Energetikai harakiri

A cikk eredetileg a Demokrata július 20-i számában jelent meg

Aki látta Terry Jones Brian élete című kultikus filmjét, annak alighanem a Júdeai Nemzeti Front Elit Öngyilkos Alakulata jut eszébe az Európai Unió szankciós politikáját látván. Miután az ukrajnai háború miatt Németország felfüggesztette az Északi Áramlat-2 vezeték üzembe helyezését, majd Oroszország közölte, hogy csak rubelt fogad el a gázért, a tagállamoknak az energiaellátás fokozatos csökkenésével és az árak emelkedésével kell szembenézniük. A krízist mélyíti, hogy Vlagyimir Putyin az Északi Áramlat-1 ellátását júniusban műszaki hibára hivatkozva 40 százalékra csökkentette, majd július közepén éves karbantartási munkálatok miatt tíz napra leállította.

– Oroszország döntéseivel mindent megtesz azért, hogy az Európai Uniót alárendelt pozícióba nyomja – kommentálja a folyamatokat Méhes Martina, az Energiaklub ügyvezető és szakmai igazgatója.

Nyugaton sokan attól tartanak, hogy a háború kezdete óta Kínával és Indiával kötött szerződések elegendő hasznot hoznak Moszkvának, így az orosz gáz végleg elapad, a jelenlegi válság pedig tovább súlyosbodhat. „Minden lehetséges, minden megtörténhet. Lehet, hogy újra folyik a gáz, talán több is, mint korábban. De az is előfordulhat, hogy nem jön semmi” – mondta Robert Habeck német gazdasági miniszter a Deutschlandfunknak.

Frans Timmermans zöld átmenetért felelős uniós egyenesen népfelkelésektől tart. „Ha társadalmunk az energia hiánya miatt belviszályba kezd, akkor biztosan nem fogjuk tudni teljesíteni a klímavédelmi céljainkat. Akkor biztosan nem fogunk tudni eljutni oda, ahova kellene, ha az energiaválság súlyosan kettészakítja a társadalmat. […] És ha nem sikerül kezelnünk a jelenlegi helyzetet, akkor a hosszú távút sem fog sikerülni” – mondta a holland politikus a brit The Guardiannek, majd hozzátette: meg kell nyugtatni az uniós közvéleményt afelől, hogy lesz mivel begyújtani télen. Az idők változását mutatja, hogy márciusban Timmermans még azt tanácsolta az embereknek: fűtsenek kevesebbet, ezzel megállíthatják az orosz elnök „ámokfutását.”

Oroszt vagy semmilyet?

Brüsszel energiapolitikája jelenleg egy 2017-ben kiadott uniós rendeleten alapul, amelyet az orosz gáz részleges vagy teljes elzárása esetére hoztak. Ebben szorgalmazzák ugyan vészforgatókönyvek készítését nemzeti hatáskörben, de energiahiány esetén életbe léptetnék az úgynevezett „szolidaritási mechanizmust”. Utóbbi azt jelenti, hogy ha egy tagállam segítséget kér földgázhiány miatt, akkor a vele szomszédos országnak elsőbbséget kell biztosítania neki a „belföldi felhasználók”, azaz saját állampolgárai kárára. Erre az intézkedésre utalt Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke, amikor a kialakult energiaválságot így kommentálta: „Gondoskodnunk kell arról, hogy teljes üzemzavar esetén a gáz oda áramoljon, ahol a legnagyobb szükség van rá.”

A Nemzetközi Energiaügynökség jelentése szerint Oroszország földgázexportja táplálja gyakorlatilag a teljes európai gazdaságot: 2019-ben az uniós földgáz mintegy 40, az olaj több mint 25 százalékát és szénkészletének felét Oroszország adta, és azóta sem változott a helyzet.

– Az eddigi teljes orosz gázellátás 20-30 százalékának hiánya pótolható ugyan három-négy hónapig, de a válság hatása több évre is elhúzódhat, akár két-három évbe is beletelhet, mire stabilizálódik a gázhelyzet a kontinensen. Kelet-Közép-Európa van a legnehezebb helyzetben, azon belül is Csehország és Szlovákia, ahol gyakorlatilag teljes az orosz gáznak való kitettség – jelzi Méhes Martina.

Az Európai Parlament idei kötelezettségi előírásaiban november 1-ig minimum 80 százalékos töltöttségi arányt szab meg a tagállamoknak, ami a következő években 90 százalékra nő majd. Bulgária és Románia gáztöltöttsége viszont nem éri el az 50 százalékot sem, így az is kérdéses, hogy a csapok elzárása esetén lesz-e a két országban elegendő földgáz a hideg tél beköszönte előtt.

Elszabadult árak

Európa nyugati felén az Északi Áramlat-1-en folyó gáz elapadása óta 30 százalékkal nőtt nemcsak a földgáz, de a villamos energia fogyasztói ára is: a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal adatai szerint Nagy-Britanniában, Olaszországban, Dániában és Ausztriában az áramért közel 50 eurócentet kellett fizetni kilowattóránként májusban (ez ötszöröse a magyarországi áraknak), míg a földgázárak 21-27 eurocent közti értékekkel Hollandiában, Svédországban és szintén Dániában voltak a legmagasabbak (ez több mint tízszerese a magyar áraknak). És az árak a nyári és őszi hónapokban várhatóan tovább nőnek majd. Ha pedig az Északi Áramlat-1 karbantartási szünete után sem indul újra a gázáramlás, akkor a gazdasági veszteségek elérhetik a 193 milliárd eurót az év második felében. (A vezetéken csütörtökön egyelőre újraindult a földgázszállíttás – a szerk.) A Cornwall Insights brit tanácsadó cég előrejelzése szerint októbertől a brit háztartások éves gáz- és villanyszámlája átlagosan 3244 fontra, azaz több mint 1,5 millió forintra nő majd, miközben jelenleg ennek a 61 százalékát, vagyis 1971 fontot (920 ezer forintot) fizetik. A helyzetet rontja, hogy az Egyesült Királyságban rendkívül alacsony, mindössze 0,9 milliárd köbméter gáztároló kapacitás áll rendelkezésre a nagyjából 80 milliárd köbméternyi éves fogyasztáshoz képest.

A folyamatosan emelkedő energiaárak miatt kormányok buktak meg Európa-szerte. Habár Nagy-Britanniában Boris Johnson miniszterelnök lemondásának folyamatát a „partigate” indította el, közrejátszott benne az általa képviselt energia- és klímapolitikájával való elégedetlenség is. A válság hatására lemondott Mario Draghi olasz kormányfő, sőt a jelek szerint Emmanuel Macron francia elnök és Mark Rutte holland miniszterelnök népszerűsége is jelentősen csökkent.

Alternatívák

Az orosz gáz hiánya Németországban a legfájóbb. A tíz éve tartó „leszerelési program” eredményeként ma már mindössze három atomerőmű működik az országban, és az év végére bezárnak. Hasonló utat jelölt ki a vezetés a széntüzelésű erőműveknek is 2038-ig. Most azonban a gázhiány miatt a kormány bejelentette a bezárt szénerőművek egy részének újraindítását az áramtermelés megsegítésére. Az atomerőművek újjáélesztésére azonban pénzügyi és politikai okokból nincs lehetőség. Mindez veszélybe sodorja a környezetvédelmi célok teljesítését, ami feldühítette a zöldpárti politikusokat; Klaus Ernst, a német parlament éghajlatvédelmi és energiaügyi bizottságának elnöke „klímapolitikai katasztrófát” vizionált a szénerőművek reaktiválása hallatán.

A szénerőművek újjáélesztésébe kezd Olaszország, Hollandia és Görögország is. Franciaország inkább az olaj felé fordult, a cégek gázkazánjait olaj­üzeműekre cserélték, hogy elkerüljék az esetleges fennakadásokat. A vállalatok attól tartanak, hogy akár hosszabb idejű áramkimaradást is okozhat az európai krízis annak ellenére, hogy Franciaország áramának nagyjából 70 százalékát atomenergiából nyeri, így sokkal kevésbé függ az orosz vezetékes gáztól, mint keleti szomszédja. A skandináv államoknak (elsősorban Norvégiának) könnyebb a helyzete, mivel saját fosszilis készleteik vannak óriási földgázlelőhelyeiknek köszönhetően. Intő jel viszont, hogy a norvég gázfeldolgozó iparban a közelmúltban tömeges sztrájkok zajlottak, a termelés leállítására kényszerítve az olajvállalatokat.

A katasztrofális következmények ellenére több európai politikus próbál alternatív energiaforrásokhoz nyúlni. Példaként azt említik, hogy néhány uniós országban (például Németországban vagy Ausztriában) már a válság előtt biomassza- és biogázerőműveket telepítettek ipari vagy mezőgazdasági területekre, amellyel komplett falvakat látnak el hővel és árammal. Ennek előnye – mondják –, hogy a biogázos erőművek is gyorsan szabályozhatók, előretervezhetők, és kielégíthetik a megnövekedett fogyasztási igényeket is. Ez részben igaz, viszont hiába próbálná az unió középtávon kiváltani a szél-, a napenergia és a zöldhidrogén hasznosításának fokozásával az orosz gázimportot, csupán elképzelés szintjén dolgozták ki a javaslatot, gyors megoldást tehát nem jelent mindez a válság kezelésére.

– A vezetékes gáz töredékét a cseppfolyósított természetes gáz (LNG) kiválthatná ugyan, azonban a magas ára és a logisztikai nehézségek miatt ez sem valódi alternatíva, hiszen legnagyobb beszállítói az Egyesült Államok és Oroszország. Emellett csak nyílt vízen keresztül juttatható célba, így a tengeri kikötővel nem rendelkező országok elesnének az LNG-től (kizárólag a lassabb vasúti szállítás jön szóba), az ezt feldolgozó üzemek felállítása pedig egy vagyonba kerül a tagállamoknak – mutat rá Tóth Máté energia­jogász.

Így marad a szénerőművek újraindítása, ami egyszerre kudarca az unió klímavédelmi és energiapolitikájának. A brüsszeli vezetők kénytelenek lesznek ősztől tárgyalni Oroszországgal az európai gázellátásról nemcsak zárt ajtók mögött, hanem a nyilvánosság előtt is, mivel az öreg kontinens állampolgárai akkor fogják leginkább megtapasztalni az energiaválság hatásait. A hideg teleket legalábbis mindenki megérzi majd.