Értelmetlenné vált a Transparency International tevékenysége
Hiába az Európai Unió valaha ismert legnagyobb korrupciós botránya, hiába Magyarország történelmi megállapodása az EU-val, a Transparency International kizárólag Magyarország lejáratásával foglalkozik. A brüsszeli botrány bőven szolgáltat indokot arra, hogy az ngo-k önmagukat és Brüsszelt is górcső alá vegyék, de a legutolsó elemzésük szerint nem ezért fizetik őket: az ngo-k továbbra is nagyhatalmi érdekeket szolgálnak – olvasható a Századvég új elemzésében.
A Transparency International nemzetközi szervezet év elején ismételten publikálta a „hagyományosan” világ 180 országát – a legkevésbé korrupt államtól számolva – rangsorba állító Korrupció Érzékelési Index (CPI) felmérésének eredményeit.
A Transparency International 2022-es évről szóló korrupciós jelentése szerint Magyarországon tovább romlott a korrupciós társadalmi és politikai helyzet, ezzel pedig hazánk az Európai Unió legkorruptabb országa, miután korrupcióérzékelési indexe 2021-ben 43 pontos volt, 2022-re egy ponttal romlott. A szervezet mérései szerint ezzel Magyarország a világranglista 77. helyén foglalja el, holtversenyt kialakítva Trinidad és Tobago, Burkina Faso, Kuvait, a Salamon-szigetek és Kelet-Timor államok társaságában.
A szervezet a brüsszeli és strasbourgi uniós intézményeket – és ngo-kat – érintő korrupciós ügyekkel nem foglalkozik. Decemberben tört ki a Katar-gate néven elhíresült korrupciós botrány, amelynek kapcsán többek között az Európai Parlament egyik baloldali alelnökét, Eva Kailit is előzetes letartóztatásba helyezték, a belga rendőrség továbbá mintegy másfél millió eurónyi készpénzt foglalt le, és legkevesebb húsz házkutatást tartott a nyomozás során.
Az EP említett volt alelnöke december 9-e óta van börtönben, miután már vádat is emeltek ellene a különösen Katar állam brüsszeli lobbitevékenységét feltárni igyekvő, kiterjedt hatósági vizsgálatot követően. Francesco Giorgi, a korrupciógyanúba keveredett Kaili élettársa beismerte, hogy tagja volt egy Katar és Marokkó számára lobbizó szervezetnek, amelyet arra használtak, hogy beavatkozzanak az Európai Parlament döntéseibe. A csak most igazán kibontakozó Katar-gate lényege tehát az, hogy az EP vezető tisztviselőire, lobbistáira és családjaikra gyakorolhatott befolyást Katar és Marokkó a számukra kívánatos EP-döntések eléréséért, és az Európai Unió hatalmi központjaiban számosan érintettek lehetnek az ehhez kapcsolódó korrupcióban, pénzmosásban és szervezett bűnözésben.
Az említett korrupciós botrány két brüsszeli ngo-t, nevezetesen a Fight Impunity és a No Peace Without Justice nevű szervezeteket is érintheti, amelyek Soros György Nyílt Társadalom Alapítványaihoz (OSF), illetve az alapítványi hálózat által finanszírozott más ngo-khoz erősen kötődnek. Az ügyben letartóztatták Luca Visentinit, a Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség főtitkárát is. A szövetség 2016 és 2021 között több mint hatmillió dollár támogatáshoz jutott az OSF-től, és a Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség a Nyílt Társadalom Alapítványok révén finanszírozott Amnesty International, Human Right Watch, valamint – a hazánkat támadó új korrupciós jelentést készítő – Transparency International szervezettel együtt a Sport & Rights Alliance érdekvédelmi szervezet legfőbb támogatójának számít.
A Katar-gate ügy jól jelzi, hogy maguk a civil szervezetek (ngo-k) semmivel sem immunisabbak a korrupcióval szemben, mint más ágazatok vállalatai vagy akár egyes államok, kormányzatok, és ez a szervezetek számára különösen káros lehet, mivel továbbgyűrűző rossz hatással lehet a hírnévre, a hitelességre, így később a finanszírozásra és az adományozásra is. A hitelesség az egyik legkritikusabb tényező, amely egy civil szervezetet befolyásol, amely legegyszerűbben megfogalmazva a megbízhatóságot és a szavahihetőséget jelenti. Miért is támogatnak egyesek például valóban a közért tevékenykedő, nemzeti civil szerveteket? Ennek egyik fő oka az, hogy az adott szervezet ilyen hiteles értékrendet és szakmai szintet képvisel, amelyet jól ismernek, és amelyben a tapasztalataik alapján megbízhatnak.
A korrupció kérdése tehát fontos az ngo-k működése szempontjából is, és ezért felelősséggel tartoznak a társadalom felé. Csökkenteniük kell a korrupciós kockázatokat a nemzetközi politika, és a nem kormányzati jellegű nemzetközi szervezetek körében is, és az adott ngo-n belül szankcionálniuk kell a korrupciós eseteket, mert a szervezetek csak így tehetik világossá, sőt megkérdőjelezhetetlenné, hogy aktív küzdelmet folytatnak a korrupció gyakorlata ellen. Az ngo-knak egyértelművé kell tenniük a saját rendszerünkön belül, hogy a korrupcióellenes programjuk megsértése nagyon sokba fog kerülni, mert azzal a hírnevük forog kockán.
Jó hírnév nélkül az adott szervezet elveszíti a donorok és finanszírozók, valamint partnerei és még a társadalmi célcsoportjai bizalmát is. A Transparency International nevű szervezet is csak úgy tudna szakmai tekintetben hitelesebb lenni, ha ehhez az elvhez valóban tartaná is magát. A Katar-gate botrány ugyanis egyre jobban kikezdi a korrupcióra elvileg érzékeny ngo-k független véleményalkotását és a beléjük vetett társadalmi bizalmat, különös tekintettel arra, hogy a botrány megvalósulására ngo-k közreműködésével került sor.
A teljes elemzést IDE KATTINTVA a Századvég honlapján olvashatják el.
