Exkluzív interjú Jordan Bardellával

– Berlint követően már Párizsban is összeomlott a kormány, és Macron elnök láthatóan nem tudta kezelni a kialakult helyzetet. Bármennyire növelte is népszerűségét a Nemzeti Tömörülés, a kétfordulós választási rendszer eddig eredményesen akadályozta meg, hogy az önök pártja köztársasági elnököt adjon az országnak. Készülnek a kormányzásra? Egyáltalán át lehet törni ezt az üvegfalat?

– Azt hiszem, előbb jön a győzelem, mint ahogy a megfigyelők gondolnák. Két éven belül hatról 143-ra nőtt a képviselőink száma a parlamentben, és minden választáson több és több millió franciát győzünk meg. Sokszor azt mondjuk Franciaországban, hogy a politika egyfajta hullámzás, és a patrióták hullámait magasra tornyozó szelek egyre jobban fújnak Franciaországban is, ugyanis ez globális jelenség is egyben. Napról napra készülünk arra, hogy hatalomra kerülünk. A Nemzeti Tömörülés több millió francia reménységének ereje, dolgozunk az országunkért. Ami az áttörést illeti, nemcsak gondolom, hogy az üvegfalat áttörjük, hanem meg is vagyok róla győződve. Franciaország az egyetlen olyan európai ország, amelynek nem arányosságon alapul a parlamenti választási rendszere. Arányos rendszerrel már tíz éve hatalmon lennénk. Legutóbb a második fordulóban a parlamenti választáson 36 százalékot értünk el, amilyen eredményt még egyetlen nyugati párt sem tudhat magáénak. A győzelem eddig azért maradt el, mert egy természetellenes szövetség jött létre a Jean-Luc Mélenchon-féle ellenzéki erő és Emmanuel Macron között. De csak időt nyertek, mert a győzelmünk eljön.

– A szekularizmus a francia identitás része. A Nemzeti Tömörülés kifejezetten keresztény pártként indult. Ön szerint mennyire fontos a kereszténység politikai és társadalmi értelemben?

– Franciaország történelmileg keresztény ország, de a köztársaság az intézményei által szekuláris. A francia minden bizonnyal a világ egyik legidősebb nemzete, a királyság I. Klodvig frank király megkeresztelkedése óta áll fenn (a Meroving-házi Klodvig Kr. sz. 482–511 között uralkodott). Kétezer éves történelme során a kereszténység alakította az értékeit, az identitását, a kronológiáját és az emlékműveit, amelyek az egész világ számára is a kereszténység jelképei, mint a párizsi Notre-Dame-székesegyház. A XX. század eleje óta törvényileg külön van választva az állam és az egyház, amihez ragaszkodunk. Ezt a szekularizmust védeni és továbbvinni a Nemzeti Tömörülés programja is egyben. Pont akkor, amikor Franciaországban az iszlám meggyökeresedése megkérdőjelezi ezt az értéket. A legnagyobb kihívás ma Franciaországban megvédeni egy identitást és civilizációt és megakadályozni, hogy megkérdőjelezze őket egy vallási-politikai rendszer, amelyik nem elkülönülni akar a francia társadalomtól, hanem meghódítani. Tudom, hogy mit jelent Magyarországon az érték fogalma, ám az érték szónak ezt a közös értelmezését Nyugaton már elvesztettük.

– 2023 májusában, a budapesti CPAC konferencián úgy nyilatkozott, hogy „megvan az erőnk és a lehetőségünk arra, hogy belülről reformáljuk meg Európát”. Az új Európai Bizottság tagjait az Európai Parlament elitje nemrég megválasztotta, és Von Der Leyen asszony is maradt. Mikor számíthatunk áttörésre Brüsszelben és Európában?

– Akkor, amikor Franciaországot is felszabadítják, és lesz egy patrióta kormánya. Két ország tudja csak megváltoztatni az európai politika irányvonalát, Franciaország és Németország, ha gazdasági és politikai súlyukat nézzük. Éppen ezért sok ország és nép figyeli, hogy mi történik Franciaországban. Vannak olyan vezetők, aik figyelnek erre és hallgatnak a nép szavára, például Orbán Viktor Magyarországon, Giorgia Meloni Olaszországban és Geert Wilders Hollandiában. Az komoly politikai tényező, hogy a harmadik legnagyobb frakciót alakították meg a Patrióták az Európai Parlamentben. Tíz éve még Matteo Renzi olasz, François Hollande francia és Angela Merkel német államfő irányította Európát, de azóta nagymértékben változott a helyzet, és innentől még többet változik majd. Minden nagy politikai és gazdasági hatalom, amely sikeres lesz, azért lesz sikeres, mert bízik önmagában. Donald Trump is csak azért nyerhetett Amerikában, mert Amerikáról beszélt az amerikaiaknak. Én is azt akarom, hogy visszataláljunk a francia büszkeséghez.

– Nem késő már visszatérni? Elnök úr említette, hogy a Franciaországban meggyökeresedett iszlám megállíthatatlanul terjed. Van még mihez visszatérni? Visszaállítható-e még a „grande nation”?

– Azt hiszem, ha késő volna, akkor nem politizálnék, nem lennék ma itt, mással foglalkoznék. Franciaország történelme a veszteség szellemének is állandó színháza és azoké is, akik nemet mondtak. De Franciaország a történelem során mindig újjászületett és Európa motorja volt. Legnagyobb ellenfelünk azonban nem Emmanuel Macron vagy Ursula von der Leyen, hanem az idő, legyen szó demográfiai, gazdasági és kereskedelmi vagy migrációs, technikai és mezőgazdasági kérdésekről. Most dől el, hogy milyen lesz Európa a XXI. században. A döntések, amiket meghozunk, mind befolyásolják, hogy milyen lesz Európa, és ezért van jelentősége a politikának. André Suarés francia költőt és kritikust idézem, amikor azt mondom, vannak olyan idők, amelyek korszakokat határoznak meg. Ezt a szellemet képviselem magam is.

– Visszatérnénk a korábban említett francia–német tengelyhez. Sokaknak úgy tűnik ma Európában, hogy létezik egy olyan elképzelés, miszerint a klasszikus francia–németet egy London–Varsó–Kijev tengely váltaná fel. Visszatérhet-e még a Párizs és Berlin által motivált és irányított Európa?

– Nem hiszek ebben a törésvonalban, a francia–német egység, a tandem Európa motorja, csak ez a páros kissé kiegyensúlyozatlan. Annak érdekében, hogy ez a szerelem kitartson, mindkét félnek tennie kell. Nem előnyös, ha az egyik fél maga alá gyűri a másikat, pedig ma az Európai Unió csak erről szól, hogy a német érdeket képviselik mindennel és mindenkivel szemben. Erről van szó katonai értelemben is, minden kereskedelmi megállapodásnál is ez az aránytalanság uralkodik. Feláldozzuk a francia ipart, hogy Németország eladhassa a Mercedes gépkocsikat. Az energia területén is ugyanez érvényesül. Az európai árszabás megakadályozza Franciaországot, hogy képviselje azt, amit a nagy államférfi, Charles de Gaulle kijelentett, hogy márpedig a nukleáris energiával igenis foglalkozni kell. Mindez azért van, hogy igazodjunk a német döntésekhez, az ő nukleáris energiát ellenző politikájukhoz. A francia kulcskifejezés a nemzetközi színtéren ezért az egyensúlyi erő. Sokáig voltunk híd Kelet és Nyugat között, és rossz látnom, hogy Franciaország nem képviseli kellőképpen az érdekeit a nemzetközi porondon. Franciaország a második nettó befizető az uniós költségvetésbe, ezért ha Franciaország mond valamit, akkor oda kell rá figyelnie az Európai Bizottságnak. Vagyis kellene.

– Mindkét helyen, Németországban és Franciaországban egyaránt összeomlott a kormány. Mennyiben nyílik rá esély, hogy az újonnan megválasztott kormányok megteremtsék az arányosságon alapuló partnerséget, amely új lendületet adna a Párizs–Berlin tengelynek? Eljött-e a történelmi pillanat?

– Nem hiszem, mert nem a miniszterelnök tudja visszahozni az egyensúlyt, hanem a köztársasági elnök.

– A német CDU visszatérése egyáltalán nem kizárt, de vajon mi az önök álláspontja az egyre nagyobb rivális AfD-vel kapcsolatban? Sokan vannak Magyarországon, akik azt kérdik, miért nem hívják be az AfD-t is a Patrióták sorai közé…

– Öt éve, amióta európai parlamenti képviselő és pártelnök vagyok, mindenkori partnereimmel azon dolgozom, hogyan bővítsük az európai együttműködésünket. Szuverenisták vagyunk, és próbálom megjeleníteni és megvalósítani azt az európai jelmondatot, hogy „egység a sokféleségben”. Dolgoztunk öt évig az AfD mellett, de időnként olyan álláspontra helyezkedtek, amely nem felelt meg csoportunk szellemének, ráadásul támadnak is érte a médiában. Ha meg akarjuk győzni az embereket, akkor el kell kerülni a karikaturisztikus, túlzó megszólalásokat is. Tény, hogy sokaknak vannak kétségeik velünk kapcsolatban Európában. Mi olyannak szeretnénk látszani, amilyenek valójában vagyunk, és ezért a provokációkat el akarom kerülni. Semmi sem visszafordíthatatlan, az egyes politikai csoportok tudnak fejlődni és azt kívánom, hogy a mi frakciónk is növekedjen.

– Magyarországi látogatása alkalmából Orbán Viktor miniszterelnökkel is találkozott, aki szintén az egyensúlyért dolgozik, ugyanakkor úgy tűnik, ő az egyetlen európai vezető, aki megpróbálja fenntartani, sőt javítani a párbeszédet az orosz és a kínai elnökkel is. Mit gondol Orbán Viktor politikai küldetéséről és személyiségéről?

– Szabad hazafi, aki védi hazája érdekeit. Nem kommentálom egy másik ország diplomáciai döntéseit, érdekeit, de el tudom mondani a francia álláspontot, a saját véleményemet a kérdéssel kapcsolatban. Elítélem az orosz agressziót. Sokan alábecsülték Putyin elnök ambícióit, ami a háborút illeti. Többször hangot adtam annak, hogy támogatnunk kell Ukrajnát. Az uniós szankciók nagy részét elhibázottnak tartom, ezek főként morális szempontokat szolgálnak, nem pedig valódi érdekeket, mint a gazdasági és energetikai területeket érintő intézkedések. Igent mondok Ukrajna támogatására, de amikor több ezer francia mezőgazdasági dolgozó nem tud megélni, akkor őrület, feladni a vámintézkedéseinket. Mint nemrég említettem, Franciaország az én értelmezésemben egy egyensúlyozó erő, nukleáris hatalom is vagyunk, és nem jó, hogy egy nukleáris hatalom szemben álljon egy másik nukleáris hatalommal, pont azért, mert elfajulhat a helyzet. Úgy gondolom, ahogy Zelenszkij is, hogy előbb-utóbb tűzszünetre lesz szükség, le kell tenni a fegyvert. Orbán Viktor megpróbálja ezt elérni, megpróbálja életben tartani a párbeszédet a felek között.

– Térjünk át nemrég kiadott könyvére, ami óriási sikernek bizonyult. A bemutatóra a szólásszabadság utolsó brüsszeli bástyájában, a Magyar Házban került sor. A rendezvényt szélsőbaloldaliak erőszakos tömege fogadta, üvegekkel és tűzijáték-petárdákkal dobálták a rendőröket. Mi motiválta a könyv megírására?

– Az, hogy elhessegessem a franciák kétségeit, és az emberek ne csak torzképeket ismerjenek meg rólam. Ez egy vallomáskönyv. Franciaországban, ahol ennyire meghatározó a politika és az irodalom, nélkülözhetetlen, hogy ilyen módon is szembenézzen az ember az ellenfeleivel. Öt éve gyakori vendége vagyok a médiának, és a közösségi felületeket is aktívan használom, mint minden harmincéves fiatal, de vannak dolgok, amelyeket csak a könyv segítségével tudok jól elmagyarázni. Ezen keresztül lehet jobban megérteni a pályafutásomat és azt, hogy milyen környezetben nőttem fel, miáltal a franciák azt is megértik majd, hogy merre tartok.

– Fiatal kora ellenére a karrierje tiszteletre méltó. Hol látja magát szakmailag a következő öt-tíz évben?

– Egyáltalán nem tudom, őszintén szólva fogalmam sincs. Ha tíz éve, amikor még plakátot ragasztottam a kampány idején, valaki azt mondja, hogy egy évtized múlva én leszek a pártelnök, nem hittem volna el. Az biztos, hogy amit most csinálok, azt Franciaországban elméletileg 50 évesen kellene csinálnom, és most 29 éves vagyok. Napóleon, akit fiatal kora miatt gyakran támadtak, egyszer egy olaszországi útja alkalmából azt mondta, hogy a harctéren nagyon gyorsan felnő az ember.

– Önnek is olasz felmenői vannak. Napóleonra mint példaképre tekint?

– Az biztos, hogy a napóleoni örökség nyomot hagyott bennünk, meghatározta az államhoz való viszonyunkat. A francia büntető törvénykönyvet (Code Pénal, 1810 – a szerk.) például ő alkotta meg. És amikor a saját országunk nagyságát keressük, nyilvánvalóan hatással van ránk Napóleon öröksége. „Amit keresek” a címe a könyvemnek (Ce que je cherche, 2024), ami valójában egy félbevágott napóleoni idézet. Az eredeti így hangzik, „én mindenekelőtt a nagyságot keresem: ami nagyszerű, az mindig szép.” (Ce que je cherche avant tout, c’est la grandeur : ce qui est grand est toujours beau.).

– Ha már nagyság, Alain Delon Franciaországa eljön-e még valaha?

– Ezen dolgozunk!

– Közeleg a karácsony, és a magyarok Franciaországra mint egy romantikus, szép országra gondolnak. Mit üzen a magyaroknak?

– Megérint, hogy látok egy olyan országot, Magyarországot, ahol az emberek büszkék a történelmükre, a magyarságukra, a hagyományaikra és nem félnek attól, hogy boldog karácsonyt kívánjanak egymásnak. A patriotizmus nem gyűlölet, hanem szeretet országaink és polgáraink iránt. Franciaországban egyes politikai mozgalmak be akarják tiltani a karácsonyt és azt, hogy boldog karácsonyt kívánhassunk. Nagyon egyszerűen azt üzenem a magyaroknak, hogy legyetek büszkék arra, akik vagytok, és ez maradjon mindig így!

Bővebben a nyomtatott Demokratában szerdától!