Első a stabilitás

– Éles váltásra nem kell számítani, a kínai belpolitikát eddig is és ezután is Hszi Csin-ping határozza meg. Annyi változás történt a korábbiakhoz képest, hogy a főtitkár párton belüli pozíciói határozottan megerősödtek, ezek után még kevesebb vitát kell megvívnia, még kevésbé képeznek ellensúlyt a párton belüli esetleges ellenfelei – vonja le a tanulságokat Salát Gergely, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kínai Tanszékének tanszékvezetője.

A kínai politika eleve nem szereti a hirtelen fordulatokat. A kontinuitás, a fontolva haladás jellemzi leginkább a mindenkori vezetést. A kiszámíthatóságnak pedig még a korábbiaknál is nagyobb jelentősége van a pártelit számára, hiszen a kongresszuson elmondott beszédében Hszi elnök úgy fogalmazott, hogy száz éve nem látott változások zajlanak a világban. A külpolitikai helyzetet rendkívül bizonytalannak látja, a világ helyzetére vonatkozóan többször használta a vihar metaforát.

– Viharban pedig nem szokás kormányost cserélni, az elnök egyértelműen kifejezte, hogy a jelenlegi helyzetben erőskezű vezetőre van szükség, aki az amerikaiakkal való egyre keményebb összetűzésekben megállja a helyét, fölveszi a kesztyűt. Ebben a recsegő-ropogó világrendben kőkeményen tartja a kormányt – magyarázza a szakértő.

Hszi Csin-pinget már a kezdetektől rendteremtésre szemelték ki a párt öregjei. A 2012 óta tartó Hszi-érát megelőző években a Kínai Kommunista Párt szétforgácsolódott, helyi kiskirályok építgették birodalmaikat, akik a központi vezetés utasításait időnként elszabotálták. Hatalmas korrupciós hálózatok jöttek létre, a pártfegyelem, az ideológiai háttér, a társadalmi kontroll veszélyesen meglazult. Ebben a helyzetben vette át az ország irányítását Hszi Csin-ping, azért hagyták neki, hogy megerősítse hatalmát, gatyába rázza a pártot és a szétszaladt lovakat összeterelgesse. Nagyjából sikerült neki, ezt a folyamatot látták kívülről a centralizációnak az elemzők. A káosztól való félelem a kínai társadalom zsigereiben van, a mostani helyzet pedig – különösen a külső körülmények – olyan, hogy nem lehet fölösleges és időigényes vitákat folytatni, a pekingi elit szerint szükség van egy erőskezű vezetőre, hiszen új hidegháború zajlik. Mindezek mellett Salát Gergely szerint bár egyértelmű prioritást nem határozott meg a pártkongresszus, a sorok között olvasva a stabilitás megőrzését tűzték ki célul.

– Hszi Csin-ping kongresszusi beszédét azonnal elemezni kezdték a kutatók, szoftveresen is megvizsgálták, és kiderült, hogy a leggyakoribb szó, amelyet az újraválasztott főtitkár emlegetett – 91-szer szerepelt a beszédben –, a biztonság volt. A korábbi években mindig a gazdaság, a fejlődés, a reform szavakon volt a hangsúly, most abszolút a biztonság került előtérbe – mondja a tanszékvezető.

Az ország és a rendszer stabilitása a legfontosabb. Pontosabban az ország biztonsága, az energiabiztonság, járványbiztonság, nemzetbiztonság, belbiztonság. Ez pedig azt jelenti, hogy Peking – az amerikai állítással ellentétben – egyelőre nem készül Tajvan annektálására sem.

– Ha van tanulsága az orosz–ukrán háborúnak, az éppen az, hogy nem érdemes belemenni egy könnyűnek tűnő fegyveres konfliktusba, mert könnyen bele lehet ragadni egy ilyen csapdában. Úgyhogy a kínaiak maguktól belátható időn belül nem fogják kezdeményezni a fegyveres újraegyesítést. Nyomásgyakorlásra sor kerülhet, blokádra esetleg, de a kínai vezetés nem háborúban gondolkodik. Ki is mondta a főtitkár a kongresszuson, hogy a békés országegyesítést tartják az elsődleges útnak, a fegyveres beavatkozásra csak különleges esetben kerülhet sor – foglalja össze Salát Gergely.

Ilyen kényszerhelyzet lenne Kína számra, ha Tajvan kikiáltaná függetlenségét, vagy az amerikai elnök Tajvanra látogatna, esetleg Washington elismerné a szigetet önálló államként. Ezek az egyértelműen provokatív lépések olyan szituációt teremtetnének, amelyben Kínának nem lenne választása. Érdemes tudni, hogy a 2004-es úgynevezett elszakadásellenes törvény konkrétan kötelezi a mindenkori kínai vezetést, hogy Tajvan deklarált különválása esetén mérlegelés nélkül indítson támadást a sziget megszerzése érdekében. Ezzel természetesen a tajvaniak is tisztában vannak, nem is szándékoznak elmenni a falig. Ugyanakkor nem tudni, hogy az amerikaiak bele kívánják-e kergetni egy konfliktusba legfőbb riválisukat. Bizakodásra adhat okot azonban, hogy Biden elnök nemrég egy washingtoni sajtótájékoztatón jelezte, szándékában áll egyeztetni Hszi Csin-pinggel, hogy húzzák meg azokat a határvonalakat, amelyeket egyik fél sem lép át a béke megőrzése érdekében.

Salát Gergely szerint a fegyveres összetűzés teljesen ellentétes volna Kína érdekeivel, ugyanis belpolitikai tekintetben éppen elegendő problémája halmozódott fel a kínai vezetésnek ahhoz, hogy ne akarjanak újabb terhet magukra venni egy háború kirobbanásával.

– Az ingatlanválsággal, a gazdaság lassulásával kell elsősorban kezdeniük valamit; nem hinném, hogy bármilyen nagyobb külpolitikai vállalkozásba belekezdenének. Az Egy övezet, egy út program életben tartása éppen elegendő kihívást rejt magában – mondja Salát Gergely.

Mindezek mellett a hadseregfejlesztés is rengeteg pénzt és energiát emészt fel, a kutatás-fejlesztés, a tudományos, innovációs programok sikerére koncentrál a kínai vezetés. Beszédes tény az is, hogy a pekingi elit egyetemet végzetteknek egy egész kis klikkjük van a politikai bizottságon belül, ezek pedig csúcsértelmiségiek, természettudósok, mérnökök. Ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy a technika, a tudomány, a kutatás, az innováció kerül előtérbe.

– Konkrétan tudós emberek is bekerültek a vezetésbe, akik nem egyszerűen csak tudományos hivatalnokok, hanem tényleges tudományos teljesítmény áll mögöttük, mindannyian műszaki, illetve természettudományos hátterű személyek – mondja Salát Gergely.

Mindezek mellett azonban a politikai irányt is megerősítették. Ennek egyik biztos jele, hogy a héttagú állandó bizottságnak tagja maradt Vang Huning, aki egy klasszikus főideológus. Vang már az előző két elnök mellett is jelen volt mint beszédíró, az ideológiai irányvonal kidolgozója. Ő is nagy tekintélyű egyetemi ember. Pozícióban maradása azt mutatja, hogy az ideológiának a továbbiakban is fontos szerepe lesz az állam irányításában, a marxizmus, leninizmus, maoizmus, Hszi Csin-ping-izmus ezután is meghatározó marad.

A Hszi Csin-ping-izmust pedig éppen a pártkongresszuson betonozták be hosszú időre. A Központi Bizottság 205, a Politikai Bizottság 24 és az állandó bizottság hétfős tagságát választották újra október végén. Ezek mind párttisztségek, pártállamról van azonban szó, tehát ezekből a testületekből kerülnek ki az ország vezetői is. Most pedig minden fontos pártpozícióba Hszi Csin-ping emberei kerültek. Tavasszal az állami tisztségek vezetőinek kiválasztása következik, amelynek során Hszi Csin-pinget az Országos Népi Gyűlés, azaz a parlament megerősíti államelnöki pozíciójában is. Az eddigi sanghaji párttitkár, Li Csiang miniszterelnökké lép elő. Ezt onnan lehet tudni, hogy a héttagú bizottságon belül is van egy hierarchia. A tagok megválasztásuk után bevonulnak az ülésterembe, először a párt főtitkára, ő lesz az államelnök; aki másodikként követi, az lesz a miniszterelnöknek, aki harmadikként, az pedig a parlament elnöke. Ez nem valamiféle szabály, csupán szimbólum, hagyomány. A miniszterelnök személyének egyébként másfajta üzenete is van a szakértők számára. Li miniszterelnöki kinevezése azt jelenti, hogy a jelenlegi kínai vezetés számára a lojalitás a legfontosabb, a népszerűségnek pedig semmiféle jelentőséget nem tulajdonítanak. Li rendelte el ugyanis tavasszal a vitatott eredményességű sanghaji lezárásokat, körzetében éppen ezért iszonyatos közutálatnak örvendhet. Miniszterelnökké avanzsálása egyben jelzés arra nézve is, hogy a Hszi elnökkel szemben álló sanghaji klikk létezése jórészt mítosz. Hszi Csin-ping is volt sanghaji párttitkár, sokan hitték, hogy liberális, piacpárti vonalat fog képviselni. A spekulációk azonban rendre vakvágányra futnak. A főtitkár irányvonalát korántsem csak saját tapasztalatai, elképzelései határozzák meg. A jelek ellenére ugyanis Hszi Csin-ping nem egyedül vezeti Kínát, a kínai talánynak az is szerves része, hogy rejtve marad, milyen erőcsoportok állnak egymással szemben. Kínában ugyanis nagyon-nagyon gondosan ügyelnek arra, hogy a külvilág ne tudjon meg semmit a párton belüli törésvonalak létezéséről. Az egyetlen biztosnak látszó támpont az, hogy Salát Gergely elmondása szerint a Kínával foglalkozó szakemberek maguk között a most megszilárduló rendszert Hszi and Co.-nak nevezik. Tehát nem egy személyről beszélhetünk az állam irányításában, hanem egy csoport hatalmáról. Egy stabil, világnézetileg elkötelezett, hazafias erőcsoport áll Hszi Csin-ping pártfőtitkár és államelnök mögött.