Embertelen emberkísérlet

Bruce Reimer és Brian Reimer 1965-ben született Winnipegben, a Kanada déli-középső részén fekvő Manitoba tartományban. Az ikerpár hat hónapos volt, mikor vizelési problémák merültek fel náluk, fitymaszűkülettel diagnosztizálták őket, amit orvosi körülmetélés követett. Csakhogy Bruce operációja során az előbőrrel együtt olyan szinten leégették a péniszét is, hogy azt már nem tudták sebészeti úton helyreállítani. Éppen ezért testvérénél, Briannél a szülők kérésére már nem végezték el a műtétet. Kiderült, hogy erre nem is volt szükség, ugyanis évekkel később az ő fitymaszűkülete sebészeti beavatkozás nélkül is meggyógyult.

Akkoriban nem volt lehetőség péniszkorrekciós műtétekre, így a kétségbeesett szülők, Janet és Ron számára a remény egy televíziós műsort nézve csillant fel. Egy új-zélandi szexológus és pszichológus, dr. John Money adott interjút, amelyben azt bizonygatta, hogy a kifejletlen, vagy köztes nemi szervekkel rendelkező (interszexuális) csecsemőket műtétek és hormonkezelés segítségével bármilyen neművé át lehet alakítani. Hogy a megváltoztatható nemről alkotott véleményét alátámassza, szemléltetésként még egy transzszexuális nőt is magával vitt a műsorba. A genderelmélet úttörője, akinek a „gendersemlegesség” fogalmát is köszönhetjük, egyik dolgozatában egyébként a pedofíliát is védelmébe vette úgy, hogy különbséget tett a gyermekek iránti „szereteten alapuló vonzalom” és a „szadista pedofilok” között. Úgy vélte, míg utóbbiak bántalmazzák a gyermekeket, addig utóbbiak gyermekek iránti vonzalma nem több „erotizált szülői szeretetnél”.

Az intelligens és karizmatikus Money interjúja meggyőzte az elkeseredett Rei­mer-szülőket, akik azon nyomban be is jelentkeztek a doktornál, az pedig neki is látott a sérült gyermek nemi átalakításának. A 18 hónapos Bruce-t kasztrálták, kialakítottak rajta egy kezdetleges női nemi szervet, majd Money azt tanácsolta a szülőknek, hogy neveljék lányként a fiukat. A család innentől következetesen „Brenda” néven szólította, és a lányoktól elvárt nemi szerepek szerint nevelte. Ez volt az első olyan alkalom, hogy e vitatott elméletet a gyakorlatba is átültették, és olyan csecsemőn végeztek el ilyen átalakítást, aki nem született interszexnek.

A szenzációvá vált eset azonban nem hozta meg a várt eredményeket, „Brenda” ugyanis igen hamar elkezdett ellenállni a szülői nyomásának: kétéves korában letépte magáról az anyja által varrott kisruhát, utálta a játékbabákat, ellenben szeretett verekedni és fiús játékokkal játszani. Nem voltak barátai, egyre magányosabb lett, és még ikertestvére sem akart vele játszani a társai előtt. Brian később így emlékezett vissza arra az időszakra: „Én a nővéremként tekintettem Brendára, de valójában sohasem viselkedett akként.” A gyerek sokszor panaszkodott a szüleinek és tanárainak, hogy fiúnak érzi magát, a doktor parancsára azonban ők azzal érveltek, hogy majd később úgyis kinövi. Az anya egyébként sem mert szembenézni azzal a lehetőséggel, hogy mi van akkor, ha Brian valójában nem fiús lány, hanem fiú, ezzel ugyanis be kellett volna ismernie, hogy szörnyűséges hibát követtek el.

Money éveken keresztül sikerként számolt be a kísérletről, és nem vette figyelembe az arra utaló jeleket, hogy „Brenda” elutasítja ezt a kívülről ráruházott szerepet. A doktor ragaszkodott ahhoz a rögeszméjéhez, hogy a nem az valójában nem biológiai tény, hanem társadalmi konstrukció.

A nevelés keretében Money arra kényszerítette az ikreket, hogy szexuális aktusokat próbáljanak el egymással, amelyekben „Brenda” játszotta a passzív felet, ugyanis ezt fontosnak tartotta a „felnőttkori egészséges nemi identitás” kialakulása szempontjából. Az egyik alkalommal „Brendának” négykézlábra kellett ereszkednie, Briannek lökő mozdulatok közepette hátulról hozzá kellett nyomnia az ágyékát a farpofáihoz. A perverz jelenetről Money fényképeket is készített. Más alkalmakkor levetkőztette a két testvért, és olyan is volt, hogy meztelen felnőttek fotóit mutogatta „Brendának” annak érdekében, hogy egyértelművé váljon számára, hogy ő is a nők közé tartozik.

A doktor határozottan javasolta hormontabletták szedését annak érdekében, hogy 12 éves korában nőjön meg a melle, és rá akarta venni a szülőket, hogy alávessék gyermeküket a vaginát kialakító műtétnek is.

Money-t az sem tántorította el, hogy „Brendánál” tizenhárom éves korára depresszió alakult ki, és fellázadt az őt ért gyalázatos megpróbáltatások ellen: megfenyegette szüleit, hogy öngyilkos lesz, ha találkoznia kell még egyszer Money-val. Tizennégy éves korában, egy veszekedés után az apja végül elmondta neki az igazságot a múltjáról. A hírt a gyermek megkönnyebbüléssel fogadta, és hirtelen megértette, hogy nem szörnyszülött, és nem is őrült meg.

Ekkor szakított végleg a női léttel, és eldöntötte, hogy a továbbiakban férfiként fogja leélni az életét. Felvette a David nevet, a műtéti hibáért kapott kártérítésből pedig igyekezett visszafordítani a nemkívánatos testi változtatásokat. Elkezdett tesztoszteront szedni, megszabadult a melleitől, és megcsináltatta a péniszképző műtétet is.

David örült annak, hogy végre férfiként élhet, 25 évesen sikerült is megházasodnia, és a felesége korábbi kapcsolatából származó három gyermek örökbefogadásával apa lett. Problémái azonban nem oldódtak meg. A kimerítő műtétek többször is depresszióba taszították, és kétszer is megkísérelt öngyilkosságot. Iskoláit nem tudta befejezni, előfordult, hogy több mint egy évig munkanélküli volt, és súlyos adósságokat halmozott fel.

David a gyerekkori emlékei miatt visszatérő depressziótól szenvedett. De nem csak nála jelentkeztek traumák. Ikertestvére skizofrén lett, majd 2002-ben két befuccsolt házasság után anti­depresszáns-túladagolás miatt elhunyt. Davidnek az ő elvesztését is fel kellett dolgoznia, noha a testvérek korábban elidegenedtek egymástól, mivel Briant zavarta, hogy gyerekként „Brenda” sokkal több figyelmet kapott, mint ő.

David dührohamai megnehezítették a vele való együttélést a felesége számára, aki 2004 szakított vele. A férfi dühében elviharzott otthonról, majd két nappal később a 38 éves David Reimer egy közeli élelmiszer-áruház parkolójában főbe lőtte magát.

Money tagadta felelősségét, amiért David nem fogadta el a női nemi identitást. A szülőket tette felelőssé a kísérlet befuccsolásáért, mondván, nem kellett volna addig halogatni a kezdetleges nemi átalakító műtétet, amíg a fiuk majdnem kétéves lett.

Bár David esete a gyerekkorában átélt sebészeti hiba miatt egyedinek mondható, e szívszorító történet rámutat arra, hogy milyen visszafordíthatatlan következményekkel járhat az isteni és természeti törvények „meghekkelése”, valamint a genderideológia felkent papjainak a fanatizmusa.