A székelységért gondoskodik az ősi Ugron család

Újra magyar, pontosabban újra székely birtokba került a Madarasi Hargita festői szépségű csúcsa. A történelmi Ugron család nemrég visszakapta azt a birtokát, amely a csúcsot is magában foglalja. Mi lesz a földdarab sorsa? Az Ugronok azt szeretnék, hogy a birtok ne az erdélyi primor család sarjait, hanem az ottani fiatalságot szolgálja majd.

Úgy tartják a székelyek, a Hargita csúcsán minden magyar elmond egy fohászt. Innen, erről az 1801 méter magasan levő pontról már nem lehet tovább, felfelé menni, felfelé nyújtózni, innen már csak a lélek, s a lélekből jövő szavak érik el a fentebb valót. Szakrális hely a Hargita, ezt bizonyítja az a rengeteg kereszt és kopjafa is, amely ott fönn, a csúcson található. Az idelátogatók emelték őket, reményből és hálából. Persze nincs itt semmi hivatalosság, intézményszerűség. A Hargita csúcsa nem olyan kegyhely, ahová szervezett csoportok érkeznek, ez a személyes zarándoklatok, sorsok végpontja. A Hargitába transzcendens tartalmak sűrűsödtek, ez a székelység hegye, a székelység szimbóluma.

Ősi jussok

Az Ugron család kapta vissza a romániai kárpótlás jegyében a Madarasi Hargita csúcsát. Az Ugronok régi, erdélyi primor család, nevüket az 1200-as években említik először a helyi krónikák. Birtokuk ősi birtok volt, amelyet maguk szereztek Erdély benépesítésekor. Soha sem kértek, s nem is fogadtak el semmilyen uralkodói adományt vagy címet. Nem lettek bárók, grófok vagy más főméltóságok. Címerükben sűrűsödött az ősök élete, a karddal vágott tatár fej a harcot, a három kalász pedig a gazdálkodást jelképezte. Ahogy Ugron Béla, az Ugronok késői leszármazottja mondta, a család az ősöktől örökölt keménységével és hajthatatlanságával túlélt minden nagy történelmi fordulópontot. Trianont is. Noha Trianon volt számukra minden csapás közül a legkeményebb. A királyi Románia anyagilag kíméletlenül kivéreztette az erdélyi magyar arisztokráciát. Ami pedig megmaradt a történelmi családok vagyonából, azt a különböző rokoni ágak, leágazások élték fel apránként.

Ugron Béla a Magyar Máltai Lovagok Szövetségének hazai delegátusa. Nagyapja, ifjabb Ugron Gábor – akárcsak dédapja – politikus volt, itt érte őt Trianon Budapesten, s itt is maradt Magyarországon. Rövid ideig, 1917-18-ban előbb az Esterházy-, majd a Wekerle-kormány belügyminisztere volt, ezt követően Horthy Miklós belügyi tanácsadója lett. Ugron Béla édesapja, Ugron István pedig katonatiszt volt, az ejtőernyős zászlóalj parancsnokaként fejezte be a II. világháborút. Összesen hatszor ítélték börtönbüntetésre a háborút követően különleges katonai beosztása miatt, az ejtőernyősök ugyanis elit egységnek számítottak, és a népbíróságok különféle háborús bűnöket képzeltek rájuk. Ugron István mindent egybevetve tíz évet töltött rács mögött. Kint volt egy kicsit, levadászták, újra kiengedték, megint elítélték…

Természetesen az Ugron család minden birtokát államosította a román szocializmus 1946-ban. Ez összesen 1600 hektárnyi földet jelentett, bár nemcsak termőterületek voltak ebben a csomagban, de erdők és ingatlanok is, sőt egy szép ház Marosvásárhely főterén. Az Ugron-féle birtokrendszer darabja volt egy 50 hektáros, meredélyes erdőterület is, amely a Madarasi Hargita csúcsáig nyúlik. Az Ugron család már 1993-ban visszaigényelte régi birtokait. Lassan őröltek azonban a hivatalok malmai, az első birtokdarabot, a Székelyudvarhelyen levő családi kápolnát, és a körülötte elterülő 10 hektáros területet csak 2005-ben kapták vissza. Azóta azonban fokozatosan csordogálnak az ugronokhoz egykori földjeik.

Visszajutott a családhoz egy ábránfalvi terület, egy bennvaló, azaz belterületi földdarab is. Ez ugyancsak fél hektár, de jussos ősi föld, amely a székelyek letelepítésekor került az Ugronok birtokába.

Mindent a szülőföldért!

A rend kedvéért meg kell jegyezni, hogy a román kárpótlási folyamatban az állami területek először az önkormányzatok tulajdonába kerültek, s aztán a helyhatóságok hoztak határozatot a visszajuttatásukról.

Az Ugron család nem most került vissza a Madarasi Hargitára. Korábban a kápolnásfalvi önkormányzat már visszaadott neki egy 40 hektáros területet, ám ez nem érinti a csúcsot, a hegy oldalában fekszik. A csúcshoz felfutó Ugron-birtok visszaadásáról a zetelaki önkormányzat döntött. Igaz, egyelőre csak 10 hektárt juttatott vissza az Ugronoknak az 50-ből. Ez az az erdős, borókás 10 hektár különben éppen a csúcs felé esik, az alatta levő 40 hektáron felparcellázott bérlemények vannak. A határozat szerint ezt a földet is visszakapta az Ugron család, a bérlemények, pontosabban a bérletek sorsáról azonban a bírósági dönt majd.

Nem lesz gond, mondta Ugron Béla, a család képviseletében már megkezdte az egyeztetést a bérlőkkel. Mindenki maradhat, a bírósági döntés csak formalitás. Annyi a különbség, hogy a bérleti díj ezután nem a zetelaki önkormányzatot, hanem az Ugron családot illeti meg.

Pontosabban a család által létrehozott Ugron Alapítványt, amelyet Székelyudvarhelyen jegyeztek be. Még 2005-ben, az udvarhelyi birtok visszakerülésével született meg ez a szervezet. Célja az erdélyi fiatalok megtartása, a szülőföld megőrzése az oktatás, az iskolák, óvodák támogatásával, valamint egyéni és csoportos ösztöndíjakkal. Egyébként minden visszakapott Ugron-birtok és ingatlan az alapítványba kerül. Nemcsak arról van szó, hogy a nyolcvanfős családban-rokonságban értelmetlen lenne szétosztani a visszakapott birtokokat, vagy azok pénzbeli értékét. Sokkal fontosabb, hogy az Ugronok mindig is adakoztak. Ugron Béla szerint a népről való gondoskodás az erdélyi székely arisztokrácia ősi, veleszületett tulajdonsága volt. Nem véletlen, hogy az alapítvány gondolata ellen egyetlen családtag sem emelt kifogást.

Az Ugronok – bármilyen szerencsésen is zajlott számukra a kárpótlás – nem kaphatták vissza udvarhelyi kastélyukat, s az ahhoz tartozó mezőgazdasági majort. Észak-Erdély visszakerülése után, 1941-ben a család eladta ezt a birtokot a magyar államnak, jelképes áron. Csak az volt az Ugronok kikötése, hogy egy fejlett mezőgazdasági szakiskolát hozzon létre ott Budapest. A birtok a háborút követően azonban a román állam tulajdonába került, úgy is mint hadizsákmány, nem lehet már visszaigényelni. Pedig az udvarhelyiek még most is egyre csak azt kérdezik Ugron Bétától, miért nem kérvényezi vissza a kastélyt? Elvégre az egyfajta jelképe Székelyudvarhelynek.

A Magyarországon rekedt Ugronok is adakoztak, pontosabban nagy mecénások hírében álltak. Ugron Béla nagyapja, Ugron Gábor, akinek Trianon után azt a feladatot kapta, hogy szervezze meg a csonka ország közigazgatását, szívesen támogatott fiatal, tehetséges művészeket. Sőt ő hozta létre például a budapesti Fészek klubot az 1930-as években, amely a fővárosi művészvilág, főleg a színházi világ találkahelye lett. Az is, mind a mai napig, de ő alapította meg az Operabarátok Egyesületét is.

Medvecsapás a borókásban

Hogy mennyi pénz kerül majd az alapítvány kasszájába hosszú távon, azt most képtelenség lenne megbecsülni. Természetesen oda folyik a birtokokon folyó gazdálkodás haszna, de a Madarasi Hargita csúcsával kapcsolatosan nagyobb elképzelései vannak Ugron Bélának. A parcellás bérlőkkel együtt szeretne egy tervezetet készíteni a Hargita idegenforgalmának fejlesztésére. Az alapok, ha csak foltokban is, de megvannak. Fönn a család birtokán található például egy öreg menedékház, a Cabana, de vannak ott már kisebb-nagyobb panziók is, amelyek összesen két száz ággyal várják a turistákat. Ugron Béla azonban igazából egy síparadicsomot képzel a Hargitára. Jó tíz évvel ezelőtt járt már itt egy osztrák üzletember, a stájerországi Murau mellett található síparadicsom tulajdonosa. Akkor persze még szó sem lehetett semmiféle fejlesztésről a Hargitán a terület tulajdonviszonyai miatt. Most azonban visszavárják az osztrák üzletembert, akinek elsősorban azt az idegenforgalmi tudást és technológiát kellene a Hargitára hoznia, amelyben a sífelvonók ügyétől kezdve, a pályák kiépítésén át a vendéglátásig minden fontos részlet szerepel. A Hargita magasságát, klímáját és hóviszonyait tekintve amúgy is Murau édestestvére.

Egy ilyen síparadicsom Ugron Béla szerint nemcsak az alapítványt erősítené meg, de sok munkahelyet teremtene a környékbelieknek. Például a zetelakiaknak. Ők alig várták már, hogy az Ugron-birtok visszakerüljön a család tulajdonába. Egyrészt azért, mert ezzel a Madarasi Hargita csúcsa, ez a titkos kisugárzásokkal teli, delejes hely hivatalosan is visszakerülne a székelység birtokába. Magyar, pontosabban székely volt az eddig is, hiszen elsősorban ők látogatták, ők mondtak ott fohászt a fentebb valónak. De mégis, a tartás, a büszkeség… Vita sem volt arról a zetelaki önkormányzatban, hogy visszakapja e régi területét az Ugron család. Hiszen akárcsak a környék települései, Zetelaka is székely falu. Várják viszont a helyiek, hogy történjék már valami a Hargitán, lóduljon meg a fejlődés, ők meg jussanak ebből kenyérhez.

Magát a csúcsot, a fohászok helyét mindebből nem érinti semmi. Azt a fajta kisugárzást, azt a fajta szellemet, ami Madarasi Hargita tetejét jellemzi, semmivel sem szabad megtörni Ugron Béla szerint. De nem is engednék a helyiek, hogy abból valamilyen zajos, bazáros idegenforgalmi látványosság legyen. Ugron Béla úgy vélte, azért meg lehetne könnyíteni a feljutást oda egy kabinos drótkötélpályával. Persze csak egy darabon. Az út második szakaszát gyalog kellene megtenni, a Hargita szelleméhez ez a testi fáradozás, a természetközeliség is hozzátartozik.

A táj gyönyörű. Ugron Béla a minap járt ott, hogy a szomszédokkal együtt kijelölje a visszakapott birtok határait. A csúcs felé eső meredélyt fenyőerdő és sűrű, mellig érő borókás borítja. Benne medve- és szarvascsapásokkal. Ugron Béla azt is szeretné elérni, hogy nyilvánítsa természetvédelmi területté ezt a földet az Európai Unió.

A családnak, pontosabban Ugron Béláéknak nincs szállásuk, ha ősi földjükre mennek. Az alapítvány igazgatójánál alszanak meg, hiszen mindent, amit a kárpótlásban visszakaptak és visszakapnak majd, az alapítványba teszik. Ugron Béla nem is számol azzal, hogy visszaköltözik Erdélybe. De sokan visszamennek azért az Ugronok közül, és a család rokoni leágazásaiból. Főként fiatal, harmincas éveik elején járó emberek, akik például már Németországban születtek. Vagy olyan, pályájukon sikeres, Magyarországon élő fiatal Ugronok, akiket valami ősi erő egyik napról a másikra visszarántott gyökereikhez. És itt van a szintén fiatal, Budapest környékén élő Ugron Gergely, aki nem költözött vissza Erdélybe, de a gyermekeit az udvarhelyi családi kápolnában kereszteltette meg.

Ugron Béla azt mondta, a visszakapott birtokrészek, de különösen a Madarasi Hargita csúcsa megindított valamit az élő Ugronok bensőjében. Lélekben most minden családtag hazatalált, most mindenki tudja, honnan jött, honnan származik, hová húzza vissza folyton valami titkos erő. Amit sokszor maga sem nagyon értett és tudatosított eddig.

Vannak, akik már nem élhetik át mindezt. A család azonban visszavitte ősi földjére őket, vagyis azoknak az Ugronoknak a hamvait, akiket a történelem vihara messzire sodort a Hargitától. Ők is hazataláltak.

Sinkovics Ferenc