Egyenlők és egyenlőbbek

A pozitív diszkrimináció (affirmative action) még Lyndon Johnson elnöksége alatt, az 1964-es polgárjogi törvénnyel, illetve az egy évvel később meghozott elnöki rendelettel vált az amerikai mindennapok részévé. A cél az addig elnyomottként számon tartott fekete amerikaiakkal szembeni negatív megkülönböztetés felszámolása, illetve lehetőségeik kiszélesítése volt úgy a munkaerőpiacon, mint az oktatási intézményekben. Később ezt kiterjesztették egyéb hátrányos helyzetű társadalmi csoportokra is, így a nőkre vagy éppen a spanyol ajkú lakosságra. A cél eredetileg az lett volna, hogy ezen csoportok tagjai ne szenvedhessenek hátrányos megkülönböztetést valamely megváltoztathatatlan tulajdonságuk, így nemük vagy bőrszínük miatt, azonban viszonylag rövid idő alatt kiderült, hogy a célhoz vezető út nehezen teljesíthető anélkül, hogy az addig kiváltságosnak tartott csoportok tagjait – vagyis elsősorban a fehér bőrű férfiakat – mesterségesen hátrányba ne hozzák. Márpedig ezt eredményezte például a bőrszín alapján megállapított kvóták gyakorlata, amelynek értelmében egy munkahelyre vagy oktatási intézménybe előre meghatározott arányban kellett felvenni az egyes kisebbségi csoportok tagjait. Ám ennek következtében egyéb csoportok tagjai kivédhetetlenül hátrányba kerülhettek, méghozzá éppen a bőrszínük vagy nemük miatt.

A hetvenes évek végéig kellett várni arra, hogy az ilyesfajta pozitív diszkriminációt bíróság előtt kelljen megvédeni; 1978-ban a Legfelsőbb Bíróság egy nagy port felverő ügyben 5-4 arányban úgy döntött, „a [bőrszín alapján megalkotott] kvóták nem használhatók arra, hogy kisebbségi [csoportokból] jelentkezők számára üres helyeket tartsanak fenn abban az esetben, ha [emiatt] a fehér bőrű jelentkezők elesnek a lehetőségtől, hogy ezekért a helyekért versenybe szálljanak”.

A nyolcvanas évek végétől a Legfelsőbb Bíróság több döntése is egyre komolyabb feltételekhez kötötte a pozitív diszkrimináció alkalmazását, 1995-ben pedig kimondták: az ilyen programok alkotmányellenesek, hacsak nem szolgálnak „jelentős kormányzati érdekeket”. A pozitív diszkrimináció elleni perek aztán a kétezres években is tovább folytatódtak, mígnem elérkezett 2022, amikor is a Legfelsőbb Bíróság elé két ezzel kapcsolatos ügy is került. A Diákok a Sportszerű Felvételiért elnevezésű csoport két elit egyetemet, a Harvardot és az Észak-Karolinai Egyetemet azért perelte be, mert szerintük az intézmények a felvételi eljárás során törvénytelen módon, a diákok bőrszíne alapján válogatnak. A csoport által benyújtott bizonyítékok közt szerepeltek a kiválóan teljesítő, mégsem felvett fehér bőrű és dél-ázsiai diákok tesztjei. A csoport szerint a Harvard megsértette a polgárjogi törvény VI. cikkelyét, amely tiltja a faji diszkriminációt a szövetségi támogatást bezsebelő iskolákban. A másik ügyben pedig azzal vádolták az Észak-Karolinai Egyetemet, hogy megsértette az alkotmány 14. kiegészítésének az egyenlőség védelmére vonatkozó szabályozását, miután a felvételi eljárás során figyelembe vette a diákok faji hovatartozását. „A bőrszín szerinti besorolás nem helyénvaló” – nyilatkozta korábban a diákokból álló csoport ügyvédje, Patrick Strawbridge. – „A [Legfelsőbb Bíróság] mindig is azt állította, hogy a faji alapú megkülönböztetés jogsértő.” A felperesek azzal a kéréssel fordultak a bírói testülethez, hogy helyezzen hatályon kívül egy 2003-as döntést. Ebben a bíróság azt mondta ki, hogy a Michigani Egyetem jogi kara figyelembe veheti a felvételinél a jelentkező bőrszínét.

Húsz évvel a fenti döntés után a Legfelsőbb Bíróság pedig a diákcsoportnak adott igazat, amikor a múlt héten kimondta: a két elit egyetem felvételi vizsgái során alkalmazott, a jelentkezők bőrszínét is figyelembe vevő gyakorlat törvényellenes. Mindebből pedig az következik, hogy a jövőben több száz felsőoktatási intézménynek kell felülvizsgálnia a felvételik és ösztöndíjak rendszerében követett, pozitívan diszkrimináló szabályait és gyakorlatát, és valami mással kell kiváltania őket.

„A [New York-i] Cornell Egyetem már felállított egy munkacsoportot, hogy kitalálják, hogyan fognak tudni a jövőben is sokszínű diákcsoportokat toborozni… Néhány intézmény egy ideje már nem nagyon veszi figyelembe a központosított teszteken elért eredményeket, mivel egyre több az olyan vélemény, hogy ezek a tesztek hátrányos helyzetbe hozzák a kisebbségi diákokat… Korábban a központosított teszteken elért alacsony pontszám a legtöbb felsőoktatási intézményben automatikusan kizárta, hogy valakit felvegyenek. Egyes iskolák azt is fontolgatják, hogy a felvételi vizsgák során inkább esszéket kérnek majd, hogy így tisztább képet alkothassanak a jelentkezők hátteréről, míg mások azt tervezik, hogy kisebbségek által lakott környékekről toboroznak diákokat, illetve több diákot vesznek át a kizárólag az adófizetők pénzéből fenntartott, úgynevezett közösségi főiskolákról” – olvasható a konzervatív Daily Wire egyik elemzésében.

A legnagyobb részt baloldali-liberális vezetőkkel és oktatókkal működő amerikai egyetemek és főiskolák tehát kétségbeesetten keresik a jogi kiskapukat, és továbbra is foggal-körömmel ragaszkodnak majd ahhoz, hogy valamiképp előnybe hozzák a felvételi eljárás során az általuk elnyomottnak tekintett társadalmi osztályokból érkező diákokat. Akik között ráadásul már nemcsak a bőrszín és a nem, de a nemi identitás különféle változatai alapján is szelektálhatnak – mindezzel továbbra is hátrányba hozva a fehér bőrű, illetve az oktatási intézményekben az átlagnál konzekvensen jobban teljesítő dél-ázsiai, heteroszexuális fiúkat.

Egy februári Reuters/Ipsos-kutatás szerint az amerikaiak 62 százaléka véli úgy, hogy a bőrszínt figyelmen kívül kell hagyni a felsőoktatási felvételi során; a republikánusok 73, a demokraták 46 százaléka ellenezte a „pozitív diszkriminációt”, arányuk a fehér bőrű válaszadók között 67, a valamelyik kisebbséghez tartozók között pedig 52 százalék volt.

„Bár tisztában vagyok azokkal a fájdalmas társadalmi és gazdasági károkkal, amelyek [a feketéket] és mindazokat érik, akik hátrányos megkülönböztetésben részesülnek, mégis szilárdan hiszem, hogy országunk meg fog felelni a Függetlenségi nyilatkozatban és az Egyesült Államok Alkotmányában oly világosan megfogalmazott elveknek: hogy minden ember egyenlőnek teremtetett, egyenrangú állampolgár, és a törvény előtt azonos bánásmódban kell részesülnie” – írta a döntés nyilvánosságra hozatalát követően a Legfelsőbb Bíróság fekete bőrű, konzervatív tagja, Clarence Thomas.

Nem meglepő módon azonban a felsőoktatást uraló baloldali-liberális vezetőket továbbra sem az amerikai polgárok elvárásai, az alaptörvény vagy a valódi egyenlőség – vagyis nem az egyenlő végeredmények, hanem az egyenlő lehetőségek – érdeklik. Az ő céljuk láthatóan egészen más: mindannak tönkretétele, ami egykoron nagyhatalommá, valóban erős országgá tette a hazájukat – benne a tanult, fegyelmezett fehér férfival.