Európa a koncon rágódik

Az eredeti terv az volt, hogy egy kolosszális üzlet reményében az USA és az EU kiprovokál egy háborút Oroszország és Ukrajna között. Az érdekelt felek jól tudták, hogy Oroszországot könnyű táncba vinni, ha Ukrajna moszkvai érdekszférában maradása forog kockán. Szakértők szerint ugyanis Ukrajna nélkül Oroszország nem tekinthető nagyhatalomnak, geopolitikai leértékelődés pedig a teljes orosz föderáció stabilitását is veszélybe sodorhatta volna. Nem nehéz tehát belátni, hogy az orosz állam történeti előképének tekintett Kijevi Rusz területén létrejött állam „körön” belül tartása egzisztenciális kérdés Moszkva számára. Oroszország márpedig biztosan mindent megtesz annak érdekében, hogy létezését és biztonságát garantálja.

Hangsúlyozni kell, hogy a vázolt körülmények mindenki számára világosak voltak, Brüsszelben és Washingtonban egyaránt. Oroszország biztosra vett reakciója tudatában ámították tehát Ukrajnát NATO- és EU-tagsággal. Bízva abban, hogy Moszkva nem nézi tétlenül, amint Ukrajna a már említett Kijevi Rusz kulturális értékeivel, altalaji kincsekkel, elképesztően értékes ipari infrastruktúrával és több millió orosz nemzetiségű polgárral a hóna alatt átaraszol az amerikai érdekszféra ernyője alá. Ha pedig Oroszország háborúba keveredik Ukrajnával, úgy a megfelelő nyugati segítség mellett egy hosszú ideig elhúzódó konfliktus bontakozhat ki, amely leköti az orosz kapacitásokat, kifárasztja az országot, kis szerencsével pedig a Putyin-rendszer válságát is előidézi. Egy orosz összeomlás után pedig Ukrajnát egyszerűen felosztották volna gazdasági érdekszférákra. A nagyobb és értékesebb részek az amerikaiakat, a csonton maradt húscafatok az európaiakat illették volna. A befektetők számára tehát a háború egy olyan befektetés volt, amelynek megtérülését a nagy nyugati államok kormányai garantálták számukra. Kis szerencsével pedig az orosz és az ukrán piac egyszerre hullott volna az észak-atlanti szövetség ölébe. Mindemellett a magára maradt Kína már sokkal könnyebb préda lehetett volna Washington számára.

Az elképzelés végül csődöt mondott. Oroszország fölénybe került a fronton, nem mutatta a súlyos fáradás jeleit, gazdaságilag pedig függetlenítette magát a nyugati rendszerektől. Közben Kína és Oroszország szövetsége is aggasztóan megerősödött, amely mögé a globális dél országai is felsorakoztak. Az amerikai elitek időben rájöttek, hogy veszélyben forog a befektetés. Évekig azt figyelték, hogy ugyan öntik a pénzt és a fegyvert Ukrajnába, az oroszok mégis napról napra több területet foglaltak el a maguk számára. Félő volt, hogy a háborús kudarc ráég a nyugati szövetségre, miközben Oroszország megszerzi azokat az értékes területeket, amelyek birtoklásáért alapvetően zajlik a háború. Új megállapodásra és új tervre volt szükség. Az amerikai elitek ezért engedték, hogy Donald Trump kerüljön az elnöki székbe. Szükség volt egy karakterre, aki hitelesen képviseli a háborúellenes politikát, így sikerrel kivezetheti az USÁ-t a konfliktusból. Pontosabban úgy lép ki a háború finanszírozásából, hogy sikerül Kijevvel megfizettetni a korábbi befektetéseket, azaz a fegyvereket és a különböző adományokat. Ennek részeként jött létre az amerikai-ukrán ásványkincs szerződés is. Ez a megállapodás ugyanis garantálja azt, hogy Amerika extra nyereséggel zárja az üzletet. Ezzel összefüggésben tudni kell azt is, hogy materiális tekintetben sok esetben Oroszország szempontjai is hasonlóak ahhoz, ahogy az amerikaiak működnek. Szakértők szerint ugyanis hosszú távon úgy kell kalkulálni, hogy egy-egy régi bánya elfoglalása már biztosítani tudja azt, hogy a háború, a különleges katonai műveletek minden pénzügyi költsége megtérüljön. Ez ilyen egyszerű. Már amennyiben nem egy nép katasztrófáján, hanem rideg közgazdasági számításon keresztül vizsgáljuk a háború kérdését.

A moszkvai és a washingtoni könyvelés tehát jól áll, miközben Európa és Ukrajna a háborús veszteségen osztozik egymással.

Ami pedig Ukrajna EU-csatlakozása és a háború további finanszírozása körül zajlik, az az úgynevezett kármentés. Az európai befektetők most megpróbálják visszaszerezni a pénzük egy részét. Kisebb veszteségek ugyan kénytelenek lesznek lenyelni, azonban valahogy vissza akarják kapni azoknak a milliárdoknak egy részét, amelyek Ukrajna támogatására költöttek az elmúlt három év alatt. A jelek ugyanis azt mutatják, hogy az USA Európa nélkül állapodott meg az ukránokkal, miközben már az oroszokkal is helyreállítják a kapcsolataikat. Az EU ezért elhatározta, hogy megment a maga számára egy részt Ukrajnából. Azt remélik ugyanis, hogy amennyiben valamire rákerül az EU-s pecsét, azt nem háborgatják sem az amerikaiak, sem az oroszok. Ebben a tekintetben teljesült az eredeti magállapodás, Európa megkaphatja a csonton maradt húsdarabokat, a brüsszeli elitet pénzelő gazdasági körök így nem maradnak éhesen. Ezért gyorsított eljárással fel akarják venni a szervezetbe Ukrajnát, hogy biztosítsák a befektetők kártalanítását. Ami ugyanis Ukrajnából marad, az lesz a kárpótlás a befektetők számára. Hangsúlyozni kell, hogy

az üzletből Európa semmilyen mértékben nem részesül, nem elég nagy ugyanis a torta.

Ne feledjük azonban, hogy alapvetően üzletemberekről van szó. A háború támogatásának költségeit így átterhelnék az európai polgárokra, a jelek szerint ugyanis nem tettek le arról teljesen, hogy fegyverek segítségével harcoltassanak ki maguknak pozíciókat Ukrajnában. A háború folytatása ugyanis könnyen keresztbe tehet az amerikai vezetésnek, ezzel pedig akár alkura is lehet őket bírni.

Ez az oka annak, hogy az Európai Néppárt (EPP) és benne a Tisza Párt nemcsak Ukrajna gyorsított EU-csatlakozásáról hozott döntést, hanem pénzügyi és hadieszközök biztosításáról is.

Brüsszel tehát úgy döntött, hogy tizenkilencre lapot kér, számukra ugyanis ez az egész háborús cirkusz csak kártyajáték.

Amennyiben azonban a kedvezőtlen lapjárás folytatódik, úgy Európa a mostaninál is nagyobb bajban lesz.