Az elmúlt századok során Nyugat-Európa leginkább vándorlóként ismerte meg a cigányokat, akik régen szekerekkel, utóbb már lakókocsikkal járták az országutakat. A kormányok mozgásukat különféle rendeletekkel és törvényekkel szabályozták. A felszabadult keleti országok uniós csatlakozásával azonban cigányok százezrei vágtak neki könnyebb megélhetés reményében a Nyugatnak. A törvényekre sokszor fittyet hányó tömeg érkezése sokkolta a nyugati kormányokat. Sokan egyszerűen a „vissza a feladónak” elvvel orvosolják a problémát. Mások közvetett módon a cigányságot megcélzó törvényeket hoznak a rendbontók megfékezésére. Az érintettek és az emberjogisták panaszai egyre kevésbé hatják meg a döntéshozókat. Az állampolgársággal nem rendelkező cigányok nem alkotnak akkora tömeget, melyet érdemes lenne figyelembe venni a rendpárti többségi társadalom ellenében.

A cigányság körüli vita legutóbb Franciaországban lángolt fel. Nicolas Sarkozy bejelentette, a francia kormány a következő három hónapban több mint háromszáz illegális cigánytábort számol fel. A végső cél az összes illegális tábor felszámolása, és a kelet-európai cigányok visszatelepítése hazáikba. A francia hatóságok szerint ugyanis a táborok amellett, hogy veszélyesek a közegészségre és biztonságra, a csempészet és a prostitúció fő gócpontjaiként működnek. A francia kormány szeptemberben tart szavazást egy törvénytervezetről, amit ha elfogadnak, a bűncselekményeket elkövető személyektől megvonhatják állampolgárságukat. Szintén felmerült egy olyan törvényjavaslat, mely szerint a fiatalkorú bűnözők szüleitől is elvehető az állampolgárságuk.

Közvélemény-kutatások szerint Sarkozy intézkedéseit széles társadalmi támogatottság övezi. Nem ez az első eset, hogy Párizs a deportálás eszközéhez nyúl. Franciaország 2009-ben már tízezer romániai és bulgáriai cigányt küldött haza. Az ENSZ Faji Diszkrimináció Ellenes Bizottsága aggodalmának adott hangot, mondván, Sarkozy intézkedései felbátorítják a szélsőjobboldalt, ami pedig az idegengyűlölet és a rasszizmus előretörését fogja okozni. Osztotta a vélekedést az Európa Tanács is, melynek török vezetője, Mevlut Cavusoglu szerint a döntés nem csak Franciaországban, de Európa-szerte is idegenellenes hangulatot gerjeszthet.

Anneliese Baldaccini, az Amnesty International brüsszeli irodájának ügyvédje szerint az unió vakon szemléli a sorozatos jogsértéseket.

Hasonlóan vélekedik a budapesti székhelyű Európai Roma Jogi Központ igazgatója, Robert Kushen is, aki szerint a „szegénység és diszkrimináció lehetetlenné teszi a romák életét saját szülőhazáikban.” Az egyébként éppen a cigányok kiutasítását pártoló adófizetők pénzéből működő emberjogi szervezetek panaszai azonban egyre kevésbé jutnak el a nyugat-európai politikusok füléig. Mintha az egyre szűkülő kosárból gazdálkodó döntéshozók körében konszenzus kezdene kialakulni afelől, hogy azok, akik nem osztják a többség normáit, nem is jogosultak a többség védelmére és támogatására.

Az olasz belügyminiszter üdvözölte a francia lépést. Roberto Maroni szerint Párizs „utánozza Olaszországot” a romániai cigányok hazarepítésével. A bevándorlásellenes Északi Liga színeit viselő politikus úgy véli, az európai országoknak jogukban áll kiutasítani azon uniós polgárokat, akik nem tesznek eleget a minimális munka- és lakásfeltételeknek. Maroni azt is bejelentette, kampányolni fog, hogy az Európai Unió közösen lépjen fel a romákkal szemben.

Itáliában a cigány–olasz viszony 2007-ben mérgesedett el, amikor az egyik cigánytáborban élő román állampolgárságú férfi megerőszakolt egy római olasz asszonyt, aki pár nappal később a kórházban belehalt sérüléseibe. Válaszul az olasz hatóságok felszámolták az egész cigánytábort, a kormány pedig azonnal megváltoztatta a kitoloncolás szabályait. A hatóságok azóta könnyen hazapostázhatják a nemkívánatosnak ítélt elemeket.

2008-ban Silvio Berlusconi éppen a bűnöző cigányok megfékezése céljából rendelt ki az utcákra 2500 katonát. Ugyanebben az évben a hatóságok megkezdték a „nomád táborok” lakóinak összeírását. Ennek során nemcsak ujjlenyomatot vettek a táborlakóktól, de – a fasiszta veszélyt vizionáló kritikákkal mit sem törődve – etnikai hovatartozásukat és vallásukat is nyilvántartásba vették. Az összeírás alól a gyerekek sem voltak kivételek. 2009 nyarán olasz civilek katonai egyenruhás polgári szervezet megalapítását kezdeményezték az illegális cigány bevándorlók ellenőrzésére. Az Olasz Nemzeti Gárda létrehozását Silvio Berlusconi is támogatta, mondván, az csak a bűnözőktől akarja megvédeni az olaszokat. Az olasz politika elérte célját. Emberjogi szervezetek becslése szerint a hatékony fellépés miatt a 2006-ban még 200 ezer romából alig negyvenezer – őshonos cigány – maradt Olaszországban.

Az olasz és francia példa Európa többi demokráciájára is ragadósnak bizonyult. Svédországból 2010 augusztusában kereken ötven kelet-európai cigányt utasítottak ki. A svéd bevándorlásügyi miniszter úgy nyilatkozott, koldulással nem lehet „becsületes módon” pénzhez jutni. Tobias Billström szerint a kiutasítás nem sérti az unión belüli szabad mozgás jogát, mivel jelek vannak arra, hogy szervezett koldulásról van szó, melynek haszna bűnözők zsebében landol. Ugyancsak idén Koppenhága városa a dán kormány támogatásával toloncolt ki 400 kelet-európai cigányt. Belgiumban 700 cigányt számláló karavánt zavartak el Flandriából és kényszerítettek arra, hogy a déli vallon tartományokban verjék fel sátraikat. Az emberi jogokra már-már betegesen ügyelő Németország több ezer koszovói származású, de már Németországban született roma gyerek kitoloncolását tervezi. Berlint az sem zavarja, hogy többségük szerbül vagy albánul sem beszél.

A nyugati kormányok lépéseit megkönnyíti, hogy a keleti országok sem tekintik szívügyüknek távolba szakadt cigányaik sorsát. Egy Pro Democratia nevű szervezet a francia deportálások apropóján készített felmérést, melyből kiderül, hogy a románok 94 százaléka szerint román állampolgárságuk elvételével kellene büntetni a külföldön bűncselekményt elkövető cigányokat. A párizsi bolgár nagykövet a bolgár rádiónak adott nyilatkozatában úgy fogalmazott: „Nem kellene feleslegesen túldramatizálni a cigányok kiutasítását”. Martin Raikov hozzátette: „Az Európai Unió egyik tagországa számára, amilyen Franciaország is, mi sem természetesebb annál, mint hogy megpróbálja betartatni törvényeit és az európai normákat”.

Érdemes megjegyezni, hogy Kelet-Európában egyedül Magyarországon van hathatós politikai képviselete a cigányságnak. Bulgáriában a cigányság életmódjában, nyelvhasználatában, vallásában olyan szinten heterogén, hogy cigányságkutatók még azon is vitáznak olykor, közösségnek lehet-e egyáltalán nevezni a bolgár romákat. Nem csoda, hogy arrafelé politikailag semmiféle immunitást nem élveznek az ellenük irányuló verbális és fizikai támadásokkal szemben.

A Szófia melletti cigánytelepekre gyakran a rendőrök hallgatólagos támogatásával törnek be bolgár radikális fiatalok. 2006-ban Dimitar Sztojanov, az Európai Parlament Bulgáriából delegált megfigyelője romaellenes körlevelet küldött körbe a képviselőknek, melyben Járóka Líviára is sértő megjegyzéseket tett. Bár a nemzetközi közvélemény felháborodott, Sztojanovot hazájában semmiféle retorzió nem érte.

Legrosszabb helyzetben a romák Romániában vannak, ahol csak 1865-ben törölték el a cigány-rabszolgaságot, 1990–1993 között pedig állami irányítású pogromokat indítottak ellenük. A feszültségek azóta is állandóak románok és romák, Erdélyben magyarok és cigányok között. Az általános cigányellenességet leginkább Madonna 2009. augusztusi bukaresti koncertje példázza. Mikor a popdíva a romák diszkriminációja miatti aggodalmának adott hangot, rajongóinak fele erőteljesen kifütyülte.

A törvények lazasága miatt a többségi társadalom képviselői gyakran veszik kezükbe az igazságszolgáltatást. 2009-ben az erdélyi Csíkszentmártonban magyar fiatalok több putrit felgyújtottak, miután cigányok egy magyar családot bántalmaztak. Tegyük hozzá, a kemény örökség miatt Romániában nem jellemző az a hazánkban gyakori jelenség, hogy falvak lakói rettegésben éljenek a cigány kisebbség miatt.

A cigányok jelenléte Európa legfejlettebb demokráciáinak is komoly fejtörést okoz. A Finn Igazságügyi minisztérium 2005-ös statisztikája szerint a lakosság 0,2 százalékát kitevő cigányok a rablások 18 százalékáért felelősek. Hivatalos adatok szerint a cigány férfi ak fele börtönviselt. A finnek hétköznapi szinten is védik nyugalmukat. A rendszeres atrocitások miatt az ország bárjaiban és éttermeiben bevett gyakorlat a cigányok kitiltása. A diszkrimináció miatti feljelentéseket a rendőrök vállvonással, súlyosabb esetekben nevetséges összegű pénzbírsággal intézik el. Érdemes megjegyezni, hogy Finnországban európai szinten is kiváló a kisebbségvédelem, a finn nép toleranciáját pedig kiválóan jellemzi, hogy a II. világháború idején egyhangúlag megtagadták a zsidók kiadatását. Az integrációs próbálkozások sorozatos kudarca miatt számos országban az úgymond gettósításban látják a kérdés megoldásának kulcsát. 2009 augusztusában a délkelet-szlovákiai Nagymihály városa három méter magas, több mint száz méter hosszú falat épített a Kelet lakótelep határára. A döntés azután született, hogy a lakosság rendszeresen panaszkodott, amiért a szomszédos cigánytelepen élők hangoskodással zavarták nyugalmukat, más esetekben pedig szeméttel és emberi ürülékkel piszkították be az utcákat. Az emberjogista vádakra a polgármesteri hivatal szóvivője némi iróniával úgy válaszolt, a 40 ezer euróba kerülő fal sporttevékenységekre, többek közt fallabdázásra is jó lehet.

A szlovák hatóságok is, mint a 2008-as cigánylázadás brutális leverése is mutatja, nem szívbajosak. Egyenesen szögesdróttal őrizték a lakók biztonságát Csehország kilencedik legnagyobb településén, Usti nad Labem-en, amíg a nemzetközi tiltakozás miatt le kellett bontani. Belgrádban a 2009-es egyetemi olimpia apropóján döntöttek úgy, hogy szögesdróttal veszik körül a sportolók otthonául szolgáló olimpiai falu környékén lévő cigánytelepet. Az elképzelést a szerb belügyminiszter is támogatta, mondván a „vad telepek” megzavarhatták volna a játékokat.

Bulgáriában szinte már intézményesítve különítik el a cigányokat. A Szófia északkeleti részén található Philipovtsyban 120 ezer roma él a többségi társadalomtól teljesen elválasztva. A negyedben pestisként terjed a bűnözés, a cigányoknak a főváros más negyedeiben nem is adnak lakást vagy albérletet. Spanyolországban a gitanónak nevezett cigányokat nem tekintik etnikai kisebbségnek. Ennek megfelelően semmiféle identitásuk, kultúrájuk, nyelvük védelmére irányuló kisebbségi jog nem vonatkozik rájuk. Nemegyszer fordult elő, hogy falvak vagy kisebb városok lakói elüldözték a bűnözéssel vádolt cigány közösségeket. Így történt 2008-ban Castellar városában is, miután többen lopásokra és erőszakos támadásokra panaszkodtak. A spanyolok hangsúlyozzák, hogy a fellépésüknek semmi köze a rasszizmushoz, csak nyugodtan szeretnének élni.

Van példa ezeknél durvább megoldásra is. 2006-ban a bolgár egészségügyi miniszter az egészségügyi törvény módosítására vonatkozó javaslatában kezdeményezte, hogy tiltsák el a szüléstől a 18 év alatti nőket. Rodoslav Gajdarszki nem tagadta, javaslata elsősorban a romákat célozta meg, akik gyakran már 16 éves korban is vállalnak gyermeket. Csehszlovákiában pedig a hetvenes években illegálisan bár, de bevett gyakorlat volt a roma nők sterilizálása. A tudtukon kívül, császármetszés közben. Az esetek a kilencvenes években is folytatódtak, sőt az utolsó sterilizációt 2003-ra becsülik. Eddig közel száz asszony emelt panaszt a kórházak ellen, de jobbára eredmény nélkül. Komolyabb kártérítési perek sem indultak. Sok esetben a műveletet végző orvosok egyszerű bocsánatkéréssel úszták meg a komolyabb felelősségre vonást.

Európa mit sem törődve a politikai korrektség, a pc parancsával, védekezik.

Sayfo Omar