Drága kedvenceink
A kutya és a macska haszonállatból mára az ember társává vált, sokan egyenesen családtagként tekintenek kedvencükre. Számszerűleg a világon soha nem élt annyi kedvenc, mint napjainkban, pláne nem ilyen luxuskörülmények között. A háziállatipar ugyanis az egész világon hódít, és nem mellesleg dollár-százmilliárdokat termel.
Hogy az első kutya mikor szegődött az ember mellé, afelől megoszlik a tudósok véleménye: egyesek szerint húsz-, mások szerint negyvenezer éve is van annak már. Annyi bizonyos, hogy a legrégebbi háziasított kutya maradványai, amelyeket Irak területén tártak fel, tizenkétezer évvel ezelőttről származnak. A macskát ennél később, hozzávetőleg tízezer éve szelídítették meg, az erről szóló első írásbeli emlékek pedig négyezer éve, Egyiptomban keletkeztek. Noha akadtak elvétve kultúrák, melyek istenként tisztelték őket, a történelem során a kutya és a macska elsősorban mégiscsak haszonállatként szolgálta az embert. A XIX. században aztán megkezdődött a fajták nemesítése, mára pedig minden a feje tetejére állt. A kutya és a macska az ember szolgájából annak társává, mi több, családtagjává vált. Aztán a XX. századi drámai mértékű urbanizációval a kutyák és macskák zöme – gazdájukhoz hasonlóan – városlakó lett, az elmúlt évtizedben pedig a fogyasztói társadalomba is bekapcsolódott. Állományuk egyre gyarapszik. 2018-ban 471 millió kedvencként tartott kutya és 373 millió macska élt a világon, ez az Egyesült Államok és az Európai Unió együttes lakosságának felel meg. És egyre többen vannak, hiszen az Euromonitor szerint 2024-re 22 százalékkal fog nőni a házi macskák, 18 százalékkal pedig a kutyák száma. Előbbiek sokasodása azért nagyobb mértékű, mert a városlakó emberek számára a macskatartás kevesebb feladattal jár.
Mint számos trendben, úgy ebben is Amerika adja az ütemet. 2012-es felmérések szerint az amerikai háztartások 36,5 százalékában volt kutya, 30,4 százalékában pedig macska. 2016-ra, mindössze négy év leforgása alatt előbbiek aránya 44, utóbbiaké 35 százalékra emelkedett. 2018-ban a háziállatok száma már jócskán meghaladta a gyermekekét: a Statista adatai szerint 84,6 millió háziállattal szemben mindössze 52,8 millió gyermek élt az Egyesült Államokban.
Az állattartás változó divatját mutatja, hogy tulajdonos (owner) szót az 1990-es években elkezdte felváltani a szülő (parent) elnevezés. Ma az amerikai kedvenceknek 90 százalékát családtagként kezelik, a kutyák fele a gazdi ágyában alszik, több mint kétharmaduknak a születésnapját is megünneplik, és egyre többüknek van Facebook- és Instagram-oldala. A házi kedvenceket kiszolgáló ipar minden másnál dinamikusabban növekszik. Az Edge by Ascential kutatása szerint Észak-Amerikában volumene 2018-ban elérte a 225 milliárd dollárt, 2023-ra pedig 281 milliárdra nő. Az állatok lehetőségeinek csak a gazdák pénztárcája szabhat határt. Van ma már kedvencekre specializálódott minőségi ételfutár, televíziós csatorna a napközben magukra hagyott állatok szórakoztatására, randiapplikáció, amellyel a „magányosan élő” kutyák-macskák egymásra találhatnak, speciális DNS-vizsgálatok az öröklődő betegségek kiszűrésére, van kisállattemető, kutyamasszázs és számos egyéb szolgáltatás.
Az amerikai kedvencek természetesen már rég nem konyhai maradékot, hanem minőségi tápot esznek. A Kaliforniai Egyetem 2017-es kutatása szerint ha az Egyesült Államok kutyáit és macskáit nemzetnek tekintenénk, akkor ők lennének a világ ötödik legnagyobb húsfogyasztói. Ezzel egyébként évi 64 millió tonna szén-dioxidot termelnek, aminek éves ökológiai lábnyoma annyi, mint 13,6 millió autóé.
A háziállatipar dobogójának második fokán Nagy-Britannia áll, de mint megannyi téren, itt is nagy léptekkel jön fel Ázsia. Kínában hagyományosan a díszhal volt az általában vett háziállat. Mára már az alacsony gyermekvállalási kedv és a középosztály nagymértékű bővülése miatt a fiatal felnőttek egyre gyakrabban fordítják kutyára-macskára pénzüket és idejüket. Míg Amerikában a macskáknak „szüleik”, Dél-Koreában már „inasaik” vannak. Nagy változás ez ahhoz képest, hogy az országban a közelmúltban a kutya és a macska leginkább még ínyencségként volt népszerű. Ma viszont Dél-Koreában a társadalom értékeinek átalakulása miatt már nem könnyű kutyahúshoz jutni, és a politikai elit is küzd a régi, barbár szokás ellen. Egy népszerű akció keretében 2017-ben Mun Dzsein elnök maga is örökbe fogadott egy apró fekete kutyát az egyik vágóhídról. A Tory névre keresztelt szerencsés jószág azóta egy tízéves pungsan kutyával és egy szintén mentett cicával osztozik az elnöki rezidencián. Korea mára sok szempontból behozta lemaradását Amerikával szemben. Szöul extravagáns Kangnamgu (Gangam-gu) negyedében napi 12-15 ezer forintot elkérő macskaszállók is működnek, ahol a kedvencek luxuskivitelű kennelekben kamera és mikrofon segítségével kommunikálhatnak a távolban lévő gazdikkal.
Általánosságban elmondható, hogy minél gazdagabb egy ország, annál több a háziállat, és annál többet költenek rájuk gazdáik. Oroszországban a középosztály bővülése miatt szintén nő az állattartási kedv. A Mordor Intelligence szerint 2016-os 920 millió dolláros házikedvenc-ipar 2022-re 1,18 milliárdra bővül. Brazíliában évente 12-17 százalékkal nő a piac. Szaúd-Arábiában, ahol az iszlám hagyományosan tisztátlannak minősítette a kutyát, és tartása ellen tíz éve még fatvát is kiadtak a vallástudók, ma már szinte státusszimbólumot jelentenek a nagy testű fajtiszta ebek.
A nyugati világban azonban – leginkább a városi körülmények miatt – egyre inkább a kis testű kutyák a népszerűek. 2018-ban Nagy-Britanniában a francia buldog megelőzte a sokáig listavezető labrador retrievert. Az öreg kontinensen a francia buldog mellett a mopsz is arat. Talán nem véletlenül, hiszen a legtöbb társukkal ellentétben a fenti fajták szeme nem oldalt, hanem elöl van, így ha nagy, denevérszerű fülüket nem vesszük figyelembe, pofájuk egészen emberszerű. Az más kérdés, hogy a túltenyésztés miatt kevés kivétellel légzési nehézségeik, csípőficamuk van, hajlamosak a szemgyulladásra és az emésztési gondokra is, a fejük aránytalanul nagy méretei miatt pedig gyakran császármetszéssel jönnek világra.
A Forbes 2018. októberi összeállítása szerint míg régen az időben bővelkedő nyugdíjasok voltak a legnagyobb kutya- és macskatartók, mára már a millenniumi generáció vette át a vezetést. Éppen az a korosztály, mely minden elődjénél később adja gyermekvállalásra a fejét. Hogy mi volt előbb, a gyerekvállalási kedv hanyatlása vagy a házi kedvencek imádatának a felfutása, afelől megoszlik a kutatók véleménye. Amit viszont a felmérések tökéletesen mutatnak: a gazdik első három helyen szeretetet, megértést és társaságot várnak kedvenceiktől. Csupa olyasmit, amiket az embernek elsősorban az élet- vagy házastársától kellene megkapnia. A kedvencek humanizálása mára nemcsak civilizációs jelenséggé, hanem komoly kutatási területté is vált, amelybe a maga jól megfontolt anyagi érdekeiből az ipar is dollármilliókat fektet be.
A divathullám hazánkat sem kerüli el. Magyarországon 2017-ben hivatalosan 2 050 000 kutya és 2 280 000 macska élt. Míg előbbiek száma nagyjából stagnál, utóbbiaké három év alatt közel félmillióval nőtt. Ebből adódik, hogy a házikedvenc-ipar Magyarországon is bővül. 2015-ben 866 vállalkozás jelölte meg fő tevékenységeként az állategészségügyi ellátást, számuk mára elérte a 881-et. Az Opten céginformációs szolgáltató adataiból kiderül az is, hogy 2015-ben az ilyen profilú magyar vállalatok árbevétele 30 milliárd forint volt, ami 2017-re 38 milliárdra nőtt.
