Európa angyalbőrbe vágyik – vagy mégsem?

Minden uniós tagállamban vissza kellene hozni a kötelező sorkatonai szolgálatot, vetette fel pár hete Manfred Weber, az Európai Néppárt elnöke. Németországban máris nagy a mozgolódás, két héttel ezelőtt ugyanis arról szavazott a Kereszténydemokrata Unió (CDU), hogy tárgyaljanak a kötelező katonai szolgálathoz való fokozatos visszatérésről. Boris Pistorius védelmi miniszter korábban azt kérte, a tervezők április közepéig mutassanak be különböző modelleket a sorozásra, ezeket nyárig akarja elemezni és meghozni a döntést.

Van honnan ihletet meríteni. Az Európai Unióban ugyanis korántsem példa nélküli a sorkatonaság. Noha a professzionális haderő mindenhol elterjedt, nem volt evidens, hogy ezzel párhuzamosan megszűnjön a sorozás. Jelenleg a tagállamok egyharmadában, kilenc országban van érvényben a kötelező katonai szolgálat valamilyen formában, ezek Ciprus, Görögország, Ausztria, Litvánia, Lettország, Észtország, Finnország, Svédország, valamint Dánia. Az sem példa nélküli, hogy egy országban egyszer már eltörölték, majd újra bevezették. Ilyen például Lettország, ahol 16 év szünet után tavaly élesztették újra, azóta a balti államban minden 18 és 27 év közötti férfinak kötelező bevonulni 11 hónapra, ezt önkéntes alapon a nők is vállalhatják. Érdekes kivétel e tekintetben Svédország, ahol egyedüliként az EU-ban a nőknek és a férfiaknak is kötelező teljesíteni a sorkatonai szolgálatot.

Boris Pristorius el is látogatott Svédországba, Norvégiába és Finnországba, hogy megfigyelje az ottani gyakorlatot a sorozási eljárásokról, a minisztérium pedig elemzi az észak-európai sorkötelezettségi modelleket.

Jegyezzük meg, hogy a magyar országgyűlésben is szóba került tavasszal a sorkötelezettség visszaállítása. Novák Előd, a Mi Hazánk alelnöke vetette föl azzal az indokkal, hogy több európai ország már meghozta ezt a döntést, mások pedig fontolgatják, illetve fontos, hogy egy esetleges háborúba való belépés esetén ne ágyútöltelékként pazaroljuk el a drága magyar vért.

Kivezetni könnyebb

Bármennyit beszéljenek is a sorkatonaság visszaállításáról az európai politikusok, azt látni kell, hogy hatalmas fába vágják a fejszéjüket. Vessünk csak egy pillantást déli szomszédunkra. Szerbiában 2010-ben szűnt meg a kötelező sorkatonai szolgálat, ám most még csak nem is politikusok iparkodnak minél nagyobbat mondani, egyenesen a hadsereg vezérkara értékeli úgy, hogy a védelmi erő növelése érdekében az aktív és a tartalékos állomány utánpótlására és fiatalítására van szükség, ezt pedig a kötelező sorkatonai szolgálat ismételt bevezetésével lehetne a leghatékonyabban elérni. Ám megszólalt az ügyben Goran Petković nyugalmazott ezredes, azzal hűtve le a kedélyeket, hogy a sorkatonaság visszaállítása a közösségi médiában, a családi ebédek alkalmával és esetleg a kocsmai beszélgetésekben valósítható meg. Szerinte ugyanis már önmagában az is kérdéses, hogy ki képezné ki a rengeteg újoncot, hiszen az elmúlt években megfogyatkoztak az erre alkalmas emberek.

Németországban is látják, hogy nem lesz ez fáklyásmenet. Olaf Scholz szövetségi kancellár például úgy nyilatkozott, hogy nem lesz többé sorkatonai szolgálat, mint korábban, és 400 ezer katonából álló sorállományú hadsereg sem, mivel, mint mondta, a Bundeswehrnek már nincsenek meg a megfelelő képzési struktúrái, és egy nagy létszámú sorkatonai hadsereg rendkívül drága is lenne.

Arról nem is beszélve, hogy a sorozottak döntő többsége a munkaerőpiacról esne ki, ami igencsak megtépázná nemcsak a német, hanem a legtöbb uniós tagállam gazdaságát.

Nem lesz népszerű

A sorkatonaságot érintő összes kérdés közül talán a legfontosabb, hogyan fognak reagálni, akik majd kézhez kapják a behívót. Főleg annak tükrében, hogy aki ma átlépi a laktanya kapuját, vélhetően érzékeli, hogy folyamatosan nő annak az esélye, hogy a csatatéren találja magát. Márpedig számos különböző felmérés született az elmúlt években arról, hogyan viszonyulnak hazájuk fegyveres védelméhez az európai országok lakosai.

Kezdjük a sort Németországgal, ahol a védelmi miniszter nagy elánnal tervezi a sorozást. Az RTL Deutschland az idén készíttetett egy felmérést a Forsa közvélemény-kutatóval, amelyből kiderült, a németek mindössze 38 százaléka lenne hajlandó fegyverrel megvédeni a hazáját, ha megtámadnák.

Ugyanezt a kérdést vizsgálta az ukrán Rating a Gallup Internationallel együttműködve világszerte. Mint kiderült, Ázsiában a megkérdezettek igen nagy arányban válaszoltak igennel, Szaúd-Arábiában például a lakosság 94 százaléka fogna fegyvert. Ezzel szemben a háborúban álló Ukrajnában ez az arány 62 százalék. Európán belül Olaszországban, Németországban, Ausztriában, Spanyolországban és Bulgáriában mérték a legkisebb harci hajlandóságot, míg a legnagyobbat Közép-Európában. Hazánkban erről saját felmérést készített a Publicus Intézet 2022-ben. Az országos reprezentatív kutatásból kiderült, hogy a haza védelmében 62 százalék ragadna fegyvert. Ám ez az arány gyorsan visszazuhanna abban az esetben, ha Magyarország indítana támadást valaki ellen, ebben az esetben 1 százalék vállalná, hogy harcba indul.

Márpedig a hadseregben nagyon sok múlik a katonák motivációján, mondta a Demokratának Vukics Ferenc alezredes, katonai szakértő, a Nemzetvédelmi Szabadegyetem Alapítvány alapítója.

– A mi tapasztalatunk szerint a legnagyobb kérdés az, kész-e harcolni az országért, amiben él. Ha ez nincs meg, hiába képezzük ki őket a legmodernebb eljárásokkal. Megkaphatják a legjobb felszerelést, fegyverekből a legmodernebb csúcstechnikát adhatjuk a kezükbe, korszerű gyakorlóterekkel, lőterekkel, szimulátorokkal, óriási pénzt áldozhatunk a felkészítésükre, de ha a végén mégis csak egy olyan katonát kapunk, aki nem hajlandó harcolni, akkor valójában a pénz elköltésén kívül nem tettünk semmit – mondja az alezredes, aki éppen ezért kételkedik a sorozás sikerességében.

Sokkal jobban járunk olyan emberekkel, akik valamilyen formában önként jelentkeznek, ellenkező esetben ugyanis még a kiképzés sem fog normálisan működni. Egy jó parancsnok, egy jó példakép sokat segíthet a helyzeten, de a kezdeti elkötelezettséget nem lehet semmivel sem pótolni, állítja Vukics Ferenc, aki maga is dolgozott sorkatonákkal. Arra is felhívja azonban a Demokrata olvasóinak figyelmét, hogy ezek a problémák megmutatkoznak az ukrán haderőnél is, még azok körében is, akiket nyugatra visznek kiképzésre. Közülük is sokan meglépnek a német és brit laktanyából, noha minden bizonnyal ilyen kiképzésre válogatott állományt küldtek oda.

– A katonák azt szeretik, ha olyanokkal harcolnak együtt, akik ugyanúgy fontosnak tartják az ügyet, mint ők. Az igazán jól működő bajtársi közösségben a másikba vetett bizalom a legfontosabb érték. Háborúban ugyanis a katonák elsősorban a mellettük küzdő bajtársukért harcolnak. Kényszersorozott emberekkel ilyen közösségeket nem lehet létrehozni, és komoly eredményeket egy modern háborúban nem is lehet elérni – teszi hozzá az alezredes.

Kell-e egyáltalán?

Ma már szinte majdnem mindenütt hivatásos hadsereg vette át a sorozott haderő helyét, és nem véletlenül. A technikai eszközök megkövetelik, hogy ne hat hónapra vonuljanak be a kezelőik, ezért nagy jövőt ennek a kezdeményezésnek nem jósolnak.

– Itt, Magyarországon biztos nem lesz belőle semmi – mondja a Demokratának Kis-Benedek József. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem professzora megerősíti, a sorkatonaság legfeljebb arra lehet jó, hogy a lakosság egy része a katonai alapismereteket megszerezze, de ma már a harctéren nem golyófogókra van szükség. Már nem tér vissza a tömeghadseregek kora, ezzel nem lehet elkerülni a háborút és megoldani sem – véli a professzor.

Vukics Ferenc ezt azzal árnyalja, hogy a sorkötelesekből összeállított haderőnek vannak azért előnyei. Míg a professzionális hadsereg általában kis létszámú, jól felkészített állományból áll, akik értőn használják a legmodernebb haditechnikát, ami irdatlan összegekbe kerül, bevetésüknél már az ár-érték arány is fontos tényező. Egy nagyobb létszámú emberveszteség hatalmas érvágás lehet, már csak azért is, mert nincs utánpótlás. Ezzel szemben a sorállomány létszámát gyorsan lehet növelni egy konfliktus során, és a veszteségek pótlása is lényegesen könnyebb.

– Régen azt mondták hogy a háborút a hivatásosok kezdik, és a tartalékosok fejezik be. Az elmúlt időszakban megmutatkozott, hogy egy elhúzódó háborúban nem az a fő kérdés, hogy az első hónapokban milyen minőségű állományt tud egy ország felmutatni, hanem az, hogy hány embert tud mozgósítani 2-3 év múlva – mondja az alezredes. Arra is felhívja a figyelmet, hogy a léptékek megváltoztak, a bahmuti ütközetben például eltűnt volna a teljes brit haderő.

Ettől függetlenül Vukics Ferenc úgy látja, a problémákra a korábban leírt okokból nem megoldás a sorkötelezettség felélesztése, még azzal együtt sem, hogy így első ránézésre megoldhatónak tűnik a nyugat-európai haderőkben tapasztalt toborzási válság. Ehelyett sokkal hasznosabbnak tartja az önkéntes tartalékos haderő fejlesztését, illetve ha az állam támogatja azokat a szolgáltatásokat, ahol az erre fogékonyak fejleszthetik egyéni védelmi képességeiket.

Utóbbi azért fontos, mert bár a sorkatonaság megszűnt, a hadkötelezettség nem, hazánkban hadiállapot esetén 50 éves korukig azoknak a férfiaknak is mehet a behívó, akik korábban semmilyen kiképzést nem szereztek. Bizonyos honvédelmi vagy polgári védelmi feladatkörökben a nők is mozgósíthatók. Ezért lenne fontos, hogy aki szeretné kipróbálni magát, kaphasson képzést arról, mi volna a feladata, ha beütne a baj.