Eljött a türkök ideje?

A honi balliberális médiatérfélen általában röhögnek rajta (amolyan bel-pesti rasszizmussal megspékelve), hogy Magyarország 2018-ban megfigyelő tagja lett a Türk Tanácsnak. Sőt, még most is így hivatkoznak rá, pedig két éve már Türk Államok Szervezetének (TÁSZ) hívják, és a szervezet gőzerővel elkezdte a tagállamok gazdasági, politikai és kulturális integrációját (Törökország, Azerbajdzsán, Kazahsztán, Kirgizisztán, Üzbegisztán rendes, hazánk, Türk­menisztán és Észak-Ciprus pedig megfigyelő tagja a szervezetnek). Az integráció herkulesi munka, hisz Törökország szuverén államként, NATO-tagként élte meg a hidegháború végét, miközben a többiek abból a szovjet tagköztársaság-beli állapotból léptek át független, nemzeti létükbe, amelybe még az első világháború után csúsztak bele. Együttműködésük szilárd alapjául a „türkség” szolgál, vagyis a közös kulturális kód – a török nyelv, részben kultúra, őstörténelem és vallás –, valamint a testvéri rokonszenv, ám e népek habitusa, országaik és társadalmaik fejlettsége rendkívül eltérő, ahogy biztonságpolitikai helyzetük is más és más. Ezen különbözőségek ellenére úgy tűnik, hogy a TÁSZ működése nem merül ki amolyan turáni romantikacsinálásban, nem azért gyűlnek egybe, hogy akhal teke lovak hátáról hátrafelé nyilazzanak, majd ha megunnak lovagolni a festői sztyeppén, megpihenjenek, kössenek hirtelen egy vérszerződést, majd rögtönözzenek egy köbörebajnokságot. Kérem, ne értsenek félre, egyáltalán nem gúnyolódunk a nomád türk örökségen – e részéhez ráadásul mi is ezer szállal kötődünk –, csak azért hoztuk szóba, hogy látsszon: a TÁSZ nem szóvirágos hagyományőrző szervezet, hanem komoly gazdasági és politikai potenciálú kezdeményezés.

A Türk Államok Szervezetének november eleji, 10., asztanai csúcstalálkozóján – amelyen részt vett Recep Tayyip Erdoğan török, İlham Əliyev azerbajdzsáni, Szadir Zsaparov kirgiz, Shavkat Mirziyoyev üzbég elnök, valamint Gurbanguly Berdimuhamedow, a türkmén felsőház vezetője és Orbán Viktor miniszterelnök, a házigazda pedig Kaszim-Zsomart Tokajev kazah elnök volt (neveik írásmódjának különbözősége abból fakad, hogy egyes török nyelvek sajátos latin, míg mások cirill ábécét használnak – a szerk.) – éppen azt láttuk, hogy a türk vezetők nagyon is higgadt, üzletemberszerű hozzáállással vitatták meg a közös dolgaikat; a slágertéma a gazdasági együttműködés erősítése, a biztonság- és a védelempolitika összehangolása volt. Az asztanai csúcstalálkozó végeztével egyre jobban kezd körvonalazódni egy türk geopolitikai tömb, amely, mint említettük, még csak az integráció legelején tart, de A türk világ víziója – 2040 című ambiciózus programjukban eleve hosszabb időtartammal számolnak. Ennek az a végső célja, hogy a tagállamok között 2040-re létrejöjjön minden jogi keret az áruk, szolgáltatások, a tőke és a munkaerő szabad mozgásához – igen, egyfajta „Türk Unió”. Ne feledjük, hogy a TÁSZ tagállamaiban 173 millióan élnek (tehát többen, mint Oroszországban), hatalmas piacról van szó, összesített GDP-jük pedig eléri az 1,4 trillió dollárt. A tagállamok közötti gazdasági kapcsolatok egyre erősebbek, példának okáért Kazahsztán Kína és Oroszország után Üzbegisztán legfontosabb külkereskedelmi partnere, és a két ország közötti kereskedelmi forgalom az idei év első kilenc hónapjában meghaladta a 3 milliárd dollárt. Üzbegisztán és Törökország kölcsönös forgalma is folyamatosan növekszik, 2022-ben 370 új közös vállalkozásuk jött létre. A kazah Kereskedelmi és Integrációs Minisztérium adatai szerint Kazahsztán és a TÁSZ-országok közötti kereskedelmi forgalom január és augusztus között elérte a 8,1 milliárd dollárt (ez a szám 2010 és 2022 között majdnem megháromszorozódott, 4,5 milliárdról 12,9 milliárd dollárra nőtt). Az együttműködés tehát egyre látványosabb, ám kérdés, hogy valóban eljön-e a türkök ideje, amint az idei találkozó szlogenje – Türktime – is jelzi.

Türkidő

Nincsen komolyabb politikai vagy etnikai feszültség a tagállamok között, mondta a Demokratának Somfai Kara Dávid turkológus.

– Rájöttek, hogy egységben az erő, és ez szükséges ahhoz, hogy Oroszország, Kína vagy Amerika felé erőt mutassanak. Legutóbb Kína és Amerika is egyszerre tárgyalt az összes közép-ázsiai vezetővel – tette hozzá. A térségért már elkezdődött a versenyfutás: Oroszország próbálja megtartani befolyását – elsősorban a gazdaságit, ráadásul rengeteg türk állampolgár dolgozik náluk –, ám a közép-ázsiai államok lassan kezdenek eltávolodni tőle, ami nehéz mutatvány, mert a régió egyelőre Oroszországra támaszkodik mint kereskedelmi partnerre és a szénhidrogének piacra juttatására. Beszédes, hogy a csúcstalálkozó előtt Kazahsztánba utazott Emmanuel Macron francia elnök, és tárgyalt Kaszim-Zsomart Tokajevvel. Elvben megegyeztek, hogy szorosabbra fűzik az együttműködést a két ország között a ritkaföldfémek, energetikai ügyek, a politika és gazdaság terén. Macron nem rejti véka alá, hogy tektonikus mozgást próbál előidézni: a közép-ázsiai geopolitikai tömböt Európa felé akarja csúsztatni, és karakánul fogalmazott, amikor elmondta, hogy Kazahsztánnak „ezt az utat kell járnia, ha nem akar semmilyen hatalom vazallusa lenni”. A törökök cserébe úgy látják, hogy az orosz és kínai befolyási övezetben kiegyenlítő szerepet kell vállalniuk. Burhanettin Duran török politológus, aki elkísérte Erdoğan elnököt a tavalyi csúcsra, azt írta egy cikkében, hogy tekintettel Kína közelségére és a régió iránti növekvő gazdasági érdeklődésére, Törökország kiegyensúlyozó szerepet tölthet be annak érdekében, hogy Peking ne úgy viszonyuljon a türk világhoz, mint ahogyan Afrikához. Egy erős türk tömb létrejötte egyik nagyhatalomnak sem érdeke, ezért a jövő nagy kérdése az, hogy mennyire szilárdulnak meg a TÁSZ által megteremteni kívánt struktúrák.

Mindenesetre az látszik, hogy a TÁSZ államai igyekeznek egységnek mutatkozni és közös politikai állásfoglalásokat megfogalmazni – például az afganisztáni válságról, a kazahsztáni zavargásokról vagy a kirgiz–tádzsik határkérdésről; az azerbajdzsáni–örmény konfliktus során mindnyájan felsorakoztak Azerbajdzsán mögé, a gázai helyzetről pedig az asztanai nyilatkozatban kijelentették, hogy elítélnek minden civilek elleni támadást, és azonnali tűzszünetre szólítják fel a feleket, valamint azonnali humanitárius segítségnyújtást követelnek a Gázai övezet egész területén.

Az asztanai nyilatkozatból az is kitetszik, hogy minden területen zajlik az építkezés, intézményesülés, ennek egyik fontos pillére a tavaly létrehozott Török Befektetési Alap (TIF), amelynek célja a tagállamok gazdasági növekedésének felgyorsítása a kis- és középvállalkozások (kkv-k) finanszírozása révén – Magyarország százmillió euróval járul hozzá a közös alaphoz, ezt Orbán Viktor megerősítette az asztanai csúcson.

A gazdasági dimenzión túl Erdoğan elnök a kulturális aspektusokról is beszélt, például arról, hogy fontos lenne kidolgozni a közös ábécét (a Türk Akadémia már foglalkozik az üggyel).

– Mindez nem volna lehetetlen, csak politikai döntés meg pénz kérdése. A régi szövegeket digitális módon egy szempillantás alatt át lehet alakítani latin betűsre, és valóban könnyítené a türk népek közötti kommunikációt – jegyezte meg Somfai Kara Dávid. A szakértő szerint a türk népeket elsősorban az köti össze, hogy türk nyelven beszélnek, de eltérő az etnikai és kulturális hátterük. A türk birodalmi egység a VIII. században megszűnt, pont a kínai gyarmatosítás hatására; a XI. század végéig, a pántürk gondolatig megjelenésééig kellett várni, hogy ismét felmerüljön. Érdekes, hogy a türk világban az első világégés utántól a ’40-es évekig egységesen a latin abécét használták, ezért észszerű gondolat az egységesítés. Később a szovjetek szándékosan külön-külön írásrendszert dolgoztak ki a türk tagállamoknak, nehogy egymás szövegeit el tudják olvasni. Közép-Ázsiában már korábban is volt egységes irodalmi nyelv, a csagatáj; noha többféle dialektusban beszéltek, ha levelet írtak, a csagatájt használták; az Oszmán Birodalomban pedig a nyugati türk nyelvet. Ráadásul készül egy közös történelem-, földrajz- és irodalomtankönyv is, tehát a kulturális integrációra komoly szándék van. Kérdés, hogy ebben hol a helyünk.

Magyarisztán

„Szabadság, szerelem, e kettő kell nekem” – Petőfi sorait immár magyarul olvashatjuk Asztanában, a róla elnevezett utcában, egy emléktáblán. Szijjártó Péter külügyminiszter személyesen avatta fel az utcanévtáblát, Orbán Viktor miniszterelnök pedig hivatalos kétoldalú találkozón vett részt Kaszim-Zsomart Tokajev államfővel. Az asztanai ceremónián a magyar miniszterelnök egy jellegzetes szőrmekabátot és egy kalapot is viselt, ráadásul megkapta a Kazah Állami Barátság Érdemrend első fokozata díjat. A magyar médiát is bejárta a hír, hogy Orbán Viktort türk vezérré avatták – információk szerint egy kök tonba (kék szövetből készült, ezüstrókaprémű kabátba) öltöztették, amilyet a nemesek viseltek, a szőrmekalap pedig egy borik (meleg, kerek sapka, amelyet vidra-, nyest- vagy mosómedvebundával díszítenek), amelynek egyedi mintája a gazdagságot, a hatalmat és a társadalmi státust jelzi. Sokaknak ez humorosnak tűnhet, pedig a diplomácia nyelvén ez igazából rendkívüli megtiszteltetés, hisz a kazahok minket testvérüknek tekintenek (ha Kazahsztánban járunk, mondjuk csak, hogy magyarok vagyunk, rögtön rávágják, hogy kipcsak testvér). A kétoldalú találkozó rendkívüli eredményekkel zárult: bejelentették, hogy Kazahsztán lényeges forrása lehet a magyar energiaellátás biztonságának; mindezt jól mutatja, hogy idén rekordmennyiségű, nagyjából 630 ezer tonnányi kőolaj érkezik onnan hazánkba szárazföldi, csővezetékes és tengeri szállítással – azért is jó nekünk a kazah olaj, mivel Urál típusú, így kompatibilis a Mol finomítóival. Ráadásul tizenöt évnyi felkészülési munka után a Mol kazah és kínai partnereivel még idén megkezdi a Karpovszkij földgázmező kitermelését Kazahsztánban. A magyar vállalatra a termelés felfutásával körülbelül százmillió köbméternyi kitermelés jut majd évente; miután feldolgozták, döntést lehet hozni értékesítéséről.

Végül a csúcstalálkozón elmondott beszédében Orbán Viktor többek között sok sikert kívánt İlham Əliyev azeri elnöknek „a térség stabilizálása érdekében végzett munkájához”. Majd sok sikert kívánt „a karabahi újjáépítési munkálatokhoz” is. A miniszterelnök kifejtette, a magyarok azt szeretnék, hogy a világ a konnektivitásról és a globális összeköttetésről, nem pedig a blokkosodásról szólna – erre kínál jó lehetőséget a TÁSZ –, és arról is beszélt, hogy az új európai biztonsági architektúrában Törökországnak és rajta keresztül a türk világnak is meg kell jelennie, mert enélkül nem lehet elképzelni hosszú távon működőképes rendszert.

Irány Turán

A világpolitika blokkosodik, és ebben a folyamatban a 173 milliós, növekvő népességű türk tömb meghatározó tényező lesz, mondta kérdésünkre Egeresi Zoltán, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének kutatója.

– Mindez jelenleg távol van még attól, hogy egy Európai Unióhoz hasonló együttműködés jöjjön létre, de az utóbbi években nemcsak szépen hangzó politikai nyilatkozatokat tettek a türk vezetők, hanem komoly szerződéseket is aláírtak.

Egeresi Zoltán szerint a TÁSZ-nak két súlycsoportja van, a közép-ázsiai és az azer­bajdzsáni–török együttműködés, Azerbajdzsán pedig kulcspozícióban van a két tömb között, mert fontos szállítási csomópont, különösen úgy, hogy Oroszországot számos területen szankciók sújtják.

– A türk államoknak gazdasági értelemben nagy szükségük van egymásra. Mindenkinek megvan a saját érdeke, amiért megéri részt vennie az együttműködésben. A kazahok diverzifikálni szeretnék a külpolitikájukat, mert jelentős orosz kisebbségük van, és félnek Oroszországtól. Üzbegisztán pedig pár éve már jelentős politikai és gazdasági nyitást folytat, Közép-Ázsia gazdasági motorja lesz. Azerbajdzsán legnagyobb külpolitikai sikere pedig éppen az, hogy Törökországgal sikerült szoros partneri kapcsolatot kiépítenie, van egy kölcsönös védelmi megállapodásuk is, ezért az oroszok is „finomabban” állnak az azeriekhez. Törökország szeretne meghatározó globális szereplővé válni, amihez nélkülözhetetlen a türk államok politikai és gazdasági támogatása. Cserébe a türk államok a török hadiipari termékek komoly felvevőpiacaivá válhatnak a jövőben – mondta a szakértő.

Egeresi Zoltánt nem lepte meg, hogy Orbán Viktor gratulált az azerbajdzsáni elnöknek Karabah ügyében, hiszen a befagyott konfliktus rendezésével stabilizálódhat a régió; a békekötésből, amit az optimisták pár hónapon belülre jósolnak, az elszigetelődött Örményország is profitálhat, hiszen a lezárt határok helyén fontos tranzitútvonalak metszéspontjába kerülhet. Ez pedig újabb lendületet adhat az ún. Középső Folyosó (Middle Corridor) tranzitjának, amelynek számos eleme már megvalósult, például a Baku–Tbiliszi–Kars vasútvonal. Ez az áruforgalom volumenének növekedéséhez elengedhetetlen, és a legrövidebb útvonal Örményországon keresztül vezet.

Arra a gyakori kérdésre, hogy Magyarország mit keres a Türk Államok Szervezetében, Egeresi Zoltán szerint nagyon egyszerű válaszolni: az ország története miatt speciális helyzetben van, amit megpróbál kihasználni, amikor minden más európai ország is igyekszik üzletelni ezekkel az államokkal. A nálunk fejlettebb, nagyobb gazdaságokhoz képest ez a történelmi-kulturális tényező az, amit politikai és gazdasági előnnyé lehet alakítani.

– Meg kell értenünk: rendkívüli helyzet, hogy a magyar miniszterelnök rendszeresen egy asztalnál ülhet a türk világ vezetőivel, és képviselheti a magyar érdekeket. Beléptünk egy olyan politikai erőtérbe, amelyben nagyon jó a megítélésünk, és a politika eszközeivel igazán komoly lehetőségeket teremthetünk hazánknak. Ne most nézzük, hogy „megérte-e”, hanem inkább jó pár év múlva elemezzük majd a türk–magyar gazdasági kapcsolatokat. Ne az első tíz perce alapján ítéljük meg a mérkőzést – mondta a szakértő.

Egeresi Zoltán szerint az is nagy dolog, hogy a törököktől veszünk gázt, mert a közvetlen szomszéd bolgárokon kívül másnak még nem adtak el. Ez történelmi lépés, amelyhez kellettek a jó államközi kapcsolatok, hiszen így olajozottabban működik a bürokrácia; amikor az azerbajdzsániaktól vettünk, a török fél hamarabb aláírta a tranzitmegállapodást.

– A türk országokkal mindenki szeretne üzletelni – az uniós nagyhatalmak is óvatosan álltak a karabahi konfliktushoz – az ukrán–orosz háború kitörése óta. Mégsem halljuk, hogy Olaszországot kritizálnák a médiában, amiért az egyik legnagyobb befektetővé vált Azerbajdzsánban (a transzadriai gázvezeték is az olaszoknál ér véget), Bakuban pedig már készül a közös olasz–azeri egyetem, és hat éve van már francia–azeri egyetem is. A nagy játékosok mind ott vannak a régióban, és saját érdekeik szerint járnak el, akár szemet hunyva bizonyos dolgok felett. Nekünk a türk világban pozitív az imázsunk, és mutatkozik egyfajta romantikus érdeklődés Magyarország iránt, ami nagyon sok lehetőséget teremt.