Etnikai konfliktussal fedik el a válságot Romániában
Az utóbbi hetekben feltűnően megsokasodtak a magyarellenes román támadások Erdélyben. Az incidensek rossz emlékeket ébresztenek minden magyarban, abba a hitbe ringattuk ugyanis magunkat, hogy a románok és a magyarok képesek békében élni egymás mellett, a nemzetiségi ellentétek pedig nyugvópontra értek.
Nemrég Csíkszeredában egy magyarokat gyalázó molinót feszítettek ki a bukaresti Steaua labdarúgócsapat drukkerei. Ugyanez a csapat Csíkszentkirályon letört egy emlékműre kifüggesztett székely zászlót is. A székelyföldi eseményeket megelőzően a kolozsvári Universitatea drukkerei vertek meg magyar fiatalokat, csupán azért, mert azok az anyanyelvükön beszélgetek egymás között. Az erőszakos események nem előzmények nélküliek, illetve a két nemzet súlyosan terhelt kapcsolata talán magyarázatként is szolgálhatna. Az erdélyi viszonyokat ismerők pedig jól tudják azt is, hogy a románokban mai napig jelentős kisebrendűségi érzés él a magyarokkal szemben, illetve
tudat alatt ott motoszkál minden román emberben az aggodalom, hogy egy napon számonkérik rajtuk a területrablás bűnét.
Ez azonban egy zsigeri jelenség, a mindennapokban nem érzékelhető valódi feszültség a magyarok és a románok között. A valóság az, hogy mindkét nemzet fogyatkozóban van, a magyarok számaránya már régen nem fenyegeti a demográfiai válságban levő románokat.
Mindezek mellett
a románoknak megvan a maguk baja. A magyarul író, magyarul érezni azonban képtelen hazai médiamunkások állításaival szemben ugyanis Románia korántsem európai bezzegállam.
A „szárnyaló” román gazdaság néhány év alatt közel 8 százalékra tornászta fel az államháztartási hiány mértékét. A magyar sajtóban megjelenő szép fogyasztási számok mögött az állt, hogy az utóbbi években minden kormány folyamatosan túlköltekezte magát. Mindeközben egymást váltották a néhány hónapig működő kormányok, amelyek a túlélés reményében kiköltekezték magukat, elnapolva a szükségszerű kiigazítás napirendre tűzését. Mostanra ugyan elkerülhetetlenné vált a megszorítások és adóemelések bevezetése, azonban ezek bejelentését elnapolták. A rendszerpártok ugyanis nem akarták még inkább magukra vonni a népharagot, amelynek érlelődését jól mutatja, hogy ősszel egy futóbolond lett az elnökválasztás győztese.
A hagyományos elit leszerepelt Romániában. Az emberek azt érzik, hogy az egymást váltó liberális és szocialista kormányok semmit nem tettek azért, hogy Románia egy valóban működő országgá váljon. A többség a fent említett Calin Georgescutól várt megoldást, akinek azonban megsemmisítették választási győzelmét, majd a demokrácia legnagyobb dicsőségére eltiltották a megismételt elnökválasztáson való indulástól.
Meg kell jegyezni, hogy a román soviniszta pártok sem magyarellenességgel, hanem a régi elit leváltásával kampányolnak. Pontosabban fogalmazva a magyarellenességet egyéb kulturális érték híján a román néphagyomány részeként ápolják. Valódi tartalom nélkül.
Bármilyen kormány is alakuljon Bukarestben, bárki is legyen az államelnök, a valódi hatalom mindig a titkosszolgálatok kezében marad. Ez így van nagyjából a kommunizmus időszaka óta. Ez
a háttérelit most megpróbálja az egymilliós erdélyi magyarság irányába terelni a felgyülemlett társadalmi feszültségeket. Éppen úgy, mint 1990-ban, a fekete március napjaiban.
Etnikai konfliktussal terelik el az emberek figyelmét Románia valóságáról. Arról, hogy származástól függetlenül egyre nehezebb az élet Romániában mindenki számára. A jövő pedig semmiféle reménnyel nem kecsegtet. A román közvélemény pedig van annyira primitív, hogy bedőljön a trükknek. Megeszik újra, amit eléjük tesznek, megfeledkezve arról, hogy a valódi ellenségük a bukaresti kormány.
A leírtaktól nem független, hogy Marosvásárhely magyar polgármesterét, Soós Zoltánt éppen a napokban függesztették fel hivatalából, ugyanis a DNA (korrupcióellenes ügyészség) vizsgálatot folytat ellene. Azt tudni kell, hogy a korrupcióellenes ügyészség több mint egy évtizede etnikai alapú politikai leszámolások végrehajtójaként működik. Az elmúlt másfél évtizedben több magyar városvezető ellen kezdeményeztek eljárást, azonban a hosszadalmas vizsgálatok végül vádemelés nélkül zárultak. Kiderült, hogy alaptalanul vádolták a magyar közösség képviselőit. A román közvélemény előtt azonban felmutathattak néhány „korrupt” magyar politikust, akire lesújtott a hatóság. Az egész ország így működik, egy rozoga színház. Kabaré.
Egy Erdélyt járó barátunk jegyezte meg nemrég:
„Románia egy valódi sufni-tuning ország. Ez a fajta minőség köszön vissza a közterületektől az állami épületeken át az államigazgatás és a közszolgáltatások működtetéséig. Ami Erdélyben érték, azt vagy Isten, vagy a magyarok építették. Minden más a román állam bűne.”
A magyarellenes atrocitások gyökere tehát nem az emberek közötti súrlódásból fakad, hanem a bukaresti hatalmi manipulációból. Ezzel összefüggésben pedig kíváncsiak lennénk a honi ellenzék véleményére is.
Akik mintaként tekintenek Romániára, azok miért hallgatnak, amikor az erdélyi magyarokat támadja „bezzegrománia”?
