Eppur si muove

A párizsi olimpiai megnyitó és a játékokat kísérő genderbotrányok a világ arcába tolták, hogy az elszánt birodalomépítők mit értenek a nemek közötti egyenjogúságon. A szakállas „nők”, a követendő példának emelt promiszkuitás, az utolsó vacsora asztalánál zajló bacchanália, a NOB áldásával a nők között versenyző férfiak mindenkivel megértették: a liberális eszmerendszer szintet lépett. Immár az emberi lét alapjait igyekeznek elpusztítani. Az események körül felcsapó viták, a világszerte nyilvánosságot kapó tiltakozások és tüntetések azt mutatják: a genderhívők ezúttal „túltolták”. A normalitás elleni elementáris támadás következtében az emberekben feltámadt az életösztön.

Gendertörténelem

A nyugati világ nem tegnap veszítette el a józan eszét. A genderelméletek diadalmenete akkortájt kezdődött, amikor a hatvannyolcas nemzedék prominens képviselői meghódították a gazdasági és a politikai hatalom csúcsait, és belefelejtkeztek a világállam felépítésének tervébe. A gyakran titkosszolgálati hátterű, megszelídült forradalmárok persze nem rontottak ajtóstól a házba. Kezdetben azt hirdették, hogy a genderelmélet által megfogalmazott társadalmi nem fogalma a női egyenjogúságért folytatott küzdelem eszköze. Ez a múlt század hatvanas-hetvenes éveiben nem volt akkora bolondság, mint hihetnénk, hiszen a nyugati világban a női egyenjogúság korántsem volt olyan magától értetődő, mint a szovjet befolyási övezetben. A feministáknak számos államban le kellett bontaniuk azokat a gátakat, amelyek elzárták a nők elől a magas képzettséget igénylő állásokat. Küzdeniük kellett az egyenlő bérezésért vagy egyes országokban a választójog megadásáért is.

A feminista szervezeteknek kellett vagy harminc év ahhoz, hogy rájöjjenek: átverték őket.

A 90-es évek egypólusú világrendje, a Pax Americana a liberális demokrácia és a gender jelszavaival immár nem a nők egyenjogúságát védte. A hagyományos családi, közösségi, nemzeti értékek, a nemzetállam lebontását tűzték ki célul, ehhez volt jó eszköz az ideológiai gyarmatosítás, a genderelmélet, amely mindenféle emberi identitásnak, a nemi önazonosságnak is hadat üzent, a világmédia hathatós támogatásával.

A teljes siker érdekében azonban el kellett foglalni a nagy tekintélyű nyugati egyetemeket, hogy a pőre érdekeket tudományosnak tűnő mázzal leönthessék. És persze kellett egy hálózat, amelynek aktivistái átgyúrják az egyes társadalmakban a közbeszédet, a közgondolkodást. A hálózatot a Nyílt Társadalom Alapítványok és a belőlük kinőtt NGO-k, például az Amnesty International, a Nők Környezeti és Fejlesztési Szervezete, valamint az egyre nagyobb befolyással bíró homoszexuális-szervezetek és LMBTQ-közösségek aktivistái építették. A tízes évek már ezek diadalmenetéről szóltak.

Szaporodásnak indultak a társadalmi nemek, ma már férfi- és női nem helyett több mint száz ilyet különböztetnek meg a tudományos életet uralók. A hálózat pedig átvette az ellenőrzést az olyan nemzetek fölötti szervezetek felett is, mint az ENSZ, az Európai Unió, a nemzetközi bíróságok. Az NGO-jelentésekre alapozva ezek vasszigorral őrködnek azon, hogy mindenütt érvényesüljenek a gender- és LMBTQ-jogok, akár úgy is, hogy jogszerűen járó kifizetéseket függesszenek fel, mint Magyarországgal tették, vagy éppen a segélyek folyósítását állítsák le, ha egy ország ellenáll a genderfejlődésnek. Erről a gyakorlatról a fejlődő országoknak vannak keserű tapasztalataik.

A sokszínű nyomásgyakorlás ellenére az anakronisztikus elméletek legkönnyebben a nyugati országokban pusztíthatják a társadalom szövetét. Számos uniós tagállamban és az USA-ban az LMBTQ- és genderaktivisták kormányzati szerephez is jutottak, így a genderjogok érvényesülése nincs veszélyben. Már egészen kicsi gyerekek is alávethetik magukat a nemátalakító műtéteknek anélkül, hogy erről szüleiket megkérdeznék. Sőt számos országban, például Skandináviában kiemelhetik a gyerekeket azokból a családokból, ahol nem fogadják kitörő örömmel, ha kislányukból fiút, kisfiukból kislányt fabrikálnak a genderklinikákon. És persze az uniós parlamenti képviselők teljes komolysággal megszavazták, hogy a férfiak is szülhetnek.

A vég kezdete

A 2020-as évek elején azonban valami megváltozott. Immár nem lehet minden genderkritikus hangot elfojtani. Neves kutatók dacolnak az állásvesztés veszélyével, és megkeresik a módját, hogy tudományos eredményeiket a világ elé tárják az LMBTQ-szervezetek támadásai ellenére. A genderizmus ellen küzdő legaktívabb nemzetközi civil szervezet, a CitizenGo is évtizedek óta hallatja hangját a progresszívnak nevezett, de anakronisztikus elméletek ellen. Petícióikkal, aláírásgyűjtő akcióikkal egyre több embert késztetnek aktivitásra.

– Tudatos polgárok millióit mozgósítjuk minden lehetséges, törvényes és békés eszközzel az ENSZ ember- és Isten-ellenes törekvéseivel szemben – mondja Teleki Béla, a CitizenGo magyarországi programfelelőse. – Az Egyesült Nemzetek Szervezete megalakulása óta széles ívben tért el eredeti küldetésétől, az emberi méltóság érvényesítésétől. A globalista elit fő eszközévé vált a társadalom radikális átalakításának programjában.

Teleki Béla állítja, a 60-as évek szexuális forradalma által olyan NGO-k nyertek hegemóniát az ENSZ-dokumentumok szövegezői között, amelyek új nyelvet és új filozófiát terjesztettek el céljaik érdekében. Ennek látható jelensége a gender és az LMBTQ+ előretörése, azaz egy szexuális kisebbség, pontosabban deviancia egyeduralmi törekvése. Az ENSZ szervezetekben így kisebb-nagyobb lépésekben, burkoltan, elsősorban a nők és gyermekek jogaira hivatkozva sikerül elfogadtatni az érzékenyítőkampányokkal összekötött egyezményeket. Ilyenek például a yogyakartai, a kairói, a pekingi, az isztambuli egyezmények.

– A legsértőbb ebben az – mondja a kampányfelelős, – hogy az ENSZ bürokratáit senki nem választotta meg. Határozataikat, nyilatkozataikat mégis kötelező érvényűnek állítják be a nemzetállamok számára. Ezek ellen a CitizenGO számos kampányt indított, és folytatja a küzdelmet, nyilvánosság elé tárva a legújabb terveket, manővereket, amelyek a jövőnket, az elkövetkező generációk életét drasztikusan befolyásolhatják.

Némi remény

A CitizenGo aktivistái és támogatói, valamint azok a tudósok, akiket eddig a genderhívők rendszerint beletapostak a földbe, az utóbbi hetekben és hónapokban váratlan támogatást kaptak, nem kis részben a párizsi olimpiai megnyitó hatására. Feminista szervezetek rendeztek tüntetéseket a női sport védelmében. Megszólaltak olyan neves személyiségek, mint J. K. Rowling, a Harry Potter-könyvek szerzője és Elon Musk, a Tesla, a SpaceX és más világcégek tulajdonosa. Kimondták azt, amit minden józan ember gondol: az elfajzott és militáns gender mára emberellenes ideológiai diktatúrát épített.

Az amerikai elnökválasztási kampányban is főszerepet kapott a kérdés, azt mutatva, hogy a médiahírek ellenére az amerikaiaknak is van józan eszük.

Donald Trump a gazdasági problémák megoldása és a béketeremtés mellett egyenesen azt ígéri választóinak, hogy megszünteti minden olyan iskola állami támogatását, amely a kritikai fajelméletet, a radikális genderideológiát, valamint más helytelen faji, nemi, illetve politikai tartalmat erőltet a gyermekekre. Bónuszként pedig ígéri, hogy távol tartja a férfiakat a női sporttól.

A genderelméletek és a szélsőségessé vált liberalizmus ellen még Putyin elnök is felemelte szavát, sőt intézkedett: könnyített vízumelbírálást ígér mindazoknak, akik Oroszországba menekülnének a liberális diktatúrákból, gyermekeiket védve.

Az persze nem valószínű, hogy e hír hallatán tömegek indulnának el batyuikkal Moszkva felé. A genderellenes hangok feléledése azonban mégis biztató. Azt mutatják, hogy Galileivel szólva eppur si muove, vagyis mégis mozog a Föld. Van remény, hogy az elfajzott genderelmélet és az elvakult genderhívők is hamarosan oda kerülnek, ahová valók: a laposföldhívők mellé.