A zágrábi Jelasics téren már csütörtök este gyülekezni kezdtek az emberek, köztük számos háborús veterán, akik virrasztással és imádkozással várták a másnapi sorsdöntő ítéletet.

Mint ismert, Ante Gotovina tábornok irányította az 1995-ös Vihar hadműveletet, amelynek során a horvát hadsereg mindössze három nap alatt felszámolta a magát Krajinai Szerb Köztársaságnak nevező enklávét s ezzel felszabadította Horvátország déli területeit, helyreállítva az ország területi egységét. Mladen Markacs ugyanezen hadjárat különleges rendőri alakulatainak parancsnoka volt. A szétesett Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűnök megtorlására alakult Hágai Nemzetközi Törvényszék kezdettől egyenlőségjelet igyekezett tenni az agresszor és a megtámadott fél közé, s háborús és emberiesség elleni bűncselekmények ürügyén vádat emelt Gotovina, Markacs és Ivan Csermak volt helyettes védelmi miniszter ellen.

Gotovina tábornokot 2005 decemberében fogták le Tenerifén, Markacs és Csermak önként jelent meg a bíróság előtt, mely első fokon tavaly az egykori miniszterhelyettest fölmentette, Markacsot viszont tizennyolc, Gotovina tábornokot pedig huszonnégy év börtönre ítélte.

A tavaly áprilisi botrányos döntés mélységes felháborodást váltott ki Horvátországban és a világ igazságérzettel rendelkező közvéleményében, hiszen a háború idején a nemzetközi közösség elismerően nyilatkozott a Vihar-vállalkozás idején a hadműveleti területen a civilek számára megnyitott menekülőfolyosóról. Ennek is volt köszönhető, hogy a háromnapos felszabadító hadjáratnak csupán 324 szerb halottja volt, részben katonák, részben civilek. A mintegy 250 ezer menekült távozását később azonban etnikai tisztogatásnak, a szerbek elűzésének állították be, noha a szakadár szerb enklávé mesterséges fővárosából, Kninből sugárzó rádióadó arra szólította fel őket, hogy vegyék az irányt vissza, Szerbia felé.

A felszabadító hadműveletek során persze valóban sor került önkényeskedésekre, s a bosszúvágy ártatlan civil áldozatokat is követelt, csakhogy soha senki nem tudott olyan bizonyítékot felmutatni, mely szerint Gotovina tábornok bármilyen gyilkosságra vagy etnikai tisztogatásra adott volna parancsot, vagy ilyenekről tudott volna.

A hágai törvényszék a függetlenségi háború hősei személyében valójában egész Horvátországot ültette a vádlottak padjára, miután a nyugati államok kezdettől Jugoszlávia egyben tartása mellett kardoskodtak, a hírhedt fegyverembargóval pedig – melyet Magyarország a hazai liberálisok tomboló hisztériája és fenyegetőzése ellenére figyelmen kívül hagyott – nyíltan az agresszor oldalára álltak.

Horvátország a tántoríthatatlan hazaszeretet és áldozatkészség példája lett, bátran széttörte a Nyugat kedvenc multi kulturális bezzeg-államának bilincseit, a nemzeti önállóság útjára lépett, és szabadságát meg is védte. Az eliszaposodott nyugati civilizáció nézőpontjából azonban a nemzeti érdek érvényesítése riasztó jelenség, ezért hurcolták meg Gotovina tábornokot, akire viszont a horvát nemzet soha el nem múló hálával és tisztelettel tekint, nemkülönben a világ ép erkölcsi érzékű hányada.

A Demokrata már tavaly nyíltan állást foglalt Horvátország és a tábornok igazsága mellett (Gotovina Heroj, 2011. április 27.), mi több, lapunk munkatársai tavaly Eszéken járva aláírásukkal is támogatták a horvát hősök melletti petíciót.

Hágában, ha szűk többséggel is, de 3-2 arányban végül győzött az igazság, a nemzetközi törvényszék bírái ilyen arányban nem látták „minden ésszerű kétséget kizáróan” bizonyítottnak a megvádoltak bűnösségét, s így fölmentették Gotovina és Markacs tábornokokat.

A zágrábi Jelasics téren örömmámor fogadta a döntést, melyet a köztelevízió élőben közvetített. A nyugalmazott tisztekért kormánygép indult Hágába, fedélzetén Ante Kotromanovics védelmi és Fred Matics veteránügyi miniszterrel. Pénteken délután négy óra körül Gotovina és Markacs tábornokok emelt fővel léphettek annyi év után ismét szabad horvát földre a zágrábi Pleso repülőtéren, ahol Zoran Milanovics miniszterelnök és Joszip Leko, a horvát parlament, a szábor elnöke fogadta és veterán honvédek díszsorfala várta őket.

A Jelasics téri népünnepélyen az ország első számú hőse, Gotovina tábornok köszönetet mondott az állam intézményeinek a támogatásért, majd ezt mondta az örömmámorban úszó tömegnek:

– Boldogok vagyunk, hogy ma este együtt lehetünk veletek. A háború a történelemé, forduljunk a jövő felé, együtt, mindannyian!

Mladen Markacs tábornok pedig így fogalmazott:

– Boldog vagyok, hogy a jövőben minden horvát a világon bárhol elmondhatja: szégyenfolt nélkül szabadítottuk fel hazánkat.

A két nyugalmazott tiszt ezután hálaadó szentmisén vett részt, melyet a horvát köztévé ugyancsak élő adásban közvetített.

A horvát közélet szereplői egységesen örömüket és megkönnyebbülésüket fejezték ki, az Európai Unió tagországai, köztük Magyarország nem kommentálta a hágai törvényszék fölmentő ítéletét. A háborút kirobbantó Szerbia politikusai annál vehemensebb nyilatkozatokban fejezték ki felháborodásukat.

Tomiszlav Nikolics államfő odáig ragadtatta magát, hogy a Vihar hadműveletet a második világháború utáni legnagyobb pogromnak titulálta, a hágai fölmentést pedig olyan döntésnek nevezte, ami csak feltépi a régi sebeket. Raszim Ljajics, a Hágai Törvényszékkel Való Együttműködéssel Megbízott Nemzeti Tanács elnöke megjegyezte, nem biztos benne, hogy Belgrádnak ezek után együtt kell működnie a törvényszékkel, szerb soviniszták pedig péntek éjjel horvát zászlókat égettek az egykori Nándorfehérváron.

A szerb nacionalista érzelmek azonban mit sem változtatnak azon tényen, hogy a háborút a szerbek robbantották ki, amikor irreguláris martalóc bandákkal együttműködve, hadüzenet nélküli támadást indítottak a jugoszláv szövetségi alkotmányban rögzített jog szerint népszavazás útján függetlenségüket kimondó Szlovénia és Horvátország ellen. Az agresszióhoz, mely a délvidéki magyar lakosságot is sújtotta, számos horvátországi szerb is csatlakozott.

Elmondható tehát, hogy az 1991-ben kirobbant háború valójában múlt pénteken, Horvátország hőseinek igazságos fölmentésével ért véget.

Ágoston Balázs