Európa bekeményít

Noha a magyar és a nemzetközi média figyelmét elsősorban Volodimir Zelenszkij ukrán elnök látogatása kötötte le a múlt heti EU-csúcs kapcsán, az uniós vezetők brüsszeli tanácskozásának egyik kiemelt témája az illegális bevándorlás volt. A probléma nem új, a 2015-ös migrációs válság óta folyamatosan jelen van – noha előbb a járvány, majd a háború is háttérbe szorította –, és a véleménykülönbségek is megmaradtak.

Az elmúlt hetekben már látszott, hogy a szigorú migrációs politikát követő európai országok vezetői végül elhatározták, saját kezükbe veszik az irányítást és nyomást gyakorolnak az EU-ra, hogy változtasson az irányvonalán. Karl Nehammer osztrák kancellár azzal fenyegetőzött, hogy blokkolja a csúcstalálkozó közös zárónyilatkozatát, ha nem születik konkrét megállapodás a migrációs kérdésekben. „Az üres szavak nem lesznek elegendők” – mondta a jobbközéphez tartozó politikus a Die Welt című német lapnak. „Végre világos és egyértelmű kötelezettségvállalásra van szükség a külső határvédelem megerősítésére és arra, hogy erre az uniós költségvetésből megfelelő pénzügyi forrásokat használjanak fel”, követelte Nehammer.

A kancellár a múlt hónapban felszólította az Európai Bizottságot, hogy kétmilliárd euróval segítse a bolgár határvédelmet. Nehammer már két csúcstalálkozón is részt vett Orbán Viktor magyar kormányfővel és Aleksandar Vučić szerb elnökkel, amelyek során közös fellépésben állapodtak meg a balkáni útvonalon zajló illegális migráció megfékezésére. A tavaly novemberi belgrádi tanácskozás után Orbán Viktor arról beszélt, hogy a védelmi vonalakat minél délebbre kell tolni, ezért hazánk Szerbiával és Ausztriával közös határvédelmi erőt akar létrehozni.

A brüsszeli Politico szerint a múlt heti brüsszeli EU-csúcson Ausztria és Magyarország mellett Görögország, Dánia és a három balti állam is szigorúbb határvédelmi intézkedéseket követelt. Míg a tagállamok egy része azt akarta, hogy Brüsszel segítsen a határkerítések finanszírozásában, mások az elutasított menedékkérők visszaküldésére helyezték a hangsúlyt. Utóbbi probléma is tagadhatatlanul megoldásra vár, hiszen minden fogadkozás ellenére a tapasztalat a mai napig az, hogy aki illegálisan bejut Európa területére, az belátható ideig legfeljebb magától megy haza.

A lap úgy tudja, hogy Olaf Scholz német kancellár igyekezett csillapítani a kedélyeket és az ellen érvelt, hogy Európa „erődítménnyé alakítsa magát”, szerinte ugyanis a falak felhúzása nem állítja meg az illegális migrációt. Végül azonban Scholz és a többi uniós vezető is támogatta a szigorúbb uniós határellenőrzési módszereket; a lap szerint ez is jelzi, hogy összességében változott az EU álláspontja és hangvétele is 2015 óta.

Szárnyas kapu

A hazánk déli határán épült kerítés a mainstream nyugat-európai politika nagy részéből durva kritikákat váltott ki. Egyesek megkérdőjelezték a hatékonyságát, mások pedig azzal riogattak, hogy „újra falak emelkednek Európában”. Azóta azonban nemcsak hazánk és Bulgária, hanem Szlovénia és Lengyelország határán is kerítés emelkedett. Ma már magyarázkodniuk sem kell a kerítést építő országoknak, szemben azzal, amikor hazánk példáját követve Ausztria is hozzáfogott az építéshez, de a 2016-ban megbukott szociáldemokrata kancellár Werner Faymann „szárnyas kapuként” igyekezett a védművet politikailag eladhatóvá tenni.

A kerítésépítés finanszírozását láthatóan továbbra is vörös vonalnak tekintik Brüsszelben. Előrelépés azonban tagadhatatlanul van. A múlt csütörtöki, késő éjszakába nyúló tanácskozás végén elfogadott zárónyilatkozat szerint az Európai Tanács egyebek mellett felszólítja az Európai Bizottságot, hogy „haladéktalanul mozgósítson jelentős uniós forrásokat és eszközöket a tagállamok támogatása érdekében, hogy megerősítsék határvédelmi képességeiket és infrastruktúrájukat, a határőrizeti – többek között a légi felügyeletet szolgáló – eszközeiket, valamint felszereléseiket”.

Az ülésről hajnali háromkor távozó Nehammer újságíróknak tett nyilatkozatai alapján elégedett volt a zárónyilatkozattal, amelyben – a Politico szerint – az eddigi „legerősebb nyelvezetet” használták a migrációval kapcsolatban.

A bizottságnak jelentős támogatást kell nyújtania, ami azt jelenti, hogy az unió külső határán fekvő országok, így Bulgária is felhasználhatják a brüsszeli forrásokat a határvédelem személyi és eszközállományának fejlesztésére, saját pénzükből pedig megerősíthetik a határkerítést – fejtegette a néppárti politikus. Nehammer szerint ezzel az EU de facto a határkerítésre is ad pénzt, még ha azt is mondja, hogy nem teszi.

„A nyomás nő, lassan elviselhetetlenné válik immáron a nyugati országok számára is” – mondta Orbán Viktor az ülést követően közzétett Facebook-videójában. „A kérdés most már csak az, hogy a bizottságban ülő brüsszeli bürokraták is megértik-e, hogy azonnal cselekedni kell” – vetette fel a kormányfő. „Például a Magyarországgal szembeni jogi eljárásokat fel kell függeszteni vagy vissza kell vonni, illetve támogatni kell a tagállamokat, köztük Magyarországot is, hogy kerítést építsenek, és megerősítsék a határvédelmüket. Ezen múlik Európa jövője” – tette hozzá.

Na ugye

Az Európai Unió migrációs politikáját a 2015-ös válság óta nagyjából azzal a mintázattal lehetne leírni, hogy a magyar javaslatokat előbb teljes elutasítás és megvetés fogadja, majd a szavak szintjén más vezetők is átvesznek belőlük gondolatokat – nyilván úgy, mintha a sajátjuk volna –, aztán egyes tagállamok neki is állnak megvalósítani a terveket. Brüsszel eddig persze nem jut el, mert folyamatosan a politikai korrektség és az ideológia saját maga által felhúzott falaiba ütközik, hiszen bizonyos gondolatokat megfogalmazni sem szabad, nemhogy megvalósítani. Ennek megfelelően tehát számtalanszor esett már szó arról, hogy meg kell erősíteni a külső határok védelmét, de aki ténylegesen hatékony határvédelembe fogott, azt következetesen gáncsolták. Mindeközben a retorika szintjén sem sikerült leszokni arról, hogy a migránsokat és a rajtuk milliókat kereső embercsempészeket bátorító nyilatkozatokat tegyenek. A kezdettől fogva bukásra ítélt kvóták folyamatos újramelegítése is ebbe a tendenciába illeszkedik.

Orbán Viktor már 2016-ban konkrét akciótervet fogalmazott meg a migráció visszaszorítására. A Schengen 2.0 csomag szerint a külső határokat hatékonyan kell védeni; a menekültügyi eljárásokat az EU területén kívül, zárt és őrzött hotspotokon kell lefolytatni az EU területére történő első belépés előtt; a visszafogadásra és visszatérésre vonatkozó megállapodásokat a származási és tranzitországokkal kell megkötni és velük együttműködve érvényre juttatni; az illegális migránsokat vissza kell küldeni a biztonságos származási vagy tranzitországokba; semmilyen automatikus mechanizmust nem szabad bevezetni a bevándorlók befogadására; a tagállamoknak nemzeti hatáskörben, szuverén módon kell dönteniük arról, hogy demográfiai és munkaerőpiaci problémáit bevándorlással akarják-e kezelni vagy sem.

Az EU-nak 2023-ra nemhogy addig nem sikerült eljutnia, hogy megvalósítsa ezeket a terveket, de az is nehézséget okoz, hogy egyáltalán elismerje azok szükségszerűségét.

Pártpolitika

Az esetleges retorikai fordulatok mögött érdemes többet keresni, mint a realitások felismerését. Az Európai Néppárt elnöke, Manfred Weber nemrég csatlakozott ahhoz a követeléshez, hogy az EU finanszírozza a határkerítések építését. Sajátosan hangzik ez a magyar kormányt sűrűn bíráló bajor politikustól, aki 2017-ben a mexikói–amerikai határfalra utalva azt mondta, hogy „mi nem építünk falakat, mi hidakat akarunk építeni”.

Nem véletlen, hogy Weber korábbi szokásaival ellentétben nem balra, hanem jobbra akar udvarolni. Az év elején közeledni kezdett Giorgia Meloni olasz kormányfőhöz, aki a Néppárttól jobbra álló Európai Konzervatívok és Reformisták pártcsalád elnöke is egyúttal. Webernek alapvető érdeke volna, hogy hátráltassa egy, a Néppárton kívül megerősödő jobboldali összefogás létrejöttét, különösen ha annak a Fidesz is része lenne.

Meloni mint az EU egyik legnagyobb gazdaságának és alapító tagállamának vezetője igencsak kapós lett. Az olasz miniszterelnököt már várható választási győzelme előtt fenyegetéssel akarta megpuhítani Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke, jól tudva, hogy az uniós pénzre Rómának is szüksége van. A másik módszer pedig az lehet, hogy az uniós fősodor egyes képviselői olyan Meloni számára kulcskérdésekben, mint a migráció, legalább a szavak szintjén támogatást nyújtanak, hogy cserébe máshol pedig ő engedjen.