Jól tette, aki még tavaly decemberben fogadott McCain vagy Obama győzelmére valamelyik amerikai fogadóirodában. Az oddsok azt mutatták, hogy a volt First Lady a toronymagas esélyes. Aki akkor McCainre szavazott, akár tizenötszörös, aki pedig Obamára, akár négyszeres pénzt is kasszírozhat az év végén, a novemberi–decemberi elnökválasztás után.

Másfél hónap és a szuperkedd, melynek során 24 államban szavaztak az elnökjelöltekről, szinte mindent megváltoztatott. Elesett a két republikánus ász, Rudy Giuliani, New York volt polgármestere és Mitt Romney, volt massachusettsi kormányzó, Obama pedig behozta a legnagyobb riválisával szembeni kétszámjegyű hátrányát. Ma már McCain és Clinton győzelmére egyenlő eséllyel lehet fogadni (a bukmékerek másfélszeres pénzt ígérnek), és alig marad el tőlük a kenyai apától és amerikai anyától született, mindössze 46 éves, a Columbia Egyetemen és a Harvardon végzett politikus.

A szenátor felemelkedése

Akár ő lesz az Egyesült Államok első fekete bőrű elnöke, akár nem, ez a választás Barack Obamáról szól. A 2004-es, demokrata párti elnökjelölő gyűlésen elmondott nyitóbeszédével vált országosan ismertté, három éve választották meg Illinois állam szenátorának, egy éve jelentette be, hogy megméretteti magát az elnökválasztáson. Ma már nemcsak az afroamerikai szavazók elsöprő támogatását élvezi pártja szimpatizánsai között, de a fiatalok és a férfiak között is nagy többséget szerzett. Január 28-án a Kennedy-család több tagja nyilvánosan kiállt mellette, és a kampányban kulcsszerepet játszó adománygyűjtések során történelmi rekordokat döntött a neki juttatott dollármilliókkal. Az amerikai választási nagygyűléseken megszokott látvány, hogy középosztálybeli fiatalok ezrei lelkesednek egy politikusért, ám az idén Obama régen látott érzelmeket váltott ki honfitársaiból. A szuperkedd előtt egy kaliforniai énekes, neves művészek és sportolók közreműködésével megzenésítette egyik beszédét, és videoklipet készített hozzá.

Támogatói Clintonnal szemben kompetensebbnek és tettre készebbnek, őszintébbnek, jobb vitakészséggel rendelkezőnek tartják, aki retorikai képességeit is nem egyszer megcsillogtatta az elmúlt hónapokban. Ő valóban „homo novus” a többiekhez képest: a 71 éves, vietnámi hős McCaint évtizedek óta ismeri Amerika, a 2000. évi elnökjelölt-választáson is indult, a jelenleg New York-i szenátor Hillaryt pedig férje, Bill Clinton oldalán figyelte az egész világ (leginkább mint megcsalt és megalázott asszonyt). Obama üstökösszerű karrierjét és népszerűségét szenátori munkája mellett annak köszönheti, hogy konkrét politikai kérdésekben határozottan és markánsan foglalt állást, esetenként tabukat döntögetve. Ő az egyetlen a jelöltek között, aki nemmel szavazott az iraki háborúra, és aki számtalan alkalommal szólította meg a másik nagy párt szavazóit is. Egy tavaly novemberi beszédében egyenesen egy „új többségről” beszélt, ami a közös célok mentén alakulna ki az országban, függetlenül attól, hogy ki melyik párthoz tartozik.

Vetélytársak és ellenfelek

Már a szuperkedd előtti egyik felmérés azt mutatta, hogy McCaint nagyobb eséllyel győzheti le Obama a végső megmérettetésen, mint Clinton. Nehéz döntés elé kerülhetnek az augusztus végi demokrata jelöltállító konvenció tagjai, ha a hátralévő előválasztások sem döntenek egyértelműen közöttük. A volt elnöknét támogatja a demokrata párt vezetése, a választók között pedig elsősorban az idősebbek, a nők és a spanyolajkúak. Rejtély, hogy amennyiben ő nyer, ki fogja valójában irányítani az országot, ő vagy a férje? Clinton megválasztása mindenesetre azt jelentené, hogy 20 éven keresztül a Bush- és a Clinton-család között rotálódna a hatalom. Ez pedig rossz üzenet: az elmúlt időszak népszerűség-csökkenésében ugyanis szerepet játszott az is, hogy Bill Clinton erőteljesebben bevetette magát a kampányba, és feleségével együtt megpróbálta kijátszani a „négerkártyát”, azt hangsúlyozva, hogy Barack elsősorban bőrszínének köszönheti elismertségét.

Obama január 3-i, Iowa állambeli földcsuszamlásszerű győzelme után néhány nappal Clinton asszony egy televíziós műsorban, élő adásban kis híján elsírta magát, amikor egy szimpatizáns az elnökválasztási kampányról kérdezte, és elcsukló hangon beszélt arról, hogy szenvedélyesen hisz abban, amit csinál. Egy nappal később, a New Hampshire-i előválasztáson Clinton annak ellenére győzött, hogy az előrejelzések biztos Obama-sikert jósoltak. A vélemények eltérnek abban, hogy a nézők hosszú idő után egy valóban őszinte megnyilvánulásnak, vagy egy mesterien kidolgozott színészi alakításnak voltak a szemtanúi. Obama február 5-i egyenlítése, és múlt szombati elsöprő győzelme (mindhárom előválasztó államban és a Virgin-szigeteken is a várakozásokat jócskán felülmúló módon tarolt) azonban érezhetően megrendítette az addig biztos győzelemre játszó clintoni kampánygépezetet.

Ha Obama neve végül rákerül is év végén a szavazócédulára, McCain nehéz ellenfélnek bizonyulhat. Mert bár George W. Bush soha nem látott elutasítottsága erősen rányomja a bélyegét a republikánusok esélyeire, McCain mögött most kezd összezárni a konzervatív tábor. Rudy Giuliani és Mitt Romney éppen azért lépett vissza, hogy ne húzódjon el a párton belüli kampány. A konzervatívok között McCain a belpolitikában mérsékeltnek számít, támogatta például azt a tavalyi bevándorlási törvényjavaslatot, amely utat nyitott volna az USA területén élő mintegy 12 millió illegális bevándorlónak az állampolgárság megszerzéséhez. Külpolitikában viszont igazi héja: arra a kérdésre, hogy Bush elnök szerint az amerikai csapatok akár 50 évig is Irakban maradhatnak, azzal válaszolt, hogy ha szükséges, tőle akár 100 év is lehet belőle, és Japán, valamint Dél-Korea példáját említette. Ő is „történelmi” elnök lehet, mivel nem az USA államainak területén, hanem az akkor amerikai fennhatóság alatt álló Panama-csatorna menti zónában, egy légitámaszponton látta meg a napvilágot.

Az illinoisi szenátornak azért is lesz nehéz legyőznie a veteránt, mert hiába beszél rendszeresen arról, hogy az amerikai egy nemzet és egy nép, amelyet hiába próbálnak az elemzők republikánus és demokrata államokra felosztani, a közvetett választás rendszere, és a győztes mindent visz elve alapján McCainnek elég lesz újra megnyerni azokat az államokat, ahol Bush győzött. Emlékezetes, a demokrata Al Gore annak ellenére maradt alul 2000-ben, hogy félmillió vokssal kapott többet, mint Bush.

Megkötött kezek

Bárki is lesz az új elnök, 2009. januári hivatalba lépésekor nem lesz könnyű helyzetben. A jövő évi költségvetés tervezetét Bush már ismertette. Történelmi rekordot közelít az államháztartási hiány, köszönhetően az iraki háború költségeinek, és a nemrég elfogadott, több mint 150 milliárd dolláros gazdaságélénkítő csomagnak, amelyre az amerikai gazdaság gyengélkedése miatt, egy mély recesszió elkerülése érdekében van szükség. A Fehér Ház új lakójának keze kötve lesz, mert korántsem biztos, hogy a gazdaságot megsegítik ezek az intézkedések, így kérdés, hogy lesz-e pénz a demokrata elnökjelöltek által szorgalmazott egészségbiztosítási reformra, azaz annak általánossá és kötelezővé tételére, és a grandiózus tervekre, melyek célja, hogy az USA-t energia területén függetlenné tegye. A republikánus jelöltek egy esetleges Irán elleni háború megindításával, és egyes adók csökkentésével ütközhetnek költségvetési korlátokba. Mindezt akkor, amikor a dollár elértéktelenedett, az ország nemzetközi tekintélye és a globális közvélemény maradék bizalma tovább gyengült. Ami bizonyos, hogy Amerika csak egy új külpolitikával erősítheti meg elsőbbségét és dominanciáját a világpolitikában. Igazi változásra pedig a Bush-féle politikát markánsan támogató McCain éppúgy alkalmatlannak látszik, mint a visszafogottabban ugyan, de ugyanezt képviselő Hillary Clinton.

Monostori Tibor