Egyszerre három új párt

Pár hónapja még nehéz volt elképzelni, hogy a megingathatatlannak hitt német hatalmi elit egyszeriben hatalmas turbulenciába kerüljön. Azt ugyan már évekkel ezelőtt is sejteni lehetett, hogy számos elvtélt próbálkozás után alakulhat egy életképesnek tűnő iszlám párt is, de sokan remélték, hogy nem Erdoğan elnök meghosszabbított karjaként. A CDU szakadásának elképzeléséhez is élénk fantázia kellett, bár ez a forgatókönyv benne volt a pakliban. Ám azt, hogy a posztkommunista NDK-utódpárt hamvain szülessen meg egy retorikájában jelenleg szuverenista, békepárti baloldal marxista alapon, végképp nem hitte volna senki. Omladoznak a régi bástyák, és valami új születik a romokon. Íme a három új politikai erő, amely átrendezheti a német erőviszonyokat.

A török AfD

Január közepén alapító nyilatkozatot tett közzé a Facebookon a DAVA nevű párt. A Demokratikus Ébredés és Sokszínűség Szövetsége formálisan jelenleg még választási szövetség, de már pártként indul a június 9-én tartandó EP-, majd egy évvel később, 2025-ben a Bundestag-választáson is.

Az új párt elnöke, Teyfik Özcan (aki korábban az SPD tagja volt) az egyenlőtlen bánásmód, a kirekesztés, illetve a gyermek- és időskori szegénység ellen akar küzdeni. A DAVA hamar felháborodást szült az elitpártok körében: azt ugyanis a személyes kapcsolatok nyomán a kormányzó török AK Párt fiókszervezetének, azaz Recep Tayyip Erdoğan török elnök karja meghosszabbításának tekintik.

A DAVA egyik vezéralakja és alapító tagja, a párt listáján a harmadik helyen álló Mustafa Yoldas visszautasítja ezeket a feltételezéseket: „Minket nem Erdoğan úr irányít, és nem is ő finanszírozza a pártot. Nem vagyunk az AK Párt meghosszabbított karja, de minden bizonnyal sok olyan ember van a DAVA-ban, aki szimpátiát érez az AK Párt és Erdoğan iránt”, jelentette ki Yoldas a közszolgálati Westdeutsche Rundfunknak.

A német elitmédia képviselői riadót fújtak: szerintük a szimpátiánál jóval többről van szó. A szövetségi belügyminisztérium közleményt adott ki, amelyben tiltakozik „minden olyan kísérlet ellen, amely a németországi választásokat kívülről befolyásolja”.

Azzal érvelnek, hogy Fatih Zingal, a párt listavezetője évekig volt a tisztségviselője egy török egyesületnek, amely Erdoğan politikáját hirdette Németországban és a török elnök támogatására szólította fel németországi honfitársait.

Nemcsak a kormány, az ellenzéki CDU is tiltakozik. Chistoph de Vries, a CDU belügyi szakértője szerint a török párt megalapításával Erdoğan elnöknek újabb hatalmi eszköz került a kezébe a DİTİB, a Török-Iszlám Vallásügyi Unió mellett. Vries szerint a hatóságoknak kötelező közbelépniük, amennyiben direkt török befolyásra utaló jeleket találnak.

A párt első megméretésére június 9-én, az európai parlamenti választáson kerül sor. Mivel Törökország nem tagja az EU-nak, a kormánypártok és a CDU attól tartanak, hogy a DAVA akár egy százalék alatti eredménnyel is képviselői helyet szerezhet az Európai Parlamentben, hiszen Németországban nincs az EP-választáson bejutási küszöb. Közben a Bundestag-választáson pedig a nemrég liberalizált állampolgársági törvény kedvez a DAVA-nak: a közeljövőben így nagyszámú, a párt célcsoportjához tartozó szavazó szerezheti meg a német állampolgárságot.

A legerősebb ellenszenv azonban épp a bevándorlást kritika nélkül támogató Zöldek részéről érződik. Leghangosabban Max Lucks zöldpárti képviselő, a Bundestag német–török parlamenti képviselőcsoportjának vezetője háborodott fel. Szerinte az AK Párt közvetlen befolyást akar szerezni az Európai Parlamentben, az új török párt pedig nem egyéb, mint az AfD török változata.

„Amire a legkevésbé sincs szükségünk, az egy Erdoğan-lerakat”, jelentette ki Cem Özdemir zöldpárti agrárminiszter, aki maga is török származású.

A jelzőlámpa-koalíción belül is hatalmas a felháborodás. A török származású SPD-s Saskia Esken nemrég épp azzal kampányolt, hogy a németek és németországi törökök „egy nép”, így most óriási a csalódás, hiszen a törökök az SPD vagy a Zöldek helyett az új török pártra adhatják a szavazatukat. A német migránsnegyedek párhuzamos világában ugyanis nem a ZDF vagy az ARD propagandáját sugározzák a képernyőkön. A törökök, legalábbis az idősebbek, az otthoni adókat nézik, amelyek mentesek a német kormánypárti ideológia befolyása alól.

A németországi törökök becslések szerint 2,9 millióan vannak, felüknek van német állampolgársága, a Németországban élő 5,5 millió muszlim közül pedig összesen 2,5 millió fő német állampolgár.

A török kormány az elmúlt években már nemcsak a törököket, de – mérsékelt sikerrel ugyan – a más nemzetiségű muszlimokat is próbálja megszólítani kiterjedt intézményrendszerén keresztül. Az elmúlt évtizedben számos muszlim párt alakult Németországban, de ezen kísérletek a muszlimok szervezetlensége, széthúzása miatt, valamint külső támogató híján hamar elhaltak. Érdemes felidézni, hogy Európa eddig egyetlen sikeresnek mondható muszlim (pontosabban bevándorló) pártja, a hollandiai DENK szintén török állami hátszéllel alakult 2015-ben, azóta pedig a parlamentben is ott van. Németországban a muszlimok száma az állampolgársági reform következtében tovább nőhet, a török állam segítségével pedig a DAVA-nak már reális esélye lehet arra, hogy a Bundestag-választáson átlépje az ötszázalékos küszöböt és bejusson a német törvényhozásba. Emellett a DAVA jól szerepelhet azokon a helyi választásokon – jellemzően a nagyvárosokban –, ahol magas a törökök aránya.

Vissza a gyökerekhez

Még meg sem alakult az Értékek Uniója (WerteUnion), alapítóját és leendő elnökét máris megfigyeli a belügyi hírszerzés. Az a hatóság, amelyet korábban ő maga vezetett. Hans-Georg Maaßent annak idején annak kapcsán menesztették, hogy a chemnitzi tüntetések során összetűzésbe került Angela Merkel kancellárral, miután nyilvánosan kijelentette, hogy nem talált hiteles hírszerzési bizonyítékokat a városban migránsok elleni „embervadászatra”, és egy interneten keringő felvétel valódiságát is megkérdőjelezte. Maaßen a menesztését követően is egészen a közelmúltig a CDU tagja maradt. A CDU-n belül hozta létre az Értékek Unióját, amely hosszú ideig egyesületként, a párt konzervatív platformjaként működött. Idén januárban azonban elérkezettnek látta az időt és bejelentette, hogy önálló párttá alakítja az Értékek Unióját. Maaßen döntését a Merz-féle pártvezetéssel és a CDU baloldali irányvonalával indokolta, amellyel a párton belül egyre többen elégedetlenek. „Nem azért szavaztunk bizalmat Merznek, hogy végül maradjon minden a régiben”, tette hozzá.

Az új párt jövőbeni szavazótáborát a CDU–CSU kiábrándult, konzervatív szavazói, az FDP, illetve a bajor Szabad Választók tábora, valamint a kevésbé radikális AfD-szimpatizánsok adhatják. Ha kettészakad a CDU, az Értékek Szövetségében a németek 20-30 százaléka új politikai otthonra találhat. Az új párt először az őszi keletnémet tartományi választásokon indul.

A Linke hamvain

Ugyancsak januárban bontott zászlót a Sahra Wagenknecht Szövetség az Értelemért és az Igazságosságért (Bündnis Sahra Wagenknecht, BSW). A fenti két párttal szemben Wagenknecht nagy médiafigyelemnek örvend és feltűnően sokat szerepel. A baloldali pártot még be sem jegyezték, amikor már 14 százalékra mérték tavaly októberben. Wagenknecht maga alá temette a Linkét, amelyből kivált, de nem csak a posztkommunista NDK-utódpárt szavazóira épít. A magát kommunistának valló, német anyától és iráni apától származó politikus egyesíti mindazt, amire a keletnémetek vágynak: a társadalmi igazságosság ígéretét, a békevágyat és a bevándorlásellenességet.

Wagenknecht azért bevándorlásellenes, mert szerinte a migráció a tőkének kedvez, ő viszont a munkásosztály pártján áll. Bevallottan marxista, gazdaságpolitikája is az, ugyanakkor szuverén európai, illetve nemzetpolitikát követel a brüsszeli elittel és a transzatlantista jelzőlámpa-kormánnyal szemben.

Wagenknecht átírhatja a politikai erőviszonyokat Németországban. Miután magába olvasztotta a Linke maradékát, egyszerre jelent veszélyt a Zöldekre és az SPD-re, illetve az egyre növekvő népszerűségnek örvendő AfD-re. Utóbbival szemben a legnagyobb előnye, hogy Németországban hagyományosan beleillik a közgondolkodásba baloldali, marxista nézőpontja, ami az AfD jobboldali retorikájánál szalonképesebbnek hat. Ugyanakkor az AfD-től, az eddig egyetlen rendszerkritikus párttól sem retorikájában, sem céljaiban nem sokban különbözik, egyedül a gazdaságpolitikájában penget meg annál baloldalibb és radikálisabb hangokat. A polgárság helyett az épp lecsúszó vagy már lecsúszott középosztályt veszi célba, amit ő marxista terminológiával munkásosztálynak nevez. Ebbe a társadalmi csoportba a bérlakásban élő, bérből és fizetésből élő vagy munkanélküli keletnémet választók, illetve a már-már nélkülöző kisnyugdíjasok tartoznak, akik a tartalékaikat felélvén valóban azonosíthatják magukat a kizsákmányolt munkásosztállyal. Az idő Wagenknechtnek kedvez: a gyárbezárások miatt egyre nagyobb szavazótábor gyűlhet köré.

A BSW-ben lévő növekedési potenciált jól mutatja Szász-Anhalt tartomány, ahol a legfrissebb közvélemény-kutatás szerint 23 százalékos(!) támogatást ért el úgy, hogy közben az AfD népszerűsége sem csökkent, épp ellenkezőleg, 27,5 százalékra nőtt. Mindeközben a jelzőlámpa pártjai már csak mikroszkóppal mutathatók ki, nem lépnék át az ötszázalékos küszöböt, ha most vasárnap kellene szavazni. A BSW indul az EP-választáson, de leginkább az idén ősszel esedékes keletnémet tartományi választásokra fókuszál.

Jobbról is és balról is, egyszerre támadnak tehát az új pártok, amelyek külön-külön talán nem, de együtt képesek lehetnek arra, hogy felülírják a jelenlegi status quót és átalakítsák a hatalmi erőviszonyokat. Mindhármukban erős az ambíció, és óriási a növekedési potenciál. A legnagyobb nyertesre ma még nem mernénk nagy tétben fogadni, de a fő vesztes jó eséllyel a kormányzó jelzőlámpa-koalíció lehet.