Révbe ért régi-új barátunk
Erősebb bástya lett Pozsony
Megerősítette Szlovákia háborúellenes álláspontját Peter Pellegrini köztársasági elnökké választása. A politikus még hivatalba se lépett, máris megérkeztek az első fenyegetések az uniós források felfüggesztésével. De mit jelent az új államfő személye a magyar–szlovák kapcsolatok szempontjából?Szűk két hónap múlva foglalja el hivatalát Szlovákia új államfője, Peter Pellegrini, aki 53,12 százalékkal megnyerte az április 7-i elnökválasztás második fordulóját. A korábbi kormányfő, jelenlegi házelnök a második legerősebb – nem mellesleg a kormánykoalícióban részt vevő – párt, a Hang (Hlas – SD) elnöke. Ellenfele Ivan Korčok korábbi külügyminiszter volt, aki 46,87 százalékot kapott. Peter Pellegrini nagy győzelmet ünnepelhetett, ugyanis a nyolc szlovákiai megyéből hetet megnyert, és a magyarlakta járásokban is győzött. Ivan Korčok elvitte a két legnagyobb várost, Pozsonyt és Kassát, valamint Pozsony megyét.
Az eredményhirdetést követően Peter Pellegrini megüzente, más világ jön, mint a liberális Zuzana Čaputová hivatali ideje alatt, az elnöki palota nem lesz „opportunista ellenzéki hatalmi központ”. Robert Fico kormányfő, a szociáldemokrata Irány (Smer – SD) elnöke – korábban az ő pártjában politizált Peter Pellegrini – úgy reagált szövetségese sikerére: „Ma Szlovákiában az emberek megmutatták, hogy fel tudják ismerni, milyen veszélyt jelent az országra nézve a liberális média, az aktivisták, a kormányon kívüli szervezetek és a progresszívok.”
A fenti nyilatkozat fényében sejteni lehet, hogyan fogadta az elnökválasztás eredményét a nyugati sajtó, amely már Robert Fico választási győzelménél is riadót fújt, mondván újabb „oroszpárti” politikus került hatalomra, az új kormányfő pedig „a szlovák Orbán Viktor”.
A brüsszeli Euractiv portál vészharangot kongató cikke szerint az eredmény aggodalmat keltett Brüsszelben, Berlinben és – érthető módon – a mostanra elcsüggedő pozsonyi szlovák ellenzék körében is. Peter Pellegrini már a cikk elején különösebb magyarázat nélkül megkapja az „oroszbarát” jelzőt. Azzal érdemelte ki, hogy a kampányban az ukrajnai háborúval kapcsolatban úgy fogalmazott, „haladéktalanul meg kell fékeznünk az öldöklést, és csak aztán kell majd cselekednünk”. A teljes képért tegyük hozzá, azt is mondta, nem vitatja, hogy Oroszország az agresszor a konfliktusban, és Szlovákia nem fogja elismerni területek erővel történő elcsatolását.
Ilyen árnyalt nyilatkozatokat tenni az ukrajnai háborúval kapcsolatban persze bátor dolog mostanában, a nyugati politikában nem is méltányolják. Norbert Röttgen, az ellenzéki Német Kereszténydemokrata Unió (CDU) külpolitikusa például azt mondta, Szlovákiának el kell döntenie, hogy az Európai Unióban akar-e maradni, vagy Orbán Viktort akarja követni. A kormányon lévő Zöldek politikusa, Anton Hofreiter tovább ment, szerinte már most egyértelmű figyelmeztetést kell küldeni Szlovákiának Berlinből és Brüsszelből, az uniós pénzek felfüggesztését is meg kellene fontolni, mert a Fico–Pellegrini-páros bizonyára arra készül, hogy teret adjon a korrupciónak, és leépítse a jogállamiságot.
Már meg sem kell lepődni az ilyen reakciókon, gondoljunk csak arra, amikor Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke megfenyegette az olaszokat a jobboldali Giorgia Meloni megválasztása előtt, mondván, megvannak a módszerei Brüsszelnek megregulázni a renitenseket, a 2022-es magyarországi parlamenti választások után pedig mindössze két nappal jelentette be a jogállamisági eljárás megindítását.
A Die Welt szerint az uniós fővárosokban reménykedve fogadták, amikor az első fordulót megnyerte Ivan Korčok, aki a külügyminiszterségen kívül korábbi uniós, washingtoni és berlini nagykövet is volt, azt várták ugyanis tőle, hogy elnökként majd ellensúlyozza Robert Ficót. A kormányfőt nagyon hasonló módon jellemzik, ahogyan a magyar kormány politikáját szokták, miszerint „saját ízlése szerint alakítja át az országot” és hasonlók; félnek a civil szervezetek és a bíróságok. Robert Fico bűneinek sorolása közben természetesen előkerül az is, hogy az „oroszbarát tábor” felé tereli Szlovákiát. Természetesen ebben a kontextusban is megemlítődik Orbán Viktor, a szerző szerint ugyanis a magyar kormányfő politikáját követi Robert Fico, aki ellenzi vadászgépek és egyéb fegyverek szállítását Ukrajnának.
Az elnökválasztás eredményének belpolitikai hatásaival kapcsolatban Tárnok Balázs, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Eötvös József Kutatóközpontja Európa Stratégia Kutatóintézetének vezetője lapunknak úgy fogalmazott: Robert Fico korábbi alárendeltje győzelmével duplán nyert: szerzett egy hozzá hű köztársasági elnököt, és megnyílt a lehetősége a Hlas de facto beolvasztására. Felidézte, Peter Pellegrini 2018 és 2020 között Szlovákia miniszterelnöke volt, majd miután a Smer – SD 2020-ban elveszítette a parlamenti választást, társaival kilépett a Smerből, és megalapította a Hlas – SD szociáldemokrata pártot, amely a 2023. szeptember 30-i előre hozott választást követően a Fico vezette kormánykoalíció tagja lett. Elnökké választásával Peter Pellegrini kilép a pártjából, és figyelembe véve, hogy a Hlas – SD politikusainak nagy része korábban a Smerben, Robert Fico irányítása alatt politizált, a 2023-as parlamenti választást követően a kormánykoalíció keretén belül újra összenő, ami összetartozik, az új kormány hivatalba lépése óta egyre kevesebb szempont szerint lehet különbséget tenni a Smer és a Hlas között. Robert Fico érdeke összekovácsolni a két formációt, és a Hlasban aligha van erő ennek megakadályozására.
Tárnok Balázs a felvidéki magyarok körében elért eredményeket értékelve felidézte, a Magyar Szövetség Peter Pellegrinit támogatta az első forduló után, de a szlovákiai magyarok nem egységesen álltak be a győztes jelölt mögé. Bár a felvidéki magyarok többsége Peter Pellegrinit támogatta, jelentős részük Ivan Korčokra szavazott, világnézeti preferenciák szerint. „A választáson részt vevő felvidéki magyarok döntő többsége azonban lábbal voksolt: a legalacsonyabb részvétel az első és második fordulóban az ország déli, magyarlakta részeiben volt, amiből arra lehet következtetni, hogy a magyarok többsége egyik jelöltet sem tartotta elfogadhatónak”, tette hozzá. Tárnok Balázs szerint a második fordulóban magyar szempontból nem volt jó jelölt, hiszen korábban mind Ivan Korčok, mind Peter Pellegrini fellépett a szlovákiai magyarság érdekeinek érvényesülése ellen, egyiküktől sem várhat sokat a közösség. „Bár a Magyar Szövetség kiállt Pellegrini mellett, kérdéses, hogy ezért a támogatásért mit várhatnak a felvidéki magyarok, hiszen korábban a Smer-kormányok nem igazán kedveztek a szlovákiai magyar érdekeknek”, jegyezte meg az intézetvezető.
Peter Pellegrini szlovák államfőként vélhetően a magyar kormánnyal is jó viszonyt tart majd fenn, figyelemmel arra, hogy nem csupán a felvidéki magyar egységpárt, a Magyar Szövetség, de a budapesti kormányzat is támogatásáról biztosította a második forduló kampánya során. A szakértő emlékeztetett rá, a szlovák köztársasági elnök az ország külpolitikai irányultságára is hatással van, az alkotmány azonban inkább szimbolikus, mintsem tényleges politikai erővel ruházza fel az államfőt e tekintetben, a szlovák külpolitikai formálója tehát továbbra is a Fico-kormány marad, Pellegrini inkább végrehajtója lesz ennek a külpolitikai stratégiának. Tárnok Balázs szerint a V4 működését sokkal kevésbé befolyásolja Pellegrini megválasztása, mivel a visegrádi együttműködésen belüli fő törésvonal elsősorban az ukrajnai háború, illetve az Ukrajna támogatásával kapcsolatos eltérő külpolitikai megközelítés miatt húzódik a magyar–szlovák, illetve a cseh–lengyel páros között. „Szlovákia és Magyarország ebben a kérdésben az elmúlt hónapok során, Fico hatalomba lépése óta hasonlóan vélekedett, az eddigi dinamika tehát ezzel nem változik meg”, tette hozzá Tárnok Balázs.
Robert Fico oroszbarát és Nyugat-ellenes narratívával nyerte meg tavaly a választásokat, olyan megnyilvánulásai is voltak, hogy nagyobb tömeg előtt éltette a Vörös Hadsereget. A kormányfő azonban több szólamban játszik: bár a kampányban és azt követően is választóit célzó kommunikációjában erőteljesen kritizálja Ukrajna nyugati támogatását, az április 11-i közös szlovák–ukrán kormányülésen már sokkal megértőbb volt az ország keleti szomszédjával. „Szlovákia nyugati partnereinek Fico nem szimpatikus, de a választóknak címzett hangzatos szólamokon túl a konkrét külpolitikai döntések kapcsán egyelőre nem fordult radikálisan szembe a nyugati fősodorral, így eddigi nyugati bírálatának intenzitása is változó”, jegyezte meg Tárnok Balázs.
A Fico–Pellegrini-tandem tehát jó hír Magyarország számára, hiszen megerősítette Szlovákia háborúellenes álláspontját. Az még a jövő zenéje, miképp fog Robert Fico egyensúlyozni a külpolitikában, ahogy az is, mire számíthat a felvidéki magyarság.