Ha ezek a hegyek valóban piramisokat rejtenek, akkor miért csak most kerültek az érdeklődés középpontjába? És kik építették? Mikor? Mi célból? Miféle civilizáció épített piramist a szaharai homokba, Közép- és Dél-Amerika rengetegeibe, és íme, a Balkán-hegység egy rejtett zugába? Van-e közük egymáshoz? De még előbb a legfontosabb kérdés: valóban piramisokat rejtenek a boszniai Viszokó környéki megrázóan szabályos gúla alakú hegyek? Ennek indult nyomába a Demokrata és a Demokrata Televízió.

Mielőtt a kérdésekre választ keresnénk, röviden fussuk át Bosznia történelmét. Bosznia őslakóinak a történetírás az illíreket tartja. A terület a Római Birodalomban az Illiricum nevet is kapta. Az első ezredforduló után kialakuló Bosznia a Kotromanovics nemzetségből származtatta uralkodóit. A nemzetséget alapító Stefan Kotromanovics leánya, Erzsébet egyébként Nagy Lajos magyar király felesége lett. Van más magyar kapcsolat is a két nép történelmében: Hunyadi Mátyás védnöki szerepet töltött be, amikor a hódító törököket ezen a területen, például Jajcénél igyekezett megállítani. Ez azonban csak ideig-óráig sikerült és a török 1463-tól bő 400 évre adófizetőivé tette az ország lakosságát. Az 1878-ban az Osztrák-Magyar Monarchiához csatolt terület fővárosában, Szarajevóban 1914. június 28-án a szerb Gavrilo Princip agyonlőtte a trónörökös Ferenc Ferdinándot, ami lényegében az I. világháború kirobbantáshoz vezetett. A Monarchia szétesése után Bosznia-Hercegovina a Jugoszláv állam részeként élt tovább, majd a század utolsó évtizedében véres háborúban vívta ki elszakadását a délszláv államtól. A fővárostól mintegy 30 kilométerre északra, a Bosna folyócska két partján található a magáról mindeddig nem sokat hallató, mintegy 50 ezer lakost számláló Viszokó. Az ismeretlenség egy csapásra megváltozott, amikor 2005-ben a boszniai születésű, ám másfél évtizede az Amerikai Egyesült Államokban élő 45 éves Semir Oszmanagovics a nevezett települést körülölelő hegységeket megpillantva arra a megállapításra jutott, hogy azok bizony erdőkkel benőtt piramisok. Talán minderre soha nem került volna sor, ha a helybéli múzeum igazgatója, professzor Senad J. Hodovics nem találkozik Szarajevóban a fiatal üzletemberrel, és nem hívja fel a figyelmét a Viszokó melletti Viszocsica hegyre, amelyről szabályos alakja miatt a néphagyomány már évszázadok óta azt tartotta, hogy piramist rejt magában. Mivel a világ már elkönyvelte, hogy ilyen építmények csak Egyiptomban és Dél-, valamint Közép-Amerikában létezhetnek, senki nem vette a bátorságot, hogy véleményét nyilvánosan is hangoztatva magára vonja a tudós társadalom ilyenkor szokásos haragját. Oszmanagicsot azonban nem ilyen fából faragták, ő bizony a végére akart járni a dolgoknak és 20 ezer dollárral megkezdte a feltárást. Annak ellenére, hogy majd egy év eltelt a kezdetek óta, a világ sokkal többet nem tudott meg a feltárásokról, inkább csak a média legfürgébb képviselőinek helyszíni tudósítási tanúskodtak a megdöbbentő látványról. Ennek elsődleges oka, hogy a régészszakma kivár. És ez a jobbik eset. A brit Anthony Harding, az Európai Régészek elnöke például úgy próbálta nevetségessé tenni Oszmanagicsot, hogy terjedelmes tanulmányban cáfolta a piramiselméletet. A cáfolat gyengéje, hogy Harding még a helyszínre sem utazott el. Így aztán mindez csak olaj a tűzre, mert a palackból kiszabadult szellemet már nem lehet viszszagyömöszölni. Aki a jeles angol tudóstól eltérően veszi magának a fáradtságot és elutazik a helyszínre, annak a látványtól elakad a lélegzete. Noha a feltárásnak még csak az elején járnak, néhány igen megdöbbentő eredmény a piramispártiakat tűnik igazolni. Ezek közé tartozik az, hogy a települést körbevevő öt építmény közül a Nap, a Hold és a Sárkány nevét viselő építmény szinte tökéletesen egyenlő oldalú háromszöget zár be, hogy a radarfelvételek a két hegyet összekötő, csaknem négy kilométer hosszú alagutat jeleztek, a környezetről készült hőtérkép kékkel jelölt részei pedig azt mutatják, hogy a föld alatt mesterségesen kialakított, kevésbé sűrű és hőtartó, ezért hamarabb kihűlő rétegek találhatók. Emberi beavatkozás nyomát viselik a közszemlére kiállított kőzetdarabok is, amelyeknél jól láthatók a nagyobb egységekből történt lefaragások nyomai. A NASA felvételeiről számítógéppel lehántották a hegyeket borító növénytakarót, aminek következtében még élesebbé váltak a piramishegyek szélei, amelyek ráadásul az év napjaira utalva éppen 365 méter hosszúságúak. Hogy érzékeljük a lelet fontosságát, érdemes összevetni az itt talált legnagyobb „piramisnak látszó tárgyat” a gízai Kheopsz piramissal. Az utóbbi dőlésszöge a függőlegeshez képest 51,5 fok, a Viszocsicáé 53 fok. A Kheopsz piramis magassága 146-148 méter, alapélei 230-232 méter hosszúak. A viszokói nagy piramis magassága közel 200 méter, alapélei pedig elérik a 400 métert. Ami a kőzeteket illeti, alapjában két típust különböztetnek meg a geológusok: a fedőréteget képező homokkövet és az alatta lévő, mai szóval cementszerű habarcsba nyomott kavicsos, üledékes anyagot. Itt minden más helytől eltérően az üledékesnek tetsző anyag van felül és a homokkő alatta. A kőlapok már önmagukban megdöbbentenek méreteikkel és súlyukkal, átlagban 30-35 tonnát nyomnak, ráadásul a rajtuk fonalakként végigfutó valami, ami olyan, mintha kötőanyag lenne, és úgy is viselkedik, mind a mai napig szilárdan tartja magát. A most folyó, több helyen végzett fúrásminták adják majd meg a választ arra, hogy teljes egészében piramis épült-e itt, vagy csak a hegyet borították be több rétegben az említett kőlapokkal. Nem mintha az kisebb teljesítmény volna. A völgy túloldalán magasodó, úgynevezett Hold-piramis már a feltárás jelen szakaszában is a szakkarai lépcsős piramis hasonmása lehetne. Egymáshoz illesztett lapjait napjaink műszaki eljárással sem lehetne tökéletesebben kivitelezni, a lapok egyenetlenségeinek aprólékos egymáshoz illesztése kizárja a természetességet. A Magyarországról érkezett látogató számára ezzel együtt mégis inkább az innen-onnan előkerült, és egyebek mellett az ősi magyar írásra is emlékeztető, az ősi betűkészletéből építkező feliratok hatnak lélegzetelállító erővel. Találtak belőlük az alagút eddig feltárt szakaszának szikláin, tehát a hegy belsejében, a hegyet fedő kőlapokon és több négyzetméteres kőtömbökön. Egyik-másikon minden erőlködés nélkül tisztán kivehető az archaikus ábécé C, P és S betűje. Egyes bosnyák, osztrák, skót, ausztrál, szlovén szakemberek szerint a Viszocsica valójában egy Kr. után a II. században épült lépcsős piramis, ami Európa akkori történelmét ismerve, több mint meglepő: hihetetlen. Négyezer évesnek és emberi kéz alkotásának tartja az egyiptomi Ali Abdullah Barakat ásványszakértő, valamint honfitársa, Lamija Al Hadidy, a Kairói Egyetem kriptografikusa. Bár Senad J. Hodovics egyelőre nem fűzött különösebb reményeket az UNESCO támogatásához, már tudható, hogy Koichiro Matsuura, az intézmény főigazgatója ígéretet tett arra, hogy régészszakembereket küld a helyszínre a leletek megvizsgálása céljából. A bosnyákok azonban ezt meg sem várva, nemzeti büszkeségük hangsúlyozása céljából máris tömegesen keresik fel az ásatást. Ezzel kapcsolatban mondta Oszmanagics: „Nem a saját dicsőségemért teszem, amit teszek. Csupán a helybéli hatóságokat akarom bátorítani, hogy vegyék komolyan ezt a helyet, ami Bosznia legjövedelmezőbb pontja lehet.” A piramisturizmus komoly bevételt hozhat a koldusszegény Boszniának. Ha valódiak a piramisok, Bosznia ezen vidéke óriási fellendülés előtt áll. Akár a népvándorlással felérő turistaáradat indulhat a Viszocsica hegy felé, amely most jó eséllyel pályázik arra, hogy a föld legnagyobb piramisa legyen. A bosnyákok leleményből jelesre vizsgáztak. Erejükhöz mérten intenzíven folyik a feltárás és legkevésbé sem érdekli őket az idegenek kétkedése. A hányatott sorsú nép minden kapaszkodót megragad önmaga igazolására, ahogyan a Demokrata munkatársait kalauzoló jól felkészült fiatal történészhallgató, Sanel Silajdzic is tette. Akárkik építették, akármikor, a lehetséges piramisok nem messze Szarajevótól, a bosnyák hegyek között állnak. Szakács Gábor

Akit a téma bővebben érdekel, annak ajánljuk figyelmébe a Demokrata Videó Televízió e heti számát, amelyen riportfilmünk látható.