Ukrajna termőterületeinek döntő része már amerikai, illetve külföldi kezekben van
Dobra vert ország
Egy másik háború is folyik Ukrajnában. Igaz, ez nem olyan látványos, és egyelőre nem követel emberéleteket sem, de súlyát, következményeit tekintve ez is Európa átalakulásához vezet. Ukrán nők és férfiak halnak meg a fronton abban a szent hitben, hogy a szülőföldjüket védik. Csakhogy az a föld már nem az övék.
Azt hittük, hogy a döbbenetes gabonadömping, amely elárasztotta Magyarországot és a kelet-közép-európai térséget, ukrán eredetű. Tévedtünk. Sokszor, sokféleképpen megírtuk már e szállítmányok történetét, mint ahogy a régió mezőgazdaságára, gazdálkodóira gyakorolt bénító hatását is. De egyvalamiről alig beszéltünk: az ukrán földről.
Soros is megszólalt
A Szovjetunió szétesése után szinte azonnal megjelent a nyugati tőke Ukrajnában. Az egyik legfrissebb óriáscég az amerikai Cargill volt, amelynek ma 155 ezer dolgozója van világszerte, 70 országban tevékenykedik, és 125 állammal tart fenn intenzív kereskedelmi kapcsolatot. „Tápláljuk a világot” – ez a legfontosabb szlogenje annak ellenére, hogy a Cargill mellesleg a gyógyszeriparban is érdekelt. Voltak annyira ügyesek a vállalat vezetői, hogy nemcsak Ukrajnában, de Oroszországban is gyökeret vertek, egyetlen nagy régióként tekintettek az egykori Szovjetunió központi éléskamrájára.
Az adatok, amelyek az ukrán termőföldben rejlő potenciált jellemzik, egyszerűen mellbevágóak. Ukrajna termőterülete ugyanis 41 millió hektár, ebből 33 millió a híres, a világ egyik legjobb talajának tartott csernozjom, azaz feketeföld. Ez a 41 millió hektár 400 millió ember élelmezésére képes. Az ország – rendes körülmények között – a világ búzatermelésének átlagosan 12, kukoricatermelésének pedig 16 százalékát adja, magyarázza Cseh Tibor, a Magosz főtitkára. Ez az amerikai mezőgazdasági minisztérium kalkulációja szerint körülbelül 46 millió tonnás gabonatermést jelenthet a 2023-as esztendőben. Világos, hogy az ukrajnai lehetőségek idejekorán felkeltették a nyugati tőke érdeklődését. Jellemző, hogy az Ukrajnában is otthonosan mozgó Soros György úgy nyilatkozott: „Meggyőződésem, hogy korunkban az egyik legjobb befektetés a szántóföld.” Meglepően aktívak lettek a GMO technológiával foglalkozó nagy világcégek is, így például a DuPont vagy a Monsanto. Az utóbbi egyik leányvállalata például tudományos GMO-kutatási központot is épített 2013-ban az ukrajnai Umanyban. Igaz, hogy 2007-től tiltották az ukrán törvények a genetikailag módosított termények termesztését, ám az IMF és a Világbank igyekezett kihasználni Ukrajna igencsak gyenge gazdasági helyzetét. 17 milliárd dolláros hitelt kínáltak Kijevnek a bajok orvoslására, csupán annyit kértek cserébe, hogy az ország szabadítsa fel az állami földek vásárlására és a GMO termesztésre vonatkozó moratóriumát. Viktor Janukovics akkori ukrán államfő viszont úgy döntött, hogy inkább a Kreml hitelajánlatát fogadja el. Ez lehetett az utolsó csepp a pohárban… És jött is a Majdan.
Megjelentek az amerikaiak
Úgyhogy Petro Porosenko államfő igent mondott az IMF és a Világbank megismételt, immár húszmilliárd dolláros gyorssegélyére, igazából azonban Volodimir Zelenszkij volt az, aki átlépte a Rubicont. 2021-ben megnyitotta a külföldiek előtt az ukrán földpiacot, és eltörölte a genetikailag módosított növényekre vonatkozó tiltásokat. Nincs visszaút! Napjainkra már, ha a háborús kölcsönöket nem számítjuk, 113 milliárd dollárral tartozik Ukrajna az Egyesült Államoknak, a liberalizáció felett pedig a washingtoni székhelyű IMF őrködik.
A most Ukrajnában tevékenykedő tíz legnagyobb mezőgazdasági cég közül csak egyetlenegyet jegyeztek be Ukrajnában, figyelmeztet Cseh Tibor. A többit például Luxemburgban, az Egyesült Államokban, Cipruson, Hollandiában regisztrálták. Közülük a ciprusi bejegyzésű Kernel Holding a legnagyobb, amely 582 ezer hektáron gazdálkodik. Tulajdonosa egy ukrán oligarcha, de számos nyugati befektető, például a Namsen Ltd. is érdekelt a vállalatban. Az ukrán oligarchia a maga helyismeretével és politikai kapcsolataival mindig is komoly szerepet vitt a külföldiek privatizációjában. Akárcsak idehaza az MSZMP „szakértői elitje”. Nyilvánvaló, hogy a Kernel nemcsak technológiai és technikai támogatást kap a külföldi befektetőktől, de gazdasági stratégiája megtervezésében is „segítenek” neki. A jelentősebb privatizátorok és térnyerők sorába tartozik még egy amerikai tanulmány szerint a Vanguard Group, a Kopernik Global Investors, a BNP Asset Management Holding, a Goldman Sachs tulajdonában lévő NN Investment Partners Holdings és a Norges Bank Investment Management is, amely Norvégia szuverén vagyonalapját kezeli. Érdekes egyébként a nyugati cégek összetétele, háttérszerkezete. Az ötödik legnagyobb, Ukrajnában működő és Amerikában bejegyzett mezőgazdasági vállalat, a 300 ezer hektáron gazdálkodó NCH Capital mögött többek között ezek a befektetők állnak: Dow Chemical nyugdíjalap (USA), General Electric nyugdíjalap (USA), Lockheed Martin nyugdíjalap (USA), Harvard Egyetem (USA), Michigani Egyetem (USA), valamint az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD).
Eddig 17 millió hektárnyi termőterület került idegen, azaz külföldi tulajdonba Ukrajnában, de információink szerint bérelt földjeikkel együtt ennél jóval nagyobb területen, akár 30 millió hektáron is termelhetnek. Ukrajna 8 millió családi gazdasága, egyéni gazdálkodója természetesen nem bírta az irracionális versenyt. Egy részük egyszerűen eladta az óriásoknak a földjeit, másik részüktől pedig bérbe veszik szántóikat a nagyok. Azoknak az ukrán jogszabályoknak, hogy ki mekkora területet birtokolhat, nincs jelentőségük. Egy cégóriás akár több tucat, de akár száz kisebb vállalkozásra, leányvállalatra is tagolhatja a földszerzését, sőt, az alkalmazottait is bevonhatja ebbe. Már idejekorán kialakult ez a technika.
Mit hoznak a külföldiek az ukrán mezőgazdaságba? Mindenekelőtt automatizációt, robottechnikát, digitalizációt, modern és hatékony gépeket, kiépített infrastruktúrát, korszerű termesztési technológiákat. Például az ismert amerikai módszert, a körkörös, centrális öntözést, magyarázza Cseh Tibor. És persze a GMO világába is beavatják Ukrajnát. Az sem utolsó, amit a piackutatás terén nyújtanak. Az ukrán földeken dolgozó amerikai, illetve egyéb nyugati cégek, cégcsoportok már a háború előtt elkezdték kiépíteni Európában, így egyébként Magyarországon is a kereskedelmi bázisaikat. És nemcsak gabonát kínálnak, de napraforgót, fagyasztott baromfihúst, mézet, de még tojást is. Csak hogy egy példát említsünk: Ukrajna uniós tojásexportja a korábbiak ötszörösére emelkedett a háború óta.
Szeptember 15-ig tart a moratórium az ukrán gabona behozatalára, amelyet az Európai Bizottság öt kelet-közép-európai ország gazdálkodóinak követelésére vezetett be. Janusz Wojciechowski azt mondta, valóban nehéz a helyzet, de ezt az áldozatot mindenkinek meg kell hoznia Ukrajna szabadságáért. Az EB lengyel agrárbiztosa tehát úgy tesz, mintha az ukrajnai óriások adója az ukrán kincstárban landolna, nem pedig Amerikában, Cipruson, Luxemburgban vagy máshol. A háború persze véget ér egyszer, de a versenyhelyzet marad. Az európai gazdák farkasszemet néznek majd a piacon az Ukrajnában olcsón termelő nagy amerikai és nyugati agráróriásokkal.
Mindent eltörölnének
Petőházi Tamás, a Gabonatermesztők Országos Szövetségének elnöke szerint csak a szigor segíthet, vagyis az, ha az Európai Bizottság elrendeli, hogy a behozott ukrajnai gabona újra vámköteles lesz, és vonatkozik rá az unió szigorú élelmiszer-biztonsági szabályozása. Az EU-ban évtizedekkel ezelőtt betiltott vegyszerek használatánál pedig ne bizonyos határértékekkel számoljunk, hanem hirdessük meg a nulla toleranciát! Az ilyen fordulatokhoz persze jól jönne, ha a konzervatív erők kerülnének többségbe a jövő évi európai parlamenti választáson.
Tudni lehet, hogy az ukrajnai óriások nem erőltetik az ország EU-tagságát, mert akkor ott is életbe lépne a szigorú uniós szabályozás. Van azonban olyan forgatókönyv is, amely szerint Ukrajna tízéves mentességet kapna – hiszen elég súlyos károkat szenvedett a háborúban – az uniós élelmiszer-biztonsági szabályok alól. Maradna tehát az aszimmetrikus versenyhelyzet, amit az unió gazdálkodói nem tudnának átvészelni. Legtöbbjük tönkremenne. A „haladó” politikai erők pedig igazolva látnák saját téziseiket, amelyek szerint a falu és a családokra épülő gazdálkodás csak egy középkori maradvány, semmi más. Hogy pont a gazdatársadalmak minden nemzet hagyományrendszerének legfőbb letéteményesei? Annál jobb, ha elvesznek. Ez tényleg háború már, Európa ellen.
Az Orbán-kormány továbbra is határozottan kiáll a magyar termelők mellett, és így tesz a Magosz is, a küzdelem szeptember 15 után is folytatódik majd, gőzerővel, nemzetközi összefogással.
Összefogás! Vagy még inkább: szövetkezés! Erre szólít fel Kostyál Etelka, a Magosz Tolna vármegyei ifjúgazda-szervezetének elnöke és férje, a gazdálkodó Szilágyi Tibor, a NAK Tolna vármegyei szervezetének alelnöke is. Ha továbbra is áradni fog az ukrajnai dömping, az elveszi a fiatalok kedvét a gazdálkodástól; már így is kétségek fogalmazódnak meg sokakban, amikor át kellene venniük szüleik, nagyszüleik gazdaságát. A tavalyi termés nem hozott profitot, és több ilyen évet képtelen elviselni az agrárium. A megoldás a szövetkezésben lenne. Ettől bizonyos történelmi emlékek miatt idegenkednek a magyar gazdálkodók, de nincs más lehetőség, ezt hozta a helyzet. Pontosabban: a kényszerhelyzet.
Amúgy van a magyar parasztembernek valami őseitől örökölt makacssága, szívóssága. Egyrészt még mindig, minden válságot túlélt, másrészt most is kint dolgozik a földeken. Minden bizonytalanság ellenére.
