Feléledni készül a Tavrijai kormányzóság

Már a Szövetségi Tanács is megszavazta, így az orosz jog immár a Luganszki (Luhanszk) és a Donyecki (Doneck) Népköztársaságokat, valamint Herszon és Zaporozsje (Zaporizzsja) megyéket Oroszország részének tekinti. Kiterjed e területekre az orosz jog, az orosz katonai doktrína, ezért aztán az ellenük irányuló támadásokat a Kreml Oroszország elleni támadásnak tekinti. A világ azonban Észak-Korea kivételével nem ismeri el a csatlakozásról szóló referendumokat, és kiáll Ukrajna területi egysége mellett, ezért a magyarországnyi kelet- és dél-ukrajnai régió sorsáról valójában az erő dönt. Az orosz hadsereg jelen pillanatban néhány falu kivételével Luhanszk megye teljes területét, Donecknek valamivel több mint a felét, Zaporizzsjának a kétharmadát, míg Herszonnak úgy a háromnegyedét ellenőrzi. A jogilag Oroszországhoz tartozó területek felett tehát előbb még meg kell szerezni a teljes ellenőrzést, majd ezeket a megyéket meg kell tartani, mert Ukrajna aligha mond le a visszaszerzésükről. Sőt, mint a napokban tapasztalhattuk, a Krímet is támadja.

Moszkvának tehát a jövőben ezekben a régiókban folyamatos diverzánsakciók mellett azzal is számolnia kell, hogy a Krímet, a Donbasz két megyéjét, valamint Herszont és Zaporizzsját meg kell védenie az ukrán ellentámadásoktól. Különösen nehéz lesz ez a következő két hónapban, a mozgósított 300 ezres létszám frontra érkezéséig, hiszen addig ezt az időablakot Kijev minden erővel igyekszik kihasználni pozícióinak a javítására, megerősítésére. A harkivi fronton elért sikerei, Liman visszavétele után megpróbál előre nyomulni a Donbaszban, a déli fronton is tovább közelítene Herszonhoz, de csapatokat vont össze Zaporizzsja környékén is.

A tudatosan széthúzott fronton az orosz védelem a létszámhiány miatt meglehetősen lyukas, ezért aztán Moszkva célja most a Donbasz kivételével a pozíciók tartása lehet. Közben folyik a hibák kijavítása, amit mutat több új parancsnok kinevezése, és nem zárható ki, hogy a déli és keleti frontok tehermentesítésére északon húz valami váratlant Moszkva (húzott, méghozzá Kijevben – a szerk.). Hogy aztán a létszám kiegyenlítődése, az ukrán társadalom kifullasztása és az anyagháborúban meglevő fölény növelése után erőt demonstráljon. Mert ha ezt nem teszi, akkor nem csupán a Krím félszigetet, de a mai Herszon és Zaporizzsja megyék jelentős részét is magában foglaló egykori Tavrijai kormányzóság felélesztése álom marad. Sőt ahhoz, hogy ezek részek a későbbiekben védhetők és fenntarthatók legyenek, az egész történelmi Novorossziját, a Harkivtól Umanyig húzódó civilizációs törésvonaltól délre és keletre fekvő területeket is uralnia kell.

Oroszország azonban biztos abban, hogy megtöri és felőrli az ukrán ellenállást, így már folyik a referendumok után csatlakozott részek integrálása az orosz jogrendszerbe. Az már most látszik, hogy a két donbaszi népköztársaság, valamint Herszon és Zaporizzsja megyék státusa különböző lesz, és az integráció módja is eltér majd a Krím és Szevasztopol esetében látottaktól. A köztársaságok és a megyék státusa ugyanis különbözik az Oroszországi Föderációban. Meglehetősen hosszúra nyúlik, 2026. január 1-ig tart majd az átmeneti időszak is. A két népköztársaság a saját alkotmányában meghatározott határaival – tehát a teljes megyehatárok között –, Zaporizzsja megye a saját adminisztratív határával, Herszon megye pedig Mikolajiv (Nyikolajev) megye két településével, Sznyegirjovkával és Alekszandrovkával kiegészülve.

Az orosz állampolgárság megszerzése a Krímmel és Szevasztopollal ellentétben nem lesz automatikus. Azt kérvényezni kell, és esküt is kell tenni. Ez utóbbi alól mentesülnek a 14 éven aluliak és a cselekvésképtelenek. Akik nem kérik az orosz állampolgárságot, azok letelepedési engedéllyel élhetnek itt tovább. Az elmúlt nyolc évben a DNR és az LNR területén vagy Ukrajnában szerzett diplomákat, iratokat elismerik, és ezek alapján vállalhatnak munkát, illetve jogosultak egészségügyi ellátásra, illetve nyugdíjra. Ugyanígy e korábbi dokumentumok alapján regisztrálják 2028. január 1-ig a föld- és ingatlantulajdonokat. A fizetési eszköz a rubel lesz, az év végéig azonban elfogadják a hrivnyát is. Jövő szeptemberben helyi választásokat tartanak, a nyár elejéig pedig felállnak a föderális végrehajtó hatalom helyi kirendeltségei. A következő hat hónapban kialakítják a területek belső regionális struktúráját is. Az eddig is a közigazgatásban dolgozók előnyt élveznek az új hatalmi struktúrák kidolgozásakor. Már amennyiben orosz állampolgárok.

A két köztársaság és a két megye csatlakozásával Oroszország jelentős mértékben erősödik. Talán a legnagyobb nyereség az a valamivel több mint 6 millió ember, aki itt él. Doneck megyében a háború előtt 4,1 millióan éltek, míg jelenleg 2,23 millióan. Ehhez jön az egykori Luhanszk megye 2,12 millió lakosa, Zaporizzsja 1,65, és Herszon megye 1 millió polgára. Ez a népességnövekedés nemcsak a romló demográfiai trendeken javít, de növeli a belső piacot is, ami a szankciók és az európai kereskedelem összeomlása közepette fontos tényező. A belső piac növekedése erősítheti az orosz áruk versenyképességét is. Nem elhanyagolható az sem, hogy e megyék és népköztársaságok csatlakozásával Oroszország területe 108,8 ezer négyzetkilométerrel bővül, amely Ukrajna területének 20 százaléka.

Ez a terület ráadásul különösen értékes, hiszen 5,6 millió hektárnyi jó minőségű szántóról beszélünk. Ebből 320 ezer hektár öntözött terület, ami állandóan, az éghajlati ingadozástól függetlenül magas termést biztosít. Az újonnan csatlakozott területeken évente mintegy 10 millió tonna gabona, 3,3 millió tonna napraforgó, 1,9 millió tonna zöldségféle és rengeteg gyümölcs terem. Komoly mezőgazdasági potenciálról van tehát szó, a beruházások, a géppark, az infrastruktúra, az orosz piac megnyílásával újabb lendületet vehet, és ezzel az élelmiszer-ellátás terén jelentősen növekedhet Oroszország szuverenitása, és természetesen a közeli kikötők révén exportképessége is.

E négy megyében összpontosult Ukrajna iparának jelentős része, hatalmas tartalékokat rejt a föld mélye, és nem elhanyagolható tényező az sem, hogy innen biztosítható a Krím vízellátása. De itt összpontosul 13,5 gigawatt elektromos energia is, ebből 6 gigawattot Európa legnagyobb atomerőműve, a zaporizzsjai termel. Ebben a régióban lesz Oroszország egyetlen zselatinüzeme, van itt üveggyár és jelentős gépipari kapacitás is. Az Azot és a Sztyirol vegyi kombinátok a műtrágyához gyártanak alapanyagokat, és itt található hét acélmű, köztük a csövek és acélkötelek gyártásában európai szinten is kiemelkedő mariupoli acélmű, az Azovsztal. Komoly a régióban a vagongyártás és az élelmiszeripar is. És még nem beszéltünk a bányászatról, hiszen 10 milliárd tonna szenet rejt a föld mélye, ebből 6 milliárdra teszik a kokszolhatót, több mint egymilliárdra az antracitot. Van még egymilliárd tonnára becsült vas­érc is. Közben afrikai, dél-ázsiai piacokat nyithat meg a mariupoli kikötő.

Persze, ez a délkeleti régió nemcsak lehetőségeket kínál az orosz gazdaság számára, hanem kötelességet is. Mindenekelőtt újjá kell építeni a háborúban lerombolt infrastruktúrát, amelynek a költségét csupán a két donbaszi köztársaságban a következő két évre 3,5 trillió rubelre teszik. Ehhez jön még Herszon megye esetében nagyjából 50 milliárd, míg Zaporizzsja megyére ennek majdnem a dupláját számolják. Ráadásul ezeket a megyéket az integráció elmélyüléséig jelentős mértékben dotálni is kell, és a fenntartás évente egyenként több mint 100 milliárd rubelbe kerül.

A fentiekből is láthatjuk, hogy rendkívül értékes területekről beszélünk, amelyekért minden oldal kész háborúzni. Sőt, a globális méretekben is jelentős olaj-, lítium- és széntartalékok, a jól termő feketeföld a háború kirobbanását is sok tekintetben magyarázza. A szemben álló felek között azonban lényeges különbség, hogy mintha Ukrajnának és támogatóinak csupán a terület kellene – és mint az elmúlt nyolc évben a Donbaszban műveltekből is látszik –, a többségében orosz érzelmű lakosság már nem, addig a Kreml hangsúlyozottan az orosz földek összeszedésében gondolkodik, ez pedig az itt élőket is jelenti.