Donald Trump újrarajzolja a globalizációt

– Az uniós elittel szembemenve a magyar kormány mielőbbi tűzszünetet és békét szorgalmaz Ukrajnában. Mi a véleménye erről az álláspontról?

– Orbán Viktorral kezdettől fogva hasonló álláspontot képviselünk ebben a konfliktusban. Szerintem ez a háború elkerülhető lett volna néhány egyszerű intézkedéssel, például azzal, hogy egyértelművé tesszük: Ukrajna nem lesz a NATO tagja. Emellett olyan szövetségi rendszer kiépítését kellett volna szorgalmaznunk Ukrajnán belül, amely nagyobb autonómiát ad az orosz kisebbségnek. Úgy tűnik, Orbán Viktor is hasonló véleményen van. Ma a legfontosabb kérdés már az, hogy miként lehet véget vetni ennek a konfliktusnak, amelyet Ukrajna nem fog megnyerni – legalábbis a jelenlegi helyzet alapján. A 2023-as nyári offenzíva kudarca egyértelműen megmutatta, hogy Kijev nem tud döntő fordulatot elérni. Ugyanakkor az oroszok sem tudták megvalósítani eredeti terveiket: a 2022 februárjában indított támadásuk nem hozta meg a várt gyors győzelmet, kialakult egy elhúzódó konfliktus, egy lövészárok-háború. Az oroszok lassan nyomulnak előre, de nem értek el döntő áttörést. Ezért mielőbb véget kell vetni ennek az értelmetlen összecsapásnak, és politikai megoldást kell találni – olyat, amilyet az imént is felvázoltam, és amely, úgy tűnik, Orbán Viktor álláspontjához is közel áll.

– A háború elején úgy tűnt, Magyarország mellett Franciaország is alkalmas a diplomáciai közvetítésre, történelmi, gazdasági és energiaügyi okokból is. Aztán Emmanuel Macron elnök egyszer csak már arról beszélt, hogy francia katonákat akar küldeni Ukrajnába. Mi történt?

– Nincs egyszerű magyarázatom erre a radikális fordulatra. Tény és való, hogy Macron a háború kezdetén még tartotta a kapcsolatot Vlagyimir Putyinnal és arról beszélt, hogy nem szabad megalázni Oroszországot. Való igaz az is, hogy Franciaország alkalmas lett volna egy megállapodás közvetítésére. Egyébként, ne felejtsük el, 2008-ban még Franciaország és Németország akadályozta meg együtt, hogy Grúziát és Ukrajnát felvegyék a NATO-ba. Az egyetlen racionális magyarázat, amit el tudok képzelni, hogy Macron az ukrán háborút akarja arra használni, hogy felgyorsítsa a saját programját az európai szövetség szorosabbra fűzésére. Ugyanezzel próbálkozott a koronavírus-járvány idején, amikor egy nagy közös kölcsön mögé akarta felsorakoztatni az összes európai erőt. Még erősebb európai központosítást akar. Más értelmes magyarázatot nem látok, de ebben sem vagyok teljesen biztos.

– Amikor Donald Trump a Fehér Házban fogadta Emmanuel Macront, a találkozó pozitív kicsengésű volt, az angol nyelvű sajtóban egyenesen „Trump whisperer”-ként (kb. tréner, aki ért az állatok nyelvén, l. A suttogó c. Film – a szerk.) méltatták a francia elnököt. Ehhez képest néhány nappal később már arról beszélt, hogy az USA nem a szövetségesünk, és Trump sem engedte el az EU elleni vámok tervét. Még sincsenek olyan jóban?

– Macronnak szerintem az a hibája, hogy túl sokat fektet a személyes kapcsolatokba és abba a hitbe, hogy a személyes varázsa és meggyőzőképessége erősebb lesz, mint a körülmények. Valóban, úgy gondolom, jó személyes kapcsolatai vannak Donald Trumppal. De az államok és országok érdekei messze túlmutatnak a személyes kapcsolatokon. Donald Trumpnak van egy jól érthető politikája, a protekcionizmus útján akarja újraiparosítani az országát. Az amerikai történelemben ennek van hagyománya, nem nézik rossz szemmel. Egyébként ez elmondható Franciaországról is, hosszú ideig mi voltunk Európa legnagyobb protekcionistái, ami nem akadályozta, hanem segítette az ipari fejlődést.

– A vámoké lenne a jövő?

– Mindig elfelejtjük, hogy a vámok nem a kereskedelmet akadályozzák, hanem megvédik azokat az iparágakat, amelyeket különben elpusztítana a teljes szabadkereskedelem, mivel hátrányos helyzetben vannak. Donald Trump újrarajzolja a globalizációt. Vége van annak a fajta globalizációnak, amit az 1990-es évek óta ismertünk. Nagy kereskedelmi zónákba fogunk belépni, amelyeket magas vámok védelmeznek majd. Ha Európa nem akarja követni ezeket az új játékszabályokat, akkor az európai ipar el fog tűnni. Azaz mi leszünk az utolsók, akik elfogadják a szabadkereskedelmet egy olyan világban, ahol védett kereskedelmi zónák léteznek. Pontosan úgy, mint Anglia a XIX. század végén, amikor utolsóként támogatta a teljes szabadkereskedelmet, és végül lekörözte a német és amerikai ipari nagyhatalom, elveszítette vezető szerepét. Európa ugyanezt fogja átélni, ha nem alkalmazkodik ehhez az új világhoz és nem vezet be védővámokat a határainál, hogy előnyben részesítse a helyi ipart és mezőgazdaságot.

– Milyen megoldást lát a Franciaország és az Európai Unió számára is súlyos migrációs helyzetre?

– Mindennek az első lépése az, hogy megállítsuk a migrációs áramlást. Csak Franciaországba évente közel félmillió külföldi érkezik legálisan, többségük arab, afrikai országokból. A legnagyobb gondot az olyan kiskapuk jelentik, mint a családegyesítés, diákstátus, orvosi kezelésre való hivatkozás és persze a menedékjoggal való visszaélés – ezeket a kiskapukat be kell zárni. A másik nagy probléma, hogy nem deportáljuk azokat, akiket kellene: az illegális bevándorlókat, a külföldi bűnözőket, nem vonjuk vissza a bűnözők állampolgárságát, nem küldjük vissza, akik nem jogosultak menedékjogra. Ugyanígy el kell küldeni azokat is, akik hosszú távon nem dolgoznak. A híresztelésekkel szemben Franciaországban a bevándorlók kevesebbet dolgoznak – például az algériaiak negyven százaléka inaktív, míg általában a franciáknak huszonhat százaléka. A harmadik szintje pedig a kérdésnek, hogy akik maradhatnak, akiket nem kell deportálni, azoktól viszont várjuk el, hogy igenis asszimilálódjanak a francia társadalomba.