Mennyi pénzt fordít a német állam a menekültek integrációjára, illetve a kiutasítottak kitoloncolására? Más szóval, mennyibe kerül Németországnak egy migránsból lett új munkavállaló? Ennek számoltunk utána.

Az önmagát filantrópként meghatározó Soros György egészen elképesztő elképzeléseket tárt az olvasók elé arról, hogyan oldaná meg az Európát célzó bevándorlást. Szerinte az egyetlen lehetőség az, ha az unió felvesz 110 milliárd eurónyi hitelt, amelyet azután új adók kivetéséből fizetne vissza. Növelné az áfát, megsarcolná az üzemanyagok árát, de még a turizmus nyakába is pluszterhet rakna. És hogy mindezt ki állná? Természetesen az európai állampolgárok. Soros szerint ez remek terv, mivel évi félmillió menekült beengedése nélkül Európának nem lesz jövője.

Soros rögzíti, hogy a megkívánt befektetés nagyobb annál, mint amit az EU-tagok költségvetéseikből jelenleg biztosítani tudnak, így szükségszerű az eladósodás, ugyanis egyedül Németország rendelkezik 6,8 milliárd dollár szabadon felhasználható tartalékkal, más EU-tagállamok viszont deficitesek, és nincsenek felhasználható forrásaik.

Soros szerint a forrás formája mindegy, a lényeg, hogy az európaiak nagyobb adóterhelése vagy a jövő elzálogosítása lenne a fedezet. Ezzel bármely józan gondolkodású európai polgár vitába szállhatna, ugyanis egy feltételezett – és ráadásul hitelből fedezett – konjunktúra aligha lenne képes integrálni a migránsok tömegeit, akik nyelvtudás és szaktudás nélkül, párhuzamos társadalmakban élnek az EU területén.

Soros György elképesztő víziója mögött minden bizonnyal Keynes sokat vitatott közgazdaságtana húzódik meg. Keynes szerint az államnak ahhoz, hogy beindítsa a gazdasági növekedést, rövid távon költenie kell… és költenie és költenie. A költés költségeit pedig a jövőbe kell eltolnia, amikor a majdani adófizetők könnyedén visszafizethetik a felvett kölcsönt.

Ez az eltolás a migránsokra vetítve azt jelenti, hogy egy második-harmadik generációs, állandó munkahellyel rendelkező vendégmunkás adók és fogyasztás formájában már többletet hoz. Csakhogy épp a körükben a legnagyobb a munkanélküliség is, az új bevándorlókra eső költség pedig olyan sok, hogy Németország szinte minden új menekülten veszíteni fog – mégpedig hosszú távon is.

Felmerül a kérdés, vajon mennyibe kerül Németországnak egy migráns?

Első ránézésre nem tűnik soknak a hangoztatott összeg, amely szerint minden egyes bevándorló alanyi jogon havi 143 euró költőpénzt kap, amit szabadon használhat fel. Emellett ingyenesen szállást, közműveket, étkezést, egészségügyi ellátást, oktatást, közlekedést biztosítanak a számukra, ameddig szükséges. Amennyiben a migráns megkapja a menekültstátuszt – erre nem minden esetben lehet számítani –, és nem sikerül munkahelyet találnia, éveken keresztül munkanélküli segélyre válik jogosulttá.

A jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján nem lehetséges a problémáról átfogó fiskális elemzést készíteni, szögezik le a Deutsche Bank szakemberei egy nemrég megjelent áttekintésükben. Becsülni azonban lehet. Az egyik legnagyobb tételt a szövetségi kormányok által az önkormányzatoknak nyújtott támogatás jelenti, amely a Deutscher Landkreistag adatai szerint átlagosan 6700 euró/fő évente. Az egyes szövetségi államok között eltérések mutatkoznak: a türingiai adatok alapján a teljes költség nagyjából 9000 euró/menedékkérő lehet. Ez azonban még nem tartalmazza a biztonsági és egészségügyi kiadásokat, az integrációs és nyelvtanfolyamok költségeit, amelyek a központi költségvetést terhelik.

A menekültek államilag finanszírozott orvosi ellátása például igencsak költséges, nem beszélve arról, hogy szűrésük és kezelésük során olyan betegségekkel lehet találkozni, amelyek Európában az elmúlt évtizedekben már nem fordultak elő. Ezért erre csak a legnagyobb gyógyszeripari cégóriások képesek, amelyek nem mellesleg óriási profitra tesznek szert például a Németországban a menekülthullám miatt többszörösére nőtt hepatitis C megbetegedések következtében, amelynek teljes kezelése betegenként több százezer euróba kerül.

A legújabb kutatási eredmények szerint Németországnak az idén mintegy húszmilliárd eurót kell arra szánnia, hogy eltartsa az illegális bevándorlókat, derül ki a kieli Világgazdasági Kutatóintézet nemrég nyilvánosságra hozott felméréséből. Ez az összeg a német költségvetés közel másfél százaléka. Az összeg nagy részét szállásra és egészségügyi szolgáltatások biztosítására fordítják.

Egymillió migránssal számolva tehát, egy migráns ellátása 20 ezer euróba kerül évente.

Öt év alatt ez az összeg eléri a százezer eurót, vagyis a 30 millió forintot. Csakhogy ezért a pénzért még nem kap Németország egy új munkavállalót, mert a korábbi várakozásokkal ellentétben, amelyek szerint az ország munkaerőpiaci gondjait megoldják a menekültek, kiderült, hogy a bevándorlók 15-20 százaléka analfabéta.

A legoptimistább becslések szerint csak minden ötödik migránsból lesz évek múltán munkavállaló. Nem nehéz kiszámolni, hogy egy új munkavállaló ezért végül ötször 30 millió, azaz 150 millió forintnak megfelelő összegbe kerül. De ezzel még nincs vége. Ehhez még hozzá kell adni a kitoloncolás költségeit is. Érdemes megnézni, mennyibe kerül a német adófizetőknek például egy afgán kiutasítása. Jobb esetben csak 5555 euró, de ha több a nehézség, akár 14 ezer euróig is felmehet ez az összeg.

Vagyis 1 millió 700 ezer forinttól 4 millió 300 ezer forintig terjedhet a költsége egyetlen migráns kiutasításának. Ha tehát egy új munkavállalóra négy kiutasítás esik, és annak költsége átlagosan 3 millió forint, akkor egy új munkavállaló „ára” további 12 millió forinttal nő. A végösszeg eléri a 161 millió forintot.

A Demokrata számításai nem sokban térnek el Bernd Raffelhüschen freiburgi tudós végeredményétől, aki menekültenként 450 ezer euróra, azaz 135 millió forintra becsülte a kiadásokat. Raffelhüschen számai azonban csak abban az esetben érvényesek, ha a migránsokat is éppoly gyorsan lehet a munkaerőpiacba integrálni, mint a korábbi vendégmunkásokat. Mivel azonban az eddigi tapasztalatok alapján nem ez a helyzet, a Demokrata menekültenkénti 161 millió forintja minden bizonnyal közelebb áll a valósághoz.

Jogosan feltehető egy kérdés: vajon miért nem költi ezt a pénzt Németország inkább a gyermekvállalás ösztönzésére?

A válasz egyszerű és mellbevágó. Angela Merkel 2011-ben mondta: senki ne vegyen biztosra újabb 50 év békét. Akkor nem értettük, de ma már tudjuk, a migrációnak nevezett inváziós áradat egyre jobban hasonlít egy háborúhoz. A háború a válságból való kilábalás legbrutálisabb módja. Azért robbantják ki, mert konjunktúrát teremt. Rengeteg pénzbe kerül, emberek milliói esnek áldozatul, de végül gazdasági növekedést hoz. Kérdés, hogy kinek és milyen áron. Bertolt Brecht óta a németek is tudják, csak nem mernek rá emlékezni, hogy a nagy üzleteket soha nem a kisemberek kötik…

Hernádi Zsuzsa

Mérlegen a magyar családtámogatás

Egy gyermek évi 700 ezer forint

A magyar családtámogatási rendszer európai viszonylatban bőkezű: ha csak a pénzbeli ellátásokat nézzük, évente a GDP mintegy 1,9 százalékának megfelelő összeg jut a családok támogatására. Összességében ennél is jóval többet költ a magyar állam erre a célra: az OECD számításai szerint a GDP 4%-át.

A pénzbeli kiadások 62%-a a családi pótlék folyósítására szolgál, 35%-a pedig a három éven aluli gyermeket nevelő családokat támogatja csed, gyes és gyed formájában. Az otthoni gyermeknevelés támogatása e három, nem egyidejűleg folyósított pénzbeli juttatással egyedülálló Európában. A legtöbb országban ugyanis nem támogatják anyagilag a munkapiac hosszan történő elhagyását gyermeknevelés céljából. 2011 óta nőtt a családok adórendszeren keresztüli támogatása is. Noha számos juttatás korábban is adómentes volt, a személyi jövedelemadó csökkentésének lehetősége a gyermeknevelés jogán immár az első gyermektől megilleti a szülőket. A családi kedvezmény 2014 óta a fizetendő járulékokból is érvényesíthető.

A magyar családtámogatási rendszer mintegy húsz különböző ellátásból áll. Ezek egyik célja a gyermeknevelés anyagi terheinek csökkentése olyan különböző pénzbeli vagy természetbeli juttatásokkal, melyekben a gyermeket nevelő családok közvetlenül részesülnek. Ilyenek például a családi pótlék, a csecsemőgondozási díj (csed, korábban terhességi-gyermekágyi segély), a gyermekgondozási díj (gyed), a gyermekgondozási segély (gyes), a gyermeknevelési támogatás (gyet), illetve számos, szociális alapon igénybe vehető ellátás (mint például a rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény).

Ha a szűk értelemben vett családtámogatási kiadásokat vesszük figyelembe (a terhességi-gyermekágyi segélyt, az anyasági támogatást, a gyedet, a gyest, a gyetet és a családi pótlékot), úgy a magyar állam 2013-ban a GDP 1,9 százalékát, összesen 544 milliárd 531 millió forintot költött ezekre a juttatásokra (KSH, Szociális statisztikai évkönyv, 2013). Ez az arány 2006 óta stabilan 2 százalék körül alakult.

Az OECD (Organisation for Economic Co-operation and Development) a nemzetközi elemzéseiben a családpolitikára jutó kiadásokat tágabban értelmezi. A pénzbeli ellátásokhoz hozzáveszi a „szolgáltatásokat”, melyek elsősorban a kisgyermekek nappali ellátására fordított kiadásokat takarják, másrészt az adórendszeren keresztül juttatott kedvezményeket, amelyek nemcsak a személyijövedelemadó-kedvezményeket foglalhatják magukba, hanem pl. egyes családi juttatások adómentességét is. Az így számított családpolitikára szánt kiadások a GDP arányában nagy szórást mutatnak Európában. A legtöbbet az Egyesült Királyságban költenek, a GDP 4,6%-át, míg a legkevesebbet a dél-európai államok szánnak rá. Görögország a sereghajtó, a GDP-nek csak 1,4%-át költi a családokra. Magyarországon ez az arány igen magas, az OECD meghatározásában mintegy 4%. Ez nemcsak a déli államok kiadásait haladja meg, hanem olyan nyugat- és kelet-európai államokét is, mint Ausztria, Németország, Franciaország, Szlovákia vagy Lengyelország.

A kormány legfontosabb célkitűzése, hogy 2030-ra minden család kettőnél több gyereket vállaljon, ezért a tervek szerint a következő két évben a magyar állam a GDP 5 százalékát fogja családtámogatásra költeni. 2018-tól a jelzáloghitellel rendelkező családok a harmadik gyermek vállalása esetén egymillió forintot leírhatnak adósságukból, további gyermekek születése után szintén egy-egy milliót. A kétgyermekes fiatal nők a diákhitel-tartozás ötven százalékától szabadulhatnak meg, harmadik gyermek esetén pedig a teljes adósságot elengedik. A diplomás gyed időtartama két évre emelkedik. Ezek az új családpolitikai intézkedések 100 milliárd forintba fognak kerülni a magyar államnak.

Az Eurostat nemrég közzétett felmérése szerint – amely az Európai Unió tagországainak szociális juttatásait elemezte abból a szempontból, hogy a juttatás hányad része jut családtámogatásra – a magyar családtámogatások aránya (11,9 százalék) a harmadik legmagasabb, jelentősen meghaladva az uniós átlagot (8,6%).

Az egy főre jutó támogatás mértéke természetesen sokkal magasabb a nyugat-európai országokban: az uniós átlag 651 euró. Magyarországon az egy főre jutó 2014-es támogatás mértéke 249,82 euró volt (77 ezer forint), ezzel a középmezőnyben helyezkedünk el. Mivel az Eurostat felmérése 2014-es adatokon alapszik, ezért a későbbi felméréseken Magyarország még jobb helyezést érhet el.

A 2016. évi adatok szerint a magyarországi GDP 35 000 milliárd forint volt, amelynek a négy százaléka 1400 milliárd forint. A 2011-es népszámlálási adatok szerint hazánkban hozzávetőleg kétmillió 0–18 év közötti gyermek él. E szerint a jelenlegi teljes családtámogatási rendszer gyermekenként 700 ezer forintjába kerül az államnak.