Noha a szakadárok vezetőjének felrobbantása után nem szabadult el a pokol Kelet-Ukrajnában, a Donbasz körül továbbra is feszült a helyzet. Bevezetés előtt áll az új nyelvtörvény, az ukrán–orosz szembenállás pedig már az egyházak frontján is megjelent. A márciusi ukrán elnökválasztás közeledtével a feszültségek pedig csak nőni fognak. A nacionalizmus csúcsra járatásával a hatalom kiengedte a szellemet a palackból, így nehéz idők várnak a szélsőségesek célkeresztjébe került kárpátaljai magyarságra is.

Fotó: MTI archív

Kelet-Ukrajnában a háború egyelőre elmaradt. Nem az érdeklődés hiányában, de az erőviszonyok kiegyenlítettsége most még visszafogottságra intette a feleket. Pedig a szakadár Donyecki Népköztársaság vezetőjének, Alekszandr Zaharcsenkónak augusztus végi meggyilkolása után az orosz sajtó szeptember közepére a harcok kiújulását jósolta. November 11-én azonban választásokat tartanak a két szakadár területen, ami miatt a helyzet továbbra is pattanásig feszült marad.

Mivel katonai téren Kijev messze nem olyan erős, hogy nekimenjen a Donbasznak, ezért inkább csak kóstolgatja a szakadárokat, csapatmozgásokkal idegesíti őket, szavakkal fenyegeti Moszkvát. Rakétákat telepít Mariupol környékére, és megerősíti a jelenlétét az Azovi-tengeren. Petro Porosenko szerint az utóbbiakat azért teszi, mert Oroszország most ezeken a területeken készül agresszióra. Emellett az ukrán elnök az elmúlt héten elhangzott szokásos éves üzenetében, felmelegítve a 2014-es tüntetések egyik célját, azt is megígérte, hogy eltakarítja az orosz flottát Szevasztopolból.

Figyeljünk mondatának a második felére is, az újraválasztásra készülő ukrán elnök ugyanis mindehhez hozzátette, „amennyiben sikerül visszaszerezni a Krímet”. Azzal azonban minden józanul gondolkodó ukrán tisztában van, hogy erre belátható időn belül nincs esély. Egyébként is jobban örülnének annak, ha elnökük a korrupció ellen harcolna ilyen hévvel. És nem csak szavakban.

Könnyebb ehelyett betiltani az orosz nyelvű kultúrát. Amint azt tették Lvivben, ahol a megyei önkormányzat a Krím visszavételéig moratóriumot hirdetett az orosz nyelvű kulturális rendezvényekre. Nem véletlen, hogy a döntés épp Nyugat-Ukrajna 800 ezres központjában született meg, ahol a radikális ukrán nacionalisták már a Lvivi Köztársaság kikiáltásán gondolkoznak. Lviv azt szeretné, ha az említett moratórium az egész országra kiterjedne. Ezt meglehetősen nehéz kivitelezni egy kétnyelvű országban, ahol az orosz anyanyelvűek aránya eléri a 25-30 százalékot. Erre való azonban az új nyelvtörvény, amely minden hivatalos személynek, még a sarki rendőrnek is megtiltja, hogy oroszul válaszoljon.

Fotó: MTI archív

Fotó: MTI archív

Már ezekből a példákból is látszik, hogy a rövid ideig tartó és viszonylagos nyári csend után megkezdődött a jövő tavaszi elnökválasztásra kihegyezett politikai szezon Ukrajnában. Az alaphangot megadta, hogy a rada első olvasatban elfogadta az erősen vitatott banderista köszöntés – „Dicsőség Ukrajnának! A hősöknek dicsőség!” – bevezetését a hadseregben. Ebben a szellemben a parlament elnöke, Andrij Parubij „demokratikusságáért” dicsérte Hitlert.

Porosenko államfő szokásához híven Oroszországot támadta, azt fejtegetve, hogy a Gazprom megbízhatatlan gázszállító, majd bejelentette a két ország közötti barátsági és együttműködési szerződés felmondását. Az ukrán helyzetet jól ábrázolja, hogy a bejelentéssel szinte egy időben megérkezett Kijevbe az IMF delegációja.

A kemény start egyben jelzi a téteket is. Jövő márciusban eldől, hogy a jelenleg uralkodó elitcsoport marad-e a hatalomban, vagy jön egy másik. Mindegyik erőcsoport igyekszik majd demonstrálni, hogy különb a másiknál, miközben mindegyik a nemzet megmentésének, a területi egység helyreállításának és az életszínvonal javításának a jelszavával indul harcba. Az elkövetkező jó fél évben tehát minden ukrán bel- és külpolitikai lépést a választás prizmáján át kell nézni.

A stílus nem lesz kisasszonyoknak való. Porosenko győzelme érdekében már most csúcsra járatják az állami propagandagépezetet, a közbeszéd a politikusok megvásárlásának botrányaitól, zsarolástól és provokációktól lesz hangos. És mivel mindezek ellenére vagy épp ezek mellett nagy eséllyel egyik csoport sem tud majd meghatározó fölénybe kerülni, idővel eljön az egyezkedés, az alkuk ideje. Merthogy ennek alternatívája a 2013-asnál is véresebb Majdan lehet. A sikerre annak a csoportnak van esélye, amelyik nagyobb részben képes tematizálni a közbeszédet, keresztülvinni a médián a saját üzeneteit. Petro Porosenko ebben az információs háborúban igyekszik majd mindenekelőtt kihasználni a hatalmi helyzetét, míg riválisát, Julija Timosenkót a karizmája, szónoki adottságai repíthetik előre.

Az elnök várhatóan a megszokott ütőkártyáit húzza majd elő. A Krím és a Donbasz miatti oroszellenességre alapoz, az euroatlanti integráció előnyeit méltatja, és igyekszik felsorakoztatni maga mögé Európát és az Egyesült Államokat. Vagy legalábbis úgy tenni, mintha ez a támogatás olyan erős lenne, mint négy éve. A már említettek mellett kampányának egyik fő témája lesz az ukrán ortodox egyház elszakadása Moszkvától, ahogy Putyin démonizálása is. Nem kizárt az sem, hogy a társadalom hangulatát érezve a korrupció elleni harc jegyében látványos perek indulnak, és helyi szinten több hivatalnokot is leültetnek. Ez a hullám azonban aligha éri el a legfelső hatalom köreit.

Az elnök első számú kihívója, a népszerűségi listákat magasan vezető Julia Timosenko kiszámíthatóan a hatalom leleplezésére, a korrupciós sémák, a rendszer oligarchikus jellegének bemutatására építheti fel kampányát. Ebben könnyű dolga lesz, hiszen a statisztikák, a gazdasági mutatók az ő érveit erősítik. Számonkérheti a hatalmon, hogy miért élnek az ukránok 10-12 évvel kevesebb ideig, mint az európai átlag, miért szerénykedik Ukrajna a posztszovjet térség összes államát maga elé engedve a 156 országot vizsgáló nemzetközi egészségügyi listának a 97. helyén. Miért ugyancsak a 97. a jövedelmi viszonyokat, 86. az átlagéletkort és 144. a személyes szabadság szintjét tekintve. Ellene szól ugyanakkor, hogy miniszterelnökként ő sem tudta megváltani Ukrajnát, és fel kell készülnie arra is, hogy a nacionalisták Putyin bábjának nevezik majd, rámutatva arra, hogy az Oroszországot érintő szavazások alkalmával általában hiányzott a rada üléséről.

Julia Timosenkóval azonban ennek ellenére komolyan számolni kell, amit mutat az irányában megnövekedett nemzetközi érdeklődés is. Legutóbb például Kijevben járva külön tárgyalt vele Donald Trump nemzetbiztonsági tanácsadója, John Bolton is. A kisebbik rossznak tartják a Porosenkóban csalódott, a banderistákba belefáradt ukránok is, és a változásra váró többség talán könnyebben szavaz rá, mint a munkácsi születésű rock­zenész Szvjatoszlav Vakarcsukra vagy az oroszbarátok reménységére, Viktor Medvedcsukra. A választásokig ugyan sok víz lefolyik még a Dnyeperen, azonban alighanem döntő lesz, hogy a jelenleg a népszerűségben hátul kullogó Petro Porosenko bejut-e a második fordulóba. Ha igen, akkor akár nyerhet is. Feltéve, ha közben nem megy csődbe a politikájában faltól falig csapódó ország, mert az események ilyen alakulása alighanem az egész eddigi elitet elsodorná.

Várhatóan Kijev célkeresztjében marad a magyar kormány is, amelyet, ahogy Moszkvát is, az ukrán hatalom az ellenségkép megteremtésére használ fel. Nem véletlen, hogy az ukrán vezetés Grezsa István miniszteri biztos után most a beregszászi konzult utasítaná ki Ukrajnából. Grezsa Istvánnal kapcsolatban augusztus elején az ukrán külügy azt nehezményezte, hogy Kárpátalja fejlesztéséért és a Kárpát-medencei óvodafejlesztési programért felelős miniszteri biztosnak nevezték ki, és tisztségének elnevezése Kijev szerint sérti Ukrajna szuverenitását, és a magyar szeparatista törekvések újabb jelének tekinthető.

A múlt héten Pavlo Klimkin ukrán külügyminiszter a beregszászi magyar konzul kiutasításával fenyegetett, miután a YouTube videómegosztón egy rejtett kamerával készült felvétel jelent meg, amelyen kárpátaljai magyarok magyar állampolgársági esküt tesznek Magyarország beregszászi konzulátusán. A kampányban felkorbácsolódó nacionalista indulatok miatt nehéz hónapok várnak a kárpátaljai magyarságra.