Van ellenszere a woke diktatúrának
Diktatúra multi módra
Nemcsak a politika, hanem a nagyvállalatok is viselkedhetnek diktatórikusan, véli Sohrab Ahmari iráni származású amerikai újságíró, a Compact egyik alapító szerkesztője, akinek könyve Szakadatlan szál címmel magyarul is megjelent. A Mathias Corvinus Collegium vendégelőadóját az eltörlés kultúrájáról és a nagyvállatok szintjén is megjelenő ideológiai nyomásról beszélgettünk.
– Tavaly napvilágot látott Zsarnokság Rt.: Hogyan zúzta szét a magánhatalom az amerikai szabadságot – és mit lehet tenni ellene? című könyvében a magánzsarnokság jelenségéről ír. Hogyan magyarázná el ezt a fogalmat a magyar olvasóknak?
– A fogalom lényege, hogy a nyugati ember, de különösen az amerikai, a zsarnokságra vagy kényszerítésre alapvetően úgy gondol, mint amit csak a kormánytól eredhet. Pedig valójában elsősorban a magángazdaságban, a piacon és a munkahelyen állunk felülről jövő kényszerek alatt. De mivel az uralkodó neoliberális ideológia nem kezeli közügyként, ami velünk, munkavállalókkal vagy fogyasztókkal történik, nem tudjuk demokratikus keretek közt megtámadni a kényszerítést a nyilvánosság előtt vagy a bíróságon. A zsarnokság jogát tehát privatizálták, a demokratikus államokban pedig a vállalati hatalom ritkán vonható felelősségre.
– Ha már a nagyvállalatokról van szó, magyar ésszel nehezen érthető, hogy miért képviselnek radikális nézeteket például BLM-kampányban vagy az LMBTQ-ügyekben, miközben ezek a kampányok üzleti szempontból általában veszteségesek.
– Úgy látom, hogy ez 2020–2021-ben járt a csúcson, és mára már valamelyest leszálló ágban van. Annak, hogy egyáltalán még jelen van, a fő oka, hogy a magasan iskolázott rétegünk nagy része elkötelezett az ilyen típusú woke eszmék iránt, és ebbe a rétegbe beletartoznak azok is, akik a vállalkozásokat vezetik. De van egy másik logika is mögötte, amelynek lényege az alacsony fizetések rendszerének fenntartása, ahol elenyésző a szakszervezetiség, nincs egészségügyi ellátás és így tovább. Egy ilyen rendszerben hogyan legitimálja magát a munkaadó? Azt mondja, hogy nem emeljük meg a fizetésed, mert egy mélyen egyenlőtlen társadalomban élünk, óriási a különbség gazdagok és szegények között, de mi jófiúk vagyunk, támogatjuk a transzjogokat, meg támogatjuk a BLM-et és így tovább. Ezzel persze csak életben tartják a bírált rendszert.
– Ezt hogy kell elképzelni a gyakorlatban?
– Mondok egy példát, hogy érthetőbb legyen. A REI nevű, sport- és szabadidő-ruházatot gyártó cég diverzitásért felelős igazgatója nemrég egy podcastben azzal kezdte a bemutatkozását, hogy elmondta, milyen névmást használ, majd azt is, hogy melyik indián törzs földjén tartózkodik épp. Ez egy új dolog egyébként, ha valahol vagy, el kell mondanod, hogy az a föld melyik őslakos népé volt eredetileg. Szóval elmondta mindezt, majd így folytatta: most arról akarok önöknek beszélni, miért ne csatlakozzanak a szakszervezethez.
– A tengerentúli szórakoztatóiparban, művészetben, oktatásban, általában a közéletben továbbra is jelen van a cancel culture, az eltörlés kultúrája, amelynek lényege, hogy a woke ideológiák hívei ellehetetlenítik az ellenvéleményt képviselőket. Hogyan lehet védekezni ez ellen?
– Minden társadalomnak megvan a maga gyakorlata az eltörlés kultúrájára, minden társadalomban vannak eszmék, amik kívül esnek a konszenzuson, amiket száműznek, kizárnak. A kérdés, hogy ez az eltörlés észszerű-e vagy sem. Észszerű az ideológia, amit képviselünk? Lehetséges-e fellebbezni adott esetben a főnöki diktátum ellen? Ezeket a kérdéseket kell feltennünk elsősorban. Ha olyan társadalmunk van, amelyben egy vezetőnek, dolgozzon egyetemen, vállalatnál vagy bárhol, teljhatalma van, akkor a szívének kedves ideológiát ránk fogja erőltetni. Úgy gondolom, az amerikaiakat mint munkavállalókat, fogyasztókat és polgárokat a jog eszközeivel kellene felhatalmazzuk, hogy megvédjék magukat az ideológiai diktátumoktól.