Évi tizenkétmilliárd dollár

Megdöbbentő összegek láttak napvilágot a National Bureau of Economic Research cikkének hasábjain. A tudósok szerint tizenkétmilliárd dollárt, vagyis 3624 milliárd forintnyi összeget dob ki az ablakon a Merkel-kormány 2011 óta minden esztendőben. Az eltelt kilenc év alatt az atomerőművek leállításának költsége meghaladta a 108 milliárd dollárt, ami 32 616 milliárd forintnak felel meg, derül ki a friss tanulmányból. Ez jóval több, mint egy kisebb uniós ország éves költségvetése! A National Bureau of Economic Research átfogó költség-haszon elemzése nemcsak az atomerőművek lebontásának költségeit, az így keletkező radioaktív hulladék biztonságos szállítását és tárolását, valamint az energiaárak növekedését vette figyelembe, hanem olyan tényezőket is, amelyeket mind ez ideig a szőnyeg alá söpörtek. Németország energiaellátása ugyanis jelentősen megváltozott. És nem a jó irányba.

Ha mind a 17 atomerőmű, ami 2011-ben még üzemelt, tovább működne, nagyságrendekkel kevesebb fosszilis tüzelőanyag elégetésére lenne szükség. Két-három millió megawatt az a kiesés, amit szénnel pótolnak, és utóbbinak a felhasználása az atomerőművek leállítása következtében egyharmadával nőtt, áll a tanulmányban. Az elektromos áram előállítási költsége évi 1,6 milliárd dollárral nőtt, nagykereskedelmi ára 3,9 százalékkal drágult. A fosszilis égéstermékek (lényegében szén és gáz) egészségkárosító hatását, a légszennyezettség okozta légzőszervi megbetegedések miatt megnövekedett orvosi költségeket éves szinten 9 milliárd dollárra teszik. A szénbányászat további súlyos következményei között megemlítik továbbá az időről időre bekövetkező bányaszerencsétlenségeket, a külszíni fejtések okozta tájsebekről már nem is beszélve.

Az atomerőművek lépcsőzetes leállítása következtében 2011 óta 36,3 millió tonnával nőtt Németországban a szén-dioxid-kibocsátás, ami 13 százalékos növekedést jelent a korábbi időszakhoz képest, amikor még üzemeltek az egyébként rendkívül korszerű és biztonságos atomerőművek. Az emisszió költségét tonnánként 50 euróval számolják: ez további 1,8 milliárd dollárba kerül évente, állítják az amerikai kutatók. Gondoljunk csak bele: ha ezt a hatalmas összeget a német kormány a szénerőművek és a szennyező szénbányászat leállítására, az atomerőművek korszerűsítésére és további fejlesztésére, illetve a megújuló energiatermelés növelésére fordította volna, nemcsak az emberek életminősége lenne jobb, de akár nullára csökkenthette volna Németország szén-dioxid-kibocsátását már jóval 2050 előtt. De ez még nem minden: nem kellett volna megemelni a villamos energia árát, nem nőtt volna a lakosság elégedetlensége, nem drágult volna meg az ipari termelés és még az is lehet, hogy nem tör ki a klímahisztéria, mert semmiképp sem erősödtek volna meg ekkora mértékben a Zöldek. Egyetlen rossz döntés, és kilenc év alatt a feje tetejére állt a világ.

Történt ugyanis, hogy a Merkel-kormány 2011-ben, a fukusimai atomreaktor-baleset után bejelentette, hogy 2022-ig fokozatosan leállítja a németországi atomerőműveket. Sokan nem értették, miért van erre szükség. A magyarázat egyszerű. A döntés mögött rövidlátó hatalmi érdekek húzódtak meg. Angela Merkel az utolsó pillanatban ezzel a bejelentéssel hiúsította meg a Zöldek 2011-es baden-württembergi választási győzelmét: túlszárnyalva követeléseiket, bejelentette az atomerőművek fokozatos és teljes leállítását 2022-ig, illetve ezzel egy időben a megújulóenergia-termelés fejlesztését. Erre mondják, hogy balról előzte a Zöldeket.

A német kancellár 2011-es döntésének máig ható súlyos gazdasági és környezetkárosító következményei lettek. A megújuló energiák térnyerése ellenére a villamosenergia-termelés csaknem 60 százalékát továbbra is szén- és gázerőművek, illetve a még üzemelő, de bezárásra ítélt atomerőművek adják. Az Európai Unió tíz legszennyezőbb szénerőművéből hat Németországban működik. Az energiafordulat végleg megbukott. Ennek egyik ékes bizonyítéka, hogy megjelentek az atompárti klímavédők, akik már nem a nukleáris energia ellen, hanem sokak meglepetésére épp mellette demonstrálnak.

A Zöldek pártja viszont sem atomot, sem fosszilis energiát nem akar. A megújuló energiaforrásokat tartják egyedül elfogadhatónak, nem törődve a számtalan tanulmánnyal, amely leírja, hogy az időjárás változásainak kiszolgáltatott megújulók a tudomány jelen állása szerint nem képesek a folyamatos és zavartalan áramellátás biztosítására. Ám ez őket nem érdekli: a Zöldek programjának legnagyobb része amúgy sem a klímastratégiával, hanem a nyílt társadalom ideológiájával, a bevándorlással, az esélyegyenlőséggel, a feminizmussal, az abortusszal és a genderelmélettel foglalkozik.

Ami a 2011-es elhibázott döntés politikai következményeit illeti, az ominózus baden-württembergi választást ugyan a CDU nyerte meg, ám a Zöldek így is befutottak a második helyre, és először ülhetett be zöldpárti politikus a baden-württembergi miniszterelnöki székbe Winfried Kretschmann személyében. Tehát a politikai cél is csak részben és csak rövid távon teljesült. A Zöldek menetelése attól kezdve megállíthatatlan, és a politológusok zöme nagy tételben merne fogadni rá, hogy ott lesznek a következő német szövetségi kormányban, amely a jelek szerint már CDU–Zöldek-koalíció lesz…