényben úszó, fiatal nő alakját pillantotta meg a Podbrodo-hegy lábánál. A gyerekek másnap, majd 26-án délután is kimentek a hegyhez, ahol ismét látták a csodás nőalakot. A harmadik jelenés során a hölgy a látnokok elmondása szerint így szólt: „Én vagyok a Szent Szűz.” A következő napokban ismét megjelent a Szűzanya a Jelenések hegyén a szokott időben, közösen imádkozott a látnokokkal, majd üzeneteket küldött az embereknek a békéről, a hitről, a megtérésről, az imádságról és a böjt fontosságáról.

Međugorjénak különleges kisugárzása van. Az embert rabul ejti a táj szépsége és békéje. Mindenfelé különböző nemzetek zarándokcsoportjaival találkozunk, akik a Jelenések hegyére vagy a Križevac-hegyre tartanak. Utóbbi arról nevezetes, hogy állítólag megjelent a hegy felett egy hárombetűs szó, a mir, ami békét jelent. Békére pedig nagy szükség volna a mai, konfliktusoktól terhelt világban, érthető hát, hogy évről évre egyre többen kelnek útra. Csodás gyógyulásokról, megtérésekről, papi, szerzetesi hivatások születéséről is sokat hallani. A papok a szabadban gyóntatnak és miséznek, a hatalmas tömeg ugyanis nem fér be a Szent Jakab-templomba. Az emberek békések és derűsek, az ismeretlenek is egymásra mosolyognak, és könnyen megnyílnak a másiknak. Međugorje az őszinte beszélgetések városa.

A jelenéseket az egyházon belül heves viták övezik. A legtöbb polémiát az váltja ki, hogy a látnokok azt állítják, a jelenések mindmáig tartanak. Napjainkra így a számuk immár meghaladja a 44 ezret. Minden hónap 25-én új üzenet jelenik meg, a jelenéseket azonban a látnokokon kívül senki nem látta. Miután Međugorje nemzetközi hírnévre tett szert, egyre többen kezdtek kételkedni a legújabb jelenések valódiságában.

B. Zaby atya Ki jelenik meg Međugorjéban? című írásában azt állítja, a međugorjei jelenés ellentmond Isten Anyjának. Szűz Mária ugyanis 1917-ben Fatimában azt kívánta, hogy a pápa ünnepélyes keretek között, egyetemben a katolikus világ összes püspökével, Oroszországot az ő Szeplőtelen Szívének ajánlja fel: „Ha teljesítik kívánságomat, Oroszország meg fog térni, és béke lesz. Ha nem, az egész világon elterjeszti tévtanait, háborúkat és egyházüldözéseket robbant ki. A jókat meg fogják kínozni, a Szentatyának sokat kell szenvednie, számos nemzet elpusztul. A végén azonban az én Szeplőtelen Szívem fog diadalmaskodni: a Szentatya Oroszországot felajánlja nekem, amely megtér, és a világ egy ideig megkapja a béke ajándékát.” Ez sajnos nem valósult meg.

Oroszország „tévtanaival” a bolsevik forradalom évében Isten Anyja nem gondolhatott másra, csakis az ateista kommunizmusra, amelyet a pápák is újra és újra elítéltek. IX. Piusz pápa a „Syllabus”-ban elmarasztalja az „ún. kommunizmus kárhozatos tanítását”, XIII. Leó „Quod apostolici muneris” körlevelében „rettenetes járványnak” nevezi, „amely az emberi társadalom gerincét falja fel és bomlasztja szét”. XI. Piusz pápa a „Divini Redemptoris”-ban a kommunizmusról mint „sátáni korbácsról” beszél, és „olyan szisztémának” nevezi, amely „tele van tévtanokkal és álokoskodással, amely úgy az egészséges értelemnek, mint az isteni kinyilatkoztatásnak ellentmond”.

Egészen mást mond ezzel szemben a međugorjei jelenés. Split érseke, Frane Franić ismerője és védelmezője volt a međugorjei üzeneteknek. Ő azt írja: „Úgy tűnik nekem, hogy bizonyos csoportok az egyházon belül Fatimát még ma is a radikális antikommunizmus támaszának és kiindulópontjának használják. A međugorjei üzenetek ezzel szemben szeretetet prédikálnak a kereszt vetületében kommunisták, muzulmánok, ortodoxok és katolikusok között…”

Egy másik kritikus, Johannes Rothkranz A međugorjei hazugságok című könyvében arra hívja fel a figyelmet, hogy Mária számtalan üzenetének agyafúrtan szerkesztett szövegeiben olyan kijelentéseket helyeztek el, amelyek irányadó vatikáni csoportok füleinek a legszebb muzsikaként kell hangozniuk. Vezető egyházi körök már évek óta egyre nyíltabban gyakorolják és prédikálják a katolikus egyház együttműködését nemcsak a többi keresztény egyházzal, hanem a nem keresztény vallásokkal is. „Az emberiség növekvő családja” és a „fenyegető világháború” az emberiség érdekében szerintük a nagy világvallások összehangolt működését követeli meg.

Figyelmes, hívő katolikusok csakúgy, mint éber, az evangéliumhoz hű protestánsok egyre gyakrabban és egyre aggodalmasabban utalnak rá: eme „új” elképzelés döbbenetesen megegyezik a világ szabadkőművességének évszázadokig titokban tartott programjával, amelyet idősebb George Bush 1990 szeptemberében – mint az elnök „új világrendjét” – immár nyíltan meghirdetett. Ez az „új világrend” magában foglalja egy keresztényellenes világállam és egy keresztényellenes egységvallás létrehozását, amelyben a vallások között meglévő összes különbség túlhaladottá válik.

Az sajnos jól érzékelhető, hogy a zarándoklat intézménye erősen amerikanizálódott. Aki vett már részt međugorjei zarándoklaton, és volt szerencséje végighallgatni a dúsgazdag Nancy öntelt ömlengéseit, annak valóban az a benyomása támad, hogy Međugorje az amerikai bizniszegyházak befolyása alá került…

Első este a magyarországi zarándoklat szervezője, Kemenes Gábor atya bejelentette, hogy másnapra vihart mondanak, ezért az egyik látnok, aki a csoportot felkísérte volna a Jelenések hegyére, lemondta a túrát.

– Megyünk Nancyhez – döntötte el Kemenes atya a vitát.

Mentünk is, dacolva a rossz idővel. Nancy ugyanis a zarándoklatok állandó főszereplője. A kanadai származású hölgy és a férje, Patrick immár harminc éve Međugorjéban él egy magyar építész tervei szerint épített várban.

– Ezért ti itt itthon vagytok – szögezi le Nancy, mindkét kezét az égre emelve.

Mondandóját teátrális gesztusok kísérik, miközben a zarándokok tömege a kapu előtt szájtátva hallgatja őt a zuhogó esőben. Előadásmódja a nyolcvanas-kilencvenes évek amerikai hittérítőinek retorikájára emlékeztet. Megtudjuk, hogy férje, Patrick Kanadában autókereskedő volt, 28 ember dolgozott neki. Állítólag napi ötven autót adott el. Nem volt szüksége se Istenre, se imára, nem keresztelte meg a gyermekeit sem. Egyszer azonban Nancy azt mondta neki, össze kellene házasodniuk. Egy helikopteren mondták ki egymásnak az igent. Négy gyerekük addig nem járt templomban, sorolta élete történetét. Patrick végül az egyik međugorjei üzenet hatására tért meg, és onnantól megváltozott az életük. Nancy kérésére mindenüket eladták, és 1993-ban Međugorjéba költöztek. Abba a városba, ami akkor még nem volt a térképen…

Hogy miért? „Mert itt lakik az Isten anyja, aki azóta is mindennap megjelenik…” Patrick később bevallja, hogy soha nem látták Máriát, de nincs kétségük afelől, hogy az arra érdemeseknek rendíthetetlenül, újra és újra feltűnik.

A katolikus egyház nem ismeri el a jelenések valódiságát. Azonban Ferenc pápa döntése értelmében 2019 óta hivatalos katolikus zarándoklatokat is szervezhetnek Međugorje búcsújáró helyére. Ugyanakkor el kell kerülni, hogy ezt az állítólagos csodás jelenségek elismeréseként értelmezzék, hangsúlyozza a Vatikán. XVI. Benedek pápa 2010-ben bizottságot hozott létre Camillo Ruini olasz bíboros vezetésével a međugorjei események természetfölöttiségének tisztázására. 2014-ben a bizottság bemutatta megállapításait a Vatikáni Hittani Kongregációnak. Vatikáni sajtóértesülés szerint a bizottsági tagok többsége az első hét jelenést tartotta hitelesnek, amelyeket az első tíz napban, 1981. június 24. és július 3. között láttak. Viszont az 1981 végétől napjainkig vizsgált további 42 ezer állítólagos látomással kapcsolatban kétségeik merültek fel.

Ferenc pápa szerint a Ruini-jelentés nagyon-nagyon jó. „Igen, alapvetően három dolgot kell megkülönböztetni. Ami az első jelenéseket illeti, amikor a látnokok még tinédzserek voltak, a jelentés többé-kevésbé azt mondja, hogy a vizsgálatot folytatni kell. Ugyanakkor a bizottságnak kétségei vannak a további, illetve a feltételezett jelenlegi jelenésekkel kapcsolatban. Én személy szerint kicsit hétköznapibb vagyok: jobban szeretem a Szűzanyát annál, mint hogy egy távirati iroda vezetőjének tartsam, aki mindennap ilyen-olyan órában üzenetet küld. Ez nem Jézus anyja”– szögezte le Ferenc pápa.

Utalt a jelentés harmadik pontjára is: ez pedig az a lelkekben lezajló élmény, amikor emberek odamennek és megtérnek. Tömegek érzik úgy, hogy találkoztak Istennel, és megváltoztatják az életüket. Ezért a lelkipásztori vonatkozásokat is vizsgálni kell, foglalta össze a vizsgálat jelenlegi állását Ferenc pápa.