Ferenc pápa szerint a remény diplomáciájára van szükség

Az egyházfő a Vatikánban minden év elején szokásos diplomáciai audiencián 2025 első számú céljának a három éve tartó ukrajnai háború leállítását jelölte meg. Emlékeztetett, hogy a háború nagyon sok áldozatot követelt a civilek között is.

Tűzszünetet sürgetett a közel-keleti harctéren, a Hamász palesztin iszlamista szervezet által fogva tartott izraeli túszok szabadon engedését, valamint a Gázában kialakult „nagyon súlyos és méltatlan” humanitárius helyzet orvoslását szorgalmazta.

A pápa a kölcsönös párbeszéd és bizalom kiépítését sürgette annak érdekében, hogy a jövendő palesztin és izraeli generációk egymás mellett, két külön államban, békében és biztonságban élhessenek. A pápa rendkívüli státuszt kért Jeruzsálem számára, a találkozás városaként keresztények, zsidók és muszlimok számára. Békés újraindulást szorgalmazott Szíriában.

A pápa azt kívánta, hogy a jubileumi szent évben sikerüljön túllépni a háború logikáján. Hangoztatta, hogy egyre konkrétabbnak tűnik a világháború fenyegetése, ezért a diplomácia hivatásának számít, hogy mindenkivel szorgalmazza a párbeszédet, beleértve a „kellemetlennek” tartott feleket is, akiket nem volt szokás legitim tárgyalópartnernek tartani. „A remény diplomáciája segít abban, hogy a háború sötét felhőit a béke megújult szele zavarja el” – mondta Ferenc pápa.

Ferenc pápa úgy vélte, a második világháború után kialakult nemzetközi intézmények nagy része már nem képes ellátni eredeti feladatát: békét és stabilitást nyújtani, az éhínség ellen küzdeni, a 21. század új kihívásaira válaszolni akár környezetvédelmi, közegészségügyi, kulturális, társadalmi vagy a mesterséges intelligencia teremtette problémákról legyen szó.

A pápa a nemzetközi intézmények reformjának szükségességét hangsúlyozta a szubszidiaritás és a szolidaritás elveinek tiszteletben tartásával, valamint az államok közötti egyenlőség jegyében, máskülönben a világ „klubbokra aprózódik, amelyekbe csak azok kapnak belépést, akik ugyanúgy gondolkodnak”.

Az 1975-ös Helsinki Egyezmény szellemének visszaszerzését szorgalmazta, amelynek segítségével az egymással szembenálló és ellenségnek tartott államok találkozási teret tudnak teremteni, és a párbeszéd eszközét tudják felhasználni a konfliktusok megoldásában.

„A háború mindig vereség (…), nem fogadhatjuk el a megfagyott gyerekek látványát, mert kórházakat vagy energetikai hálózatokat találtak el”

– mondta.

Megjegyezte, hogy a háborúkat az egyre fejlettebb és pusztítóbb fegyverek terjedése táplálja. Azt kérte, hogy a fegyverkezésre és más katonai kiadásra fordított forrásokat egy éhezés elleni világalap felállítására használják fel.

A konfliktusok, terrorizmus, éhínség dúlta térségek között több afrikai, latin-amerikai országot sorolt fel. Aggodalmát fejezte ki az antiszemitizmus egyre terjedő megnyilvánulásaival szemben. Megemlítette a keresztény közösségek üldözését elsősorban Afrikában és Ázsiában, valamint a vallásszabadság korlátozásának „finomabb” módszereit, amelyeket az egyházfő szerint Európában alkalmaznak a keresztények alkotmányos jogainak megsértésével.

Ferenc pápa a diplomácia céljai között nevezte meg az elesettek támogatását. Hangoztatta, soha nem volt ekkora a fejlődés és a gazdagság mértéke, ezzel egy időben azonban precedens nélküli az emberiség magánya és elveszettsége is. Kiemelte a technológiai fejlődés előnyeit, ami azonban gyakran mentális beszűkülést eredményez, a valóság túlságos egyszerűsítéséhez, visszaélésekhez, szorongáshoz, elszigetelődéshez vezet a közösségi felületek és internetes játékok világában. A fiatalokban a kritikus gondolkodás elősegítését szorgalmazta, mivel a pápa szerint csakis így lehetnek a társadalom aktív tagjai.

Mindez az emberi kapcsolatokat, a hagyományos nevelési és oktatási elveket, a társadalmi szokásokat is fenyegeti: a pápa hangoztatta, hogy a kulturális értékek átörökítése továbbra is a családok és a pedagógusok feladata.

Ennek keretében a pápa aggasztónak nevezte egyes nemzetközi, multilaterális megállapodások és dokumentumok „egyoldalú újraértelmezését olyan ideológiák terjesztésére, melyek megosztják, eltapossák a népek értékeit és hitét”. Az egyházfő azt mondta, hogy ideológiai gyarmatosításról van szó „asztalnál kidolgozott program szerint, amely a népek hagyományait, történelmét és vallási kapcsait igyekszik gyökereiből kiszakítani”.

A cancel culture-t, az eltörlés kultúráját említette, és elfogadhatatlannak nevezte az abortuszhoz való jog hangoztatását, ami „ellentmond az emberi jogoknak, különösen az élethez való jognak”.

A pápa a rabszolgaság fennmaradt formáit is elítélte: a dolgozók kizsákmányolását, az embertelen munkakörülményeket, a munkahelyi biztonság hiányát említette. A nemzetközi közösségtől az emberkereskedelem felszámolását sürgette: rámutatott, hogy emberek tömegei kelnek át sivatagokon és tengereken, és utána idegen földön találják magukat, ahonnan kiutasítják őket, vagy törvénytelenek maradnak. Azért kell tenni, hogy az otthonok, a haza elhagyása választás legyen, ne pedig túlélési kényszer – mondta.

A pápa többek között a szegény országok adósságának elengedését, a börtönökben levő elítéltek büntetésének csökkentését, valamint a halálbüntetés világszintű eltörlését sürgette.

A pápa beszédét a szentszéki államtitkárság egyik munkatársa olvasta fel. Az audiencián a Szentszéknél akkreditált 184 ország nagykövetei vettek részt, köztük a Magyarországot képviselő Habsburg-Lotharingiai Eduard.