Válságban van az európai borászat. Az unió tavaly közel kétmillió, az idei első fél évben egymillió hektoliter bor bioetanollá való lepárlását támogatta a túltermelés miatt. A közelmúltban pedig 400 ezer hektár szőlő kivágására ösztönző programot fogadott el. A válság alól a magyar termelők sem vonhatják ki magukat: csökkenő árak, a boltokban megjelenő külföldi konkurencia jelzik a problémákat. A magyar érdekképviselet mégsem támogatja sem a lepárlásról, sem a tőkekivágásról rendelkező uniós döntéseket.

A bortermelés csökkentését célzó programot fogadott el az Európai Bizottság. A tervek szerint a jelenlegi 3,5 millió hektárnyi szőlőtermő-terület több mint egytizedét felszámolnák. A 400 ezer hektár kivágására 2,4 milliárd eurós támogatással ösztönzik a gazdákat – mégpedig úgy, hogy a támogatás mértéke 2011-ig egyre csökken, vagyis gyors felszámolás esetén lehet a legtöbb pénzt elrakni. A nagy sietség oka, hogy az utóbbi években egymást érik a bortúltermelési válságok az unióban. Tavaly közel kétmillió hektoliter nedű bioetanollá történő lepárlásáról intézkedett az unió, idén januárban újabb 500 ezer hektoliterből gyártottak üzemanyagot, és májusban újra hasonló mennyiségre írtak ki pályázatot. A jelenlegi piaci helyzetben az unió 180 millió hektoliteres termeléséből 22 milliót fölöslegesnek tartanak Brüsszelben. Magyarország jelenleg a hatodik legnagyobb bortermelő az Európai Unióban, közel négyezer hektoliteres termelésünk azonban csupán tizede a három igazi borhatalom – Franciaország, Olaszország, Spanyolország – által előállított mennyiségnek. A számok sokkolóak: spanyol borból tavaly többet semmisített meg az unió, mint az egész magyarországi termelés. Kis piacrészesedésünk ellenére a válság a magyarországi üzletekbe is begyűrűzött. Az Agrárgazdasági Kutató Intézet tavasz végi felmérése csökkenő árakról számolt be, a boltokban pedig egyre gyakrabban tűnnek fel spanyol, olasz, sőt dél-amerikai borok. Mindez jókora pofon az ágazatnak, amelyben sokan abban bíztak: a tömegtermelés megszűnése után, a régen kialakult szakismeret birtokában ismét az egekig szárnyal a magyar bor hírneve. Horváth Csaba, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának főtitkára ennek ellenére nem helyesli a legújabb uniós döntéseket. – Magyarországot a kötelező lepárlás nem érinti, mivel ezt elsősorban a déli, mediterrán országok – Franciaország, Spanyolország, Olaszország – borászaival szemben alkalmazzák. Sújthatja ellenben hazánkat a répacukor-kiegészítés megvonása, rossz évjárat esetén ugyanis Magyarországon a mediterrán viszonyokhoz képest csekélyebb a napsütéses órák száma, a répacukrot ilyenkor a mustok cukortartalmának a növelésére használjuk. Ám ez évszázados technológia. A Hegyközségek Nemzeti Tanácsa el tudja fogadni a lepárlási intézkedéseket, sőt a legújabb döntést a direkt exporttámogatás megszüntetéséről. Vitatják azonban, hogy uniós szinten ki kell vágni 400 ezer hektárnyi szőlőt. Horváth Csaba úgy véli, szerkezetátalakítással – ennek nyomán a minőség javításával – és erőteljesebb marketinggel növelni lehetne az uniós boreladásokat. Újdonság, hogy a hagyományos asztali bor-minőségi borfelosztás helyett az olaszok és franciák felvetésére az unió bevezetné a földrajzi eredettel rendelkező, valamint azzal nem rendelkező borok kategóriáit. Megszűnt Tokaj zárt termőterületté nyilvánítása, helyette a térség – valamint a Nagy-Somló, Villány és az Izsáki Arany Sárfehér termőterületei is – megkapták a „Védett eredet” elnevezést. – A nemzetközi piacon sajnos egyre inkább visszaesünk – folytatja Horváth Csaba. – A jelenlegi 599 ezer hektoliternyi export nem elégséges. A belső fogyasztás ugyan stabil, ám az utóbbi tíz évben a harmadik világból (Dél- Amerika, Dél-Afrika, Kelet- Európa) érkező borok egyre nagyobb számban jelennek meg. Tehát az export növelése fontos lenne. A Hegyközségek Nemzeti Tanácsának titkára azzal biztat: az uniós nehézségek ellenére azért továbbra is számíthatnak támogatásokra a gazdák. Szerkezetátalakításra például idén 2,5 milliárd forint van elkülönítve, amelyet ültetvényáttelepítésre, fajtaváltásra, átoltásra, támrendszerek korszerűsítésére lehet igényelni országszerte a borvidékeken. Veress László Viktor-Kárász Andor

Habos hátrány

Csökkenő fogyasztás, túladóztatott gyártók

Míg az Európai Unió legtöbb tagországában folyamatosan nő a sörgyártás volumene, nálunk a söripari cégeket túladóztatják – állapította meg Magyar Sörgyártók Szövetsége. A közterhek aránytalanul magasak, a szövetség tagjai tavaly több mint 54 milliárd forintot fizettek az államnak.

Alig van alkalom, amikor ne esne jól egy pohár jéghideg sör. Az Európa szerte közkedvelt folyékony kenyér népszerűségét idén nyáron tovább fokozta a foci vb és a harmincfokos kánikula. A szupermarketek polcai roskadoznak az üveges, dobozos, különböző kiszerelésben és áron kapható habos italoktól, akció akciót követ. A sörgyártók is örvendeznek a növekvő fogyasztás láttán. Nem is csoda, hogy az európai sörgyártás igazi sikertörténet. A foglalkoztatási, növekedési és versenyképességi problémákkal küzdő Európai Unió a világ legnagyobb sörtermelője – derül ki az Ernst & Young felméréséből. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a világ hét legnagyobb sörgyártója közül négy európai. A jelenlegi sörtermelés egy ötödét az Amerikai Egyesült Államok adja, ám utána közvetlenül Németország áll a második helyen, aki egyben az Európai Unió legnagyobb sörtermelője is. Németországot Anglia követi, a harmadik helyen pedig Ausztria áll, ahol nemcsak a termelés nő, hanem a fogyasztás is, aminek következtében a termelt kilencmillió hektoliter mindössze öt százalékát exportálták a tavalyi évben. De kiemelkedő a belga, a holland és a cseh sörgyártás volumene is. Sörfogyasztásban is a csehek állnak az első helyen, 158 liter körüli mennyiséggel, miközben tavaly ismét nőtt a cseh sörexport. A cseh sörfőzők szövetségének (CSPS) közleménye szerint az ágazat 1,9 milliárd liter sört állított elő, másfél százalékkal többet, mint tavaly. Az export immár harmadik éve töretlenül növekedik, évi 20 százalék körüli mértékben, és először tavaly már a 300 millió literes határt is túllépte. A cseh sör felvevőpiaca Németország, Szlovákia, de nagymértékben növekedett a Magyarországra irányuló cseh sörexport is. Az európai söripar gazdasági jelentőségét a számok is alátámasztják. Az EU söriparának éves árbevétele 57,5 milliárd euró, az uniós munkavállalók 1,2 százalékának a folyékony kenyeret termelő ipar, vagy a sörfogyasztást lehetővé tevő szolgáltatás ad kenyeret. Csak a sörgyárak 164 ezer embernek adnak munkát, és további 2,6 millió munkavállaló kapcsolódik valamilyen módon a gyártáshoz. A kereskedelemben, a vendéglátóiparban pedig még további 2,1 millió uniós munkavállaló dolgozik. Vagyis sörön hízik az európai gazdaság. De mi a helyzet nálunk? Vajon az olcsó, sokszor akciósan 49 forintért is kínált importsörök mellett milyen eredményekről tudnak beszámolni a hazai sörgyárak? Hazánkban is bővült a sörtermelés volumene – állítja a Magyar Sörgyártók Szövetsége. Az előző évben már 6,77 millió hektoliter sört állított elő a szövetséghez tartozó négy hazai sörgyár. – Ám a hazai sörfogyasztást évről évre csökkenő tendencia jellemzi, ami vélhetően az ár-érték aránnyal függ össze – mondta Kiss Elemér, a Magyar Sörgyártók Szövetségének leköszönő elnöke. Ebben számos tényező szerepet játszik. A hatalmas verseny és választék mellett a legmeghatározóbb továbbra is az ár. – Nos, az árnál azt kell mondanom, hogy csak látszólag gyártói kategória. A magyar sör árában az adótartalom éppen két és félszer nagyobb, mint Németországban, Romániában vagy Csehországban és másfélszer akkora, mint Szlovákiában. A Magyar Sörgyártók Szövetségének tagjai a tavalyi évben több mint 54 milliárd forint közterhet fizettek az államnak. Míg a sörtermelés négy százalékkal bővült, addig a közterhek épp a duplájával, nyolc százalékkal emelkedtek – foglalta össze a hazai sörgyártás helyzetét a leköszönő elnök. A sörgyártók egyetértenek abban, hogy a söripari cégeket túladóztatják. És ebben a helyzetben könnyen az olcsó cseh, német, osztrák vagy belga sör mellett dönt a vásárló. Vagyis miközben a magyar fogyasztók is hozzájárulnak az európai gyártók sikeréhez, nálunk a söripari cégeket lassan agyonnyomja az adó. Hernádi Zsuzsa