Ennyibe kerülne Európának „Oroszország legyőzése”
Ronald Reagan amerikai elnök 1984-ben úgy fogalmazott, hogy a háborúk akkor törnek ki, amikor a kormányok a támadás költségét alacsonynak érzékelik. Az egykori elnök fegyverkezési programja végül gazdaságilag térdre kényszerítette a Szovjetuniót. Az Economist cikke szerint ma Európa hasonló kihívással néz szembe: egy olyan Oroszországgal, amely „Ukrajna megsemmisítésére és a NATO egységének megbontására törekszik”.
Az Economist elemzése szerint Ukrajna csak akkor tudja feltartóztatni Oroszországot, ha elegendő pénzügyi és katonai támogatást kap ahhoz, hogy fenntartsa védelmét, gazdaságát, és Moszkvával súlyos árat fizettessen a háborúért, miközben az európai országoknak egyértelművé kell tenniük, hogy addig támogatják Kijevet, amíg az orosz elnök számára világossá nem válik: hosszú távon nem nyerheti meg a háborút. A különbség Ronald Reagan idejéhez képest az, hogy most
Európának ezt szinte teljes egészében az Egyesült Államok nélkül kell finanszíroznia, mivel Donald Trump elnök kormánya enyhíti az amerikai szerepvállalást a kontinensen.
Számítások szerint Ukrajnának 2026 és 2029 között mintegy 389 milliárd dollárra lesz szüksége – készpénzben és fegyverek formájában –, döntően Európától. Ez majdnem kétszerese annak az összegnek, amit a kontinens a háború kezdete óta már nyújtott.
Az Egyesült Államok eddig 133 milliárd dollárral járult hozzá mindehhez, ám Washington most gyakorlatilag elzárta a forrásokat. Ahhoz, hogy Európa pótolja a kieső amerikai támogatást, a NATO fennmaradó tagjainak védelmi kiadásait a GDP 0,2 százalékáról 0,4 százalékra kellene emelniük. Ez komoly kihívás is arra nézve, képes-e az öreg kontinens valódi „stratégiai autonómiát” teremteni, vagyis önálló külpolitikai döntéseket hozni Washington nélkül.
Ukrajna jelenlegi védelmi költségvetése évi 65 milliárd dollár, a kormány további 73 milliárdot költ egyéb kiadásokra, miközben bevételei 90 milliárd dollár körül mozognak. A hiányt külföldi támogatások és fegyverszállítások fedezik, amelyek értéke idén 40 milliárd dollárra tehető.
Mindez épphogy elég a frontvonal megtartásához. Kijev évente húsz százalékkal növeli védelmi kiadásait, hogy tartani tudja a lépést Oroszországgal, bár szakértők szerint Moszkva valós költése meghaladhatja a hivatalos adatokat.
Becslések szerint a következő négy évben Európának 181 milliárd dollár értékű fegyvert és lőszert kellene biztosítania Ukrajna számára.
Az uniós és brit hozzájárulás így összesen 389 milliárd dollárra rúgna: 328 milliárdot az EU-tagállamoknak, 61 milliárdot Nagy-Britanniának kellene biztosítania – még akkor is, ha a harcok véget érnének, hiszen Kijevnek akkor is fenn kellene tartania hadseregét és feltöltenie készleteit.
A források előteremtése komoly politikai vitákat vált ki. Az Európai Bizottság új, hétéves költségvetésében 117 milliárd dollárt irányoz elő Ukrajna támogatására, de ennek reálisan csak egy része biztosítható. A másik lehetséges pénzforrás az Európában befagyasztott orosz állami vagyon – mintegy 163 milliárd dollár. A konstrukció értelmében a pénzt az EU meghitelezné Ukrajnának, és Oroszország csak akkor kapná vissza, ha a háború után kifizetné a jóvátételt. A tervet azonban Belgium blokkolja, mivel attól tart, hogy a garanciák nem elégségesek.
Vita folyik arról is, mire lehetne költeni ezt az összeget. Friedrich Merz német kancellár szerint a pénzt kizárólag fegyverekre szabadna fordítani, míg az ukrán fél a költségvetési támogatást is elengedhetetlennek tartja. Franciaország azt szorgalmazza, hogy az uniós forrásokból minél több jusson az európai védelmi iparnak, míg más tagállamok rugalmasabbak, és amerikai vagy dél-koreai fegyverek vásárlását sem zárnák ki.
Nem létezik olyan megoldás, amivel mindenki elégedett lenne, de az uniós vezetők eltökéltnek látszanak abban, hogy biztosítsák Ukrajna finanszírozását az elkövetkező években. A „jóvátételi hitel” valószínűleg megvalósul, és hosszabb távon közös európai kötvénykibocsátás jöhet, hasonlóan a 800 milliárd eurós, járvány utáni helyreállítási alaphoz. Ugyanakkor német tisztviselők attól tartanak, hogy az EU-kötvények gyengíthetik a fiskális fegyelmet, és
az Economistnak név nélkül nyilatkozó „egy személy” azt is állította, hogy mindennek legfőbb akadálya nem a Bundestag, hanem Orbán Viktor magyar miniszterelnök.
Bár a részletekben nincs teljes egyetértés, az Economist szerint „egy dolog világos”: Európának előbb-utóbb vállalnia kell a háború anyagi terhét, ha valóban meg akarja állítani Putyint.
