Erdő Péter bíboros és Megyeri Jonatán rabbi nyitotta meg a római holokauszt konferenciát

Megyeri Jonatán nyitóbeszédében azt emelte ki, hogy a holokauszt „ipari méretű volt, szisztematikus, és egyetlen néppel szemben zajlott”. A Hamász palesztin terrorista szervezet izraeli támadására utalva azt mondta, a holokauszt jelentősége csak erősödött a tavaly október 7-én történtekkel, amiről „sose gondoltuk volna, hogy bekövetkezhet”.

Az EMIH rabbija az MTI-nek nyilatkozva úgy vélte, minél messzebb kerülünk időben a holokauszttól, annál távolabbi látásmódból tudjuk megismerni az eseményeket, komplexebb képet kapva az egész időszakról.

„A korszak tanítása, hogy a gyűlölet, az antiszemitizmus, a rasszizmus mindig a zsidókkal kezdődik, és soha nem a zsidókkal ér véget. Olyan betegség, olyan vírus, amely ellen folyamatosan harcolni, folyamatosan védekezni kell, mert amikor elharapódzik, sokkal nehezebb legyőzni, mint megelőzni” – fogalmazott.

Erdő Péter a „borzalmak konstellációjában” zajlott huszadik század nagy szégyenének nevezte a zsidók szándékos kiirtását, hozzátéve, hogy a népirtások sorozatát feltáratlan tömegsírok bizonyítják, melyeket a mai napig „a félelem csendje borít”. A bíboros szerint a zsidóüldözés ma is az emberiség és azon belül a magyar társadalom égető kérdésének számít, amit „csakis az igazság, a teljes igazság szabadíthat fel”.

Az MTI-nek nyilatkozva kitért arra, hogy Magyarország a többi közép- és nyugat-európai országhoz képest, későn sodródott bele a szörnyű folyamatba, ám annál kiterjedtebb és mélyebb volt utána a hatása.

Kiemelte, hogy a hivatalos egyház „kristálytisztán beszélt, XI. Piusz az 1937-es Égető aggodalommal kezdetű enciklikában úgy elítélte a nácizmust, ahogy senki abban a korban meg nem tette”. Ilyen tekintetben azt hiszem, hogy világos volt az irány – mondta.

Hangsúlyozta, hogy nagyon sok katolikus próbált segíteni leginkább az üldözöttek mentésével, közöttük Márton Áront, Salkaházi Sárát és a magyarországi apostoli nunciatúrát említette. Ugyanakkor megjegyezte: voltak olyan, magukat kereszténynek nevező, de tulajdonképpen nem mélyen hívő emberek, akik a rasszizmus ideológiáját követték, és hozzátette, hogy a magyar hatóságok is masszívan együttműködtek az eseményekben.

A holokauszt „eleven emlék, és szükség van a bölcs és igazságkereső történészek munkájára, legyenek katolikusok, zsidók, más felekezetűek és más világnézetűek, hogy minél pontosabb képet kapjunk a történtekről, és ilyesmi soha ne ismétlődhessen meg” – mondta.

Köves Slomó az EMIH vezető rabbija videóüzenetében a történelem ismerete és a történelmi tudatosság jelentőségét hangsúlyozta. Úgy vélte, a holokauszt legnagyobb kérdése az isteni gondviseléssel és az emberi szabad választással kapcsolatos, ami „nemcsak a történelem nagy összefüggéseit, hanem egyes emberek személyes felelőségét” is érinti.

A Tóth Krisztina vatikáni levéltári delegátus szervezésében rendezett konferenciát Magyarország szentszéki nagykövetsége, a Magyar Nemzeti Archívum, a budapesti Holokauszt Emlékközpont, a Vatikáni Apostoli Levéltár, a Római Jezsuita Levéltár és a vendéglátó Római Magyar Akadémia támogatta. Az előadók között volt Karsai László a Szegedi Egyetem professzora, Peter Slepcan a pozsonyi Comenius Egyetem, Yagil Limore a párizsi Sorbonne tanára, valamint Johan Ickx a szentszéki államtitkárság történeti levéltára vezetője. Képviseltette magát a római Luiss egyetem, a párizsi Katolikus Intézet és más tudományos intézetek.

Erdő Pétert kedden kitüntették a Tu es Petrus (Te vagy Péter) nevű nemzetközi díjjal, amelyet 2005-től az azonos nevű egyházi bizottság ítél oda kiemelkedő egyházi és világi személyeknek. Erdő Péter az első magyar, akit a Kurt Koch bíboros, a keresztény egységért felelős vatikáni hivatal vezetője irányította bizottság kitüntetett.