Miközben a világ Gázára figyel…
Ellentámadásban az oroszok
Ahogy az orosz–ukrán háború kirobbanása a médiában egyik napról a másikra elsöpörte a Covidot, úgy tett a palesztin–izraeli konfliktus fellángolása az ukrajnai háborúval. Pedig az ukrajnai konfliktus sokkal nagyobb hatással van a világrend alakulására, mint a gázai válság. Közben az ukrajnai frontokon változni látszik a helyzet.
Miközben a sokat emlegetett ukrán ellentámadás több mint négy hónap alatt sem jutott egyről kettőre – az ukrán erők az oroszok által ellenőrzött területek mindössze 0,25 százalékát szerezték vissza –, az orosz csapatok az egyik leginkább megerősített ukrán vonalakon, Avgyijivkánál (Avgyejevka) lendültek váratlanul támadásba. A Doneck környéki ipari agglomeráció központját 2014-től valódi erőddé alakították az ukrán erők. Az avgyijivkai kokszkombinátban több kilométer hosszan alagutakat ástak, különleges betonnal kiöntött bunkereket építettek ki, a környékén pedig aknamezőket telepítettek. Jobban megerősítették, mint a mariupoli acélművet, amelyet csak hónapokon át tartó ostrommal tudtak bevenni az orosz csapatok. Nem véletlen, hogy az avgyijivkai erődöt 2022-ben nem sikerült elfoglalni, és esélytelennek tűnt, hogy ebben az irányban indítsanak ellentámadást, hátrább tolva Doneck elővárosától a frontot.
Aztán miközben a világ Gázára figyelt, a napokban egyik napról a másikra megváltozott a helyzet. Előbb a háború legintenzívebb tüzérségi csapását mérték az ukrán állásokra, ezzel párhuzamosan pedig a front e szakaszán először bevetették a légierőt, és 500, valamint 1500 kilós UMPK irányító rendszerrel felszerelt bombákkal „puhították” az erődrendszert. Az ukrán erők soraiban kisebb pánik tört ki, és a Donecki repülőtér körzetéből visszavonultak, az orosz rohamcsapatok – élükön a híres Storm Z-vel és az egykori wagneresekkel feltöltött Reduttal – lényegében menetből áttörtek a három védelmi vonalból kettőn. Közben elfoglalták a várostól északnyugatra, a tengerszint felett 260 méter magasan kiemelkedő stratégiai fontosságú meddőhányót, ahonnan ellenőrzés alatt tartható nemcsak a kokszkombinát, hanem a város központja, sőt az egyetlen utánpótlási útvonal is. Az orosz erők tovább nyomulva elkezdték bekeríteni a várost, és lassan kialakítottak egy katlant, megkezdve felmorzsolását.
Kijevet meglepte ez a hadmozdulat, így egy nap alatt nagyobb elmozdulás történt az avgyijivkai fronton, mint másfél év alatt. Az orosz erők nem estek neki öngyilkos módon frontálisan az aláaknázott erődrendszernek, ám orosz források szerint így is jelentősek a veszteségek. Emiatt háborús milbloggerek támadják is az orosz hadvezetést, és nem festenek túl jó képet az offenzíva haladásáról. Az ismert haditudósító, Alekszandr Szladkov például hiányolja az ukrán tüzérség kiiktatását, és egyenesen a közel másfél éve ostromlott város elleni offenzíva felfüggesztését javasolja. Áttöréstől tehát ez még messze van, az orosz erők most megerősítik az újonnan elfoglalt állásokat, de az év végére akár be is vehetik a várost. Ezzel Donecktől hátrébb tolnák a frontot, és az ukrán védelmi vonalon ütött lyuk lehetőséget teremthet a további előrenyomulásra északnyugatra, hosszú távon a H 20-as autóút mentén Kosztyantinyivka (Konsztantyinovka) irányában.
Közben folytatódik az előrenyomulás a front északkeleti részén, Kupjanszknál is, ahol kijevi jelentések szerint az ukrán erők naponta átlagosan tucatnyi ellentámadást vernek vissza. Az ukrán védőerőket átcsoportosításokkal megerősítették, így sikerült stabilizálni a frontot, ám az oroszok szisztematikus tüzérségi tűzzel és bombázásokkal lehetetlenítik el az utánpótlást. Ezzel párhuzamosan az orosz erők ellentámadásba lendültek a zaporizzsjai fronton is Orihove (Orehovo) irányában, ahol Verbove (Verbovoje) térségében a néhány kilométeres előrehaladással lényegében lenullázták az ukránok négy és fél hónap alatt elért eredményeit.
Az őszi esős idők beköszöntéig az ukránok még minden bizonnyal megkísérelnek egy nagyobb támadást a zaporizzsjai fronton, mozgolódnak Herszonnál is, a nyár elején indított ellentámadás azonban lényegében kimerülni látszik, és Kijev már 2024 nyarát emlegeti az újabb kísérlet időpontjaként. Az ukrán hadvezetés feltehetően egy átfogó támadással próbálkozik majd a már kialakult Robotine (Rabotyino)–Verbove vonal és a vremivkai (Vremjevka) kiszögellés mentén, valamint potenciálisan egy Dnyeper-átkelést is végrehajthat. Több szektor egyidejű támadásával Kijev célja vélhetően az orosz védelem széthúzása, illetve túlterhelése, amellyel ha a Szurovikin-vonal egészének áttörését nem is, de nagyobb területet még akár el is foglalhat.
Nem kizárt, hogy Kijev egy utolsó, nagy támadási hullám előkészítéseként támadta Bergyanszkot is. A napokban ugyanis átfogó rakétatámadás érte a Zaporizzsjai terület délkeleti részén található Bergyanszk repülőterét. Kijev első alkalommal vetette be az MGM-140 ATACMS típusú ballisztikus rakétát. Azt a rakétát, amelynek átadását Washington egészen a támadást követő ukrán győzelmi jelentésekig kegyesen elhallgatta, sőt egyenesen tagadta. Mint az várható volt, Kijev a korai gyártású, kazettás robbanófejjel felszerelt M39 típusú alváltozatot kapta meg, amelynek hatótávolsága 165 kilométer. Noha ez elsőre nem tűnhet soknak, ám a Dnyiprói (Dnyepropetrovszki) területről indítva például már könnyen csapást lehet mérni vele az Azovi-tenger partján fekvő orosz ellenőrzésű területekre.
Persze, nem lehet kizárni azt sem, hogy Kijev egyszerűen így akarta felhívni magára a figyelmet, illetve megpróbálta leplezni az ellentámadás sikertelenségét. Amikor ugyanis a harctéri események nem az ukrán félnek kedveznek, akkor Kijev az ilyen jellegű kisebb vagy diverzánsakciókhoz fordul. Láttuk ezt már a krími híd, a szevasztopoli kikötő elleni támadások során. Ezek az akciók hagyományosan minimális hatással vannak a háború egészének a menetére, ám az ukrán kormányzat mind a hazai közönségnek, mind a külföldi partnereinek eredményként tudja eladni. Szükség is van rá, hiszen a nyugati támogatóknak is igazolni kell valahogy hazai társadalmuk előtt a támogatások létjogosultságát. Úgy tűnik, a Nyugat is hosszú háborúra készül, és az izraeli válság sem csökkenti a Kijev melletti kiállását. Az Egyesült Államok például most egy százmilliárd dolláros csomagot készít elő, amelyből 60 milliárd jutna Ukrajnának, míg a maradék 40 Izraelnek és Tajvannak. Így aztán ez a háború nyugodtan eltarthat 2025–2026-ig vagy még tovább is. Mindkét oldal, a Nyugat és Oroszország is bírni fogja.
Kérdés inkább az, hogy ilyen kitartó marad-e Ukrajna is, és a technika mellé lesz-e elegendő katona. Közben ugyanis ha lassan, de az ukrán társadalom hangulata is kezd megváltozni. Egy, a Razumkov Intézet által készített friss felmérés alapján az egy évvel ezelőtti hét százalékkal szemben már a megkérdezettek 14 százaléka támogatná akár területi engedmények árán is a tárgyalások megkezdését a tűzszünetről; 20 százalékról 50-re nőtt azok száma, akik szerint az országban nem jó irányba haladnak a dolgok; 71 százalék pedig úgy véli, hogy az Egyesült Államoknak feltétel nélkül finanszíroznia kell a továbbiakban is Ukrajnát.
