Együtt kell élni a terrorral?

Beszéljünk a Terrorizmusról címmel tanítási segédanyag jelent meg Angliában. A tanároknak szánt kiadvány szerint a terrortámadás csupán a háború egy formája, a terroristák azért követnek el merényleteket, mert úgy érzik, nem tisztelik őket eléggé, illetve arra buzdít, hogy a tanulók írjanak leveleket a terroristáknak. A kritikusok szerint a könyv veszélyes ehet, mivel humanizálja a terrorizmust, ennek pedig semmi helye az iskolában.

Mindössze néhány héttel Salman Abedi manchesteri robbantásos merénylete előtt jelent meg az a tanítási segédanyag, amely a brit tanároknak adna tanácsokat, hogyan beszélgessenek diákjaikkal a terrorról. A szerzők ugyanakkor igencsak vitatható módszereket ajánlanak benne. A terrort eleve úgy mutatják be, mint a háború egyik formáját, sőt azzal példálóznak, hogy a maguk korában a szüfrazsetteket és Nelson Mandelát is terroristának tartották, míg ma már sokan csodálják a nők szavazati jogáért küzdők bátorságát.

Magyarázatuk szerint a terroristák azért gyilkolnak, mivel úgy érzik, igazságtalanul bánnak velük, és nem tisztelik őket, a fiatalok körében terjedő radikalizmusnak pedig egy “igazságosabb, kedvesebb és toleránsabb világ” vetne véget, mivel erre lenne szükségük a fiatalkorú szélsőségeseknek.

A segédanyag egyúttal azt tanácsolja a tanároknak, írassanak 7-11 éves tanulóikkal levelet a terroristáknak címezve, inspirálják őket mondjuk azzal, hogy mi lenne az a hat kérdés, amit feltennének nekik a levélben?

A könyv mondanivalója részben egybecseng Sadiq Khan londoni főpolgármester szavaival, aki szerint a terror a nagyvárosi élet része, ugyanakkor számos kritikát is kapott. Chris McGovern, a Campaign for Real Education elnöke úgy látja, a könyv igencsak veszélyes lehet, a terroristáknak való levélírás összezavarhatja a gyerekeket, elvégre azt tanítja nekik, hogy a vallási fanatikusokkal és gyilkosokkal szemben tanúsítsanak tiszteletet, ráadásul az általános iskolás tanulók körében humanizálná a terrorizmust.