Ez a mesterterv sokba fog kerülni Európának

A digitális polgári körök országjárásának negyedik fölsereglésén arra utalt ezzel a miniszterelnök, hogy Brüsszel egy vérlázító és írott szerződést sértő trükkel megkerülte Magyarország vétójogát, és az orosz vagyon hosszú távú befagyasztása mellett döntött. Ezzel pedig beláthatatlan következményeket szabadított el. Ugyanis, mint a miniszterelnök világossá tette, hozzányúlni egy másik ország külföldön szerződés alapján tartott vagyonához azt jelenti, hogy

felrúgják a nemzetközi gazdaság egyik alapszabályát.

Ezek után más országok esetleg nem fogják majd euróban tartani a pénzüket. És ez csak az egyik lehetséges következmény, aminek gazdasági hatásait persze mindenki megérzi majd, főleg az euró nevű falanszterpénz fogságába kényszerített országokat. Ha pedig Oroszország nemzetközi pert indít a nyílt és arcátlan fosztogatás miatt – márpedig indít -, akkor, ahogy azt a kormányfő is leszögezte, meg is fogja nyerni. Csont nélkül, miként pestiesen mondani szokás.

Mit jelent ez? Azt, hogy a lenyúlt pénzt valakinek vissza kell fizetni. Kinek? Hát az EU-tagállamoknak.

De lépjünk csak eggyel hátrébb, és értelmezzük egyszerűsítve ezt a példátlan botrányt: az orosz jegybank szerződés alapján jelentős vagyont tart olyan belgiumi pénzalapoknál, amelyek nemzetközi szerződések és bizalmi tőkét biztosító minősítések alapján erre jogosultak. Vannak ilyen alapok a világban, számos állam tartja vagyona egy részét ezekben. Ez egy kényes és mindenféle konfliktust felülíró rendszer. Ennek bármely elemét felrúgni, kilőni az egész rendszer stabilitását rengeti meg, ami globális válsághoz vezethet.

Ezen túlmenően mi is történik most? Hogy tényleg egészében értsük, időben vissza kell menni a Szovjetunió összeomlásáig. Egy: az 1990-es években a globális nyugat rávetette magát Oroszországra, és az akaratgyenge, alkoholista Borisz Jelcin bávatag tétlensége mellett boldog lelkesedéssel fosztogatták a Wall Street által finanszírozott bolsevizmus (egyszer erről is beszélni kell majd…) által alaposan széttrancsírozott országot.

Kettő: az ezredfordulóval jött Vlagyimir Putyin, a precíz, hideg fejű, ugyanakkor hazaszeretetében forró szívű KGB-s, aki véget vetett a fosztogatásnak, és világosan jelezte a globális nyugatnak, hogy hol vannak azok a határok, amelyek átlépése esetén Moszkva határozott választ fog adni. Ilyen volt a 2004-es kijevi operettforradalom (aminek küldötte, Viktor Juscsenko 2008-ban választáson megbukott), még ilyenebb volt az amerikai-grúz kettős állampolgár Miheil Szaakasvili vezette tbiliszi operettforradalom, majd a két útleveles kalandor által kiprovokált kaukázusi villámháború nyomán bekövetkezett abház és dél-oszét kvázi-függetlenség, és végül a Majdan-puccs, ami után a Hruscsov által az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaságnak ajándékozott Krím lakossága népszavazással hazatért Oroszországhoz, ahová mindig is tartozott, a Donbasz ellen a kijevi bábkormányok indított brutális népirtó háborúval pedig kiprovokálták, hogy Oroszország katonai erővel lépjen fel a háború befejezése érdekében.

Három: a kiprovokált háború jó ürügy volt az orosz vagyon úgymond befagyasztására, aminek célja, hogy majd abból építsék újjá az úgynevezett Ukrajnát – már ami marad belőle.

Négy: ugyan kik tervezik újjáépíteni az úgynevezett Ukrajna maradékát az orosz pénzből? Hát a globális nyugat magántulajdonú pénzalapjai. Természetesen nem puszira, hanem jó kis hitelek formájában.

Öt: mi történik-történne tehát? Az orosz állam vagyonából nyugati magáncégek hiteleznék az úgynevezett Ukrajnát – magánhaszonért.

Hat: tehát még egyszer: a folyamat elején orosz állami vagyon kerül a rendszerbe, a végén trükkök százaival nyugati magánhaszon lesz (lenne) belőle.

Ezért öntik az európai emberek pénzét az ukrán aranybudikba, ezért hergeli magát egyre durvább háborús pszichózisba a komplett elmeosztállyá nyomorodott Brüsszel.

De van némi reménysugár, nem utolsósorban a globális nyugat veszedelmes rablóhadjáratából a realitásokat fölismerve kihátráló Egyesült Államok (pontosabban annak bátor elnöke, a globális háttérhatalom hasznos hülye ügynökeként manipulált transzvesztita antifa által agyonlőni próbált Donald Trump)  új politikájának köszönhetően. Nem véletlen, hogy a londoni City, amint azt kifutófiúja, Keir Starmer Marcronnal és Merzcel együtt  közvetíti Zelenszkij felé, mindenáron harcoltatni akarja az ukránokat az utolsó csepp ukrán vérig.

Ezt ma még nem látja mindenki tisztán. De eljön majd az idő, amikor világossá válnak az összefüggések. És az bizony kínos lesz.

Az európai elit retteg, hogy egyszer meg kell mondani az embereknek, hogy bizony a háborút nekik kell megfizetniük, mert akkor ki fog törni a parasztgyalázat. Akik a háború mellett érveltek, mind meg fognak bukni, és akkor még örülhetnek, hogy olcsón megúszták – fogalmazott Mohácson Orbán Viktor. Ez pedig legalább jó hír, mármint a bukásuk. Ami, ha szerencsénk van, nem is túl sokára következik be.